Mitől félsz a legjobban? Szellemektől, kígyóktól, pókoktól, a haláltól? A mitológiai szörnyek nagyjából mindezt egyszerre testesítették meg. No de miért volt szüksége a régi korok embereinek furcsa, félelmetes, félig állati, félig emberi lények megalkotására?
Létezik-e szörnyűbb rémálom egy anya számára annál, mint hogy el akarják venni tőle három gyermekét, azzal érvelve, hogy hiába ő szülte meg őket, nem is ő az édesanyjuk? Lydia Fairchild igaz története egy egészen különös genetikai rendellenesség világába kalauzol.
Azokat az élőlényeket, akik kettőnél több ivarsejtből jöttek létre, kiméráknak nevezzük. Itt nem két faj közös utódjáról van szó, hanem olyan, fajon belüli genetikai különlegességről, ami nem csak ritkaságával hívja fel magára a figyelmet.
A görög mitológiában Kiméra egy oroszlánfejű, kecsketestű és kígyófarkú szörnyalak, róla kapták a nevüket a ma élő halfajok talán legrégebbi és legrejtélyesebb képviselői, a tengerimacska-alakúak rendjébe tartozó kimérák.
