Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mitől félsz a legjobban? Szellemektől, kígyóktól, pókoktól, a haláltól? A mitológiai szörnyek nagyjából mindezt egyszerre testesítették meg. No de miért volt szüksége a régi korok embereinek furcsa, félelmetes, félig állati, félig emberi lények megalkotására?
A mitológiának mindig is részei voltak a természetfeletti elemek. Hiszen odáig már eljutottak az akkor élők, hogy nagyon kevés dolgot képesek befolyásolni maguk körül: az élet jövését-menését, a természeti katasztrófákat valahogy meg kellett magyarázniuk. Alkottak egy biztonságos szabályrendszert, ami mesés jeleneteivel magyarázatot ad a megmagyarázhatatlanra, ezzel is segítve az élet nevű valami elviselését. A különféle történetek és lények szinte minden népnél előfordultak, sőt át is vették egymásét, illetve a különféle mítoszok egybefolytak. De nézzük, melyek azok a szörnyek, amelyek még most is rettegésre késztetnének, és amelyeket az igazi hősök mégis le tudtak győzni.
#1 Wendigo
Emberevő szörnyeteg, amely mindig új húsra éhes, magyarosan Vendigónak is nevezik, több mai számítógépes játék és sorozat, illetve könyv szereplője. Több indián törzsnél is megtaláljuk a folklórban. Hol kannibál szellem, aki akár embereket is képes megszállni, hol egy konkrét kinézettel rendelkező démonféleség: végtelenül sovány volt, szikkadt, hamuszürke bőrű, mélyen ülő szemű lény, aki folyton éhes, folyton kapzsi, akinek semmi sem elég, a szája véres, a húsa rothad, és úgy egészében úgy fest, mint aki most kelt ki a sírból. Eleve termetesebb az embernél, de minden újabb evés után nő egy kicsit, így nemcsak megelégíthetetlen, de óriásivá is fejlődhet. Egy bizonyos értelemben meg is valósult az indiánok legnagyobb félelme, hiszen a Wendigo az őrült kapzsiság megtestesítője, a törzsek földjei és tagjai pedig részben a gyarmatosítók és az azóta is épülő, profitra éhes gyárak miatt vesztek el.
Egyfajta paranoiaként pedig most is létezik, a Wendigo-pszichózisban szenvedő betegek – jellemzően azok, akik télen a komoly éhezés határára sodródtak – soványak, folyamatosan éhesek, emiatt agresszívak, erőszakosak, és már mindenben az ételt látják, de közben rettegnek attól, hogy kannibálokká válnak.
#2 Minótaurosz
A görög mitológia egyik kedvence, a félig ember, félig bika élőlény. Már létrejötte is kegyetlen: Minósz király a hatalomba lépése előtt nem áldozta fel a Poszeidóntól kapott fehér bikát, hanem átveréssel próbálkozott, mire igencsak kreatív büntetésben lett része. Feleségére az istenek őrületet küldtek, minek következtében vonzódni kezdett ahhoz a bikához, akit korábban fel kellett volna áldozni. A szerelem beteljesült, és így jött a világra Minótaurosz. Annyira szörnyű teremtény volt, hogy Daidalosz épített neki egy külön útvesztőt Kréta szigetén. Csakhogy ez a labirintus sem jelentett teljes biztonságot, pláne nem a kissé bosszúszomjas Minósz királynak, aki elrendelte, hogy az athéniak minden kilencedik évben áldozzanak fel a szörnynek tizennégy gyereket. Végül Thészeusz elégelte ezt meg, aki Minósz lányának, Ariadnénak segítségével egy varázserejű karddal és egy gombolyag fonállal győzte le a Minótauroszt.
#3 Khimaira vagy Kiméra
Manapság kiméra alatt a mozaikos genetikájú, kettőnél több ivarsejtből létrejött élőlényeket értjük. Maguktól is kialakulnak a természetben (például két embrió egyesülésekor), de az utóbbi években mesterségesen is kísérleteznek velük. A görög mitológiában azonban a Khimaira egy barlangban lakó, nőstény szörnyalak, aki többféle állatot egyesít egyetlen testben: feje egy oroszláné, teste kecskéé, háta egy kígyóé, és tüzet is képes okádni. Akkor jött elő, amikor valami szerencsétlenséget jelzett előre, vihart, hajótörést, betegséget vagy épp vulkánkitörést. Végül egy Bellerophontész nevű harcos ölte meg nagy nehezen, egy Pegazusként emlegetett, Pégaszosz névre hallgató szárnyas ló hátán, küzdelmüket pedig sokféleképpen megörökítették. A hétköznapi szóhasználatban valójában nem kiméraként kéne emlegetnünk a szörnyet, hanem hibridként, hiszen ez utóbbi a helyes biológiai kifejezés az olyan élőlényekre, amelyek több faj keresztezéséből jöttek létre.
#4 Kraken
Nem csupán mesebeli kalózok rettegtek tőle, hanem nagyjából az egész világ. Hatalmas méretű, csápokkal rendelkező tengeri szörnyről beszélünk, aki embereket eszik és szórakozásból hajókat borít fel, nyel el. Minden olyan nép mondavilágában megtalálható, amely sokat hajózott, és nem véletlenül: valószínűleg óriáskalmárral találkozhattak. A békés, főként halakkal táplálkozó állat valóban impozáns, hiszen akár 15 méter hosszúra is meg tud nőni, így érthető, miért kreált belőle szinte minden nép legyőzhetetlen szörnyet. A hatalmas példányok a mélyebb vizekben élnek, de időnként a felszínre keveredik egy-egy, és ez még mai szemmel is rémisztő lehet, nemhogy több ezer évvel ezelőtt. Próbáltak védekezni ellene, például tilos volt bármilyen zöld színű tárgyat a hajón tartani, aki megszegte ezt a szabályt, azzal hamar végeztek. Az ok egyszerű: a szörnynek is zöld szeme volt, és aki abba belenézett, az a Kraken irányítása alá került. (Érdekes módon a legújabb, seattle-i székhelyű NHL-hokicsapat is ezt a nevet viseli.)
#5 Szphinx
Az egyiptomiak hite szerint egy hatalmas vadállat, egy férfifejű oroszlán, fején a fáraó koronájával, a görög mitológiában viszont egy nő feje és egy madár szárnya alkotja meg. A lény nem ismer könyörületet, és gonoszságában azzal szórakozik, hogy megoldhatatlan rejtvényeket ad fel az elé kerülőknek. Aki nem találja ki, mire gondolt, az halállal lakol. Ám végül jött Oidipusz, akin a szfinx nem tudott kifogni. A szörny megkérdezte tőle: Mi az, ami reggel négy lábon jár, délután kettőn, majd éjszaka már hármon? Oidipusz rávágta a helyes választ: az ember. A Szphinx ezen annyira elkeseredett, hogy belehalt a megaláztatásba. Manapság a Szphinxet magyarosan szfinxként emlegetjük, és nem a szörny jut elsőre eszünkbe, hanem a gízai piramisok mellett épített emberfejű, orravesztett szobor.
