Növeli az önbecsülést, de lázat és depressziót is okozhat ez a különös érzés

Olvasási idő kb. 3 perc
Google Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

Egy régi fénykép, egy ismerős illat, egy régen hallott dal vagy egy hely, ahol évtizedekkel ezelőtt jártunk utoljára – bármelyik alkalmas arra, hogy nosztalgiát ébresszen bennünk.

1688-ban egy svájci orvostanhallgató, Johannes Hofer különös jelenségre lett figyelmes az otthonuktól távol harcoló svájci zsoldosok körében. A katonák különböző tüneteket produkáltak: belázasodtak, nem tudtak aludni, szívritmuszavaraik támadtak, és levertnek érezték magukat, miközben arról panaszkodtak, hogy hiányzik nekik az otthonuk, és haza szeretnének térni. Hofer neurológiai betegségként határozta meg a tünetegyüttest, és nevet is adott neki, a görög nósztosz („hazatérés”) és algosz („bánat, kétségbeesés”) szavak ötvözetéből megalkotta a nosztalgia kifejezést, amelyet melankolikus, kóros honvágyként értelmezett.

Lelki betegségként indult 

A nosztalgiát évszázadokon át potenciálisan legyengítő és néha végzetes egészségügyi állapotnak tekintették, egyfajta megszállottságnak, amely fizikai tüneteket, rémálmokat és depressziót okoz. Csak a 19. században kezdték pozitív érzésnek tartani: Carl Gustav Jung szerint a nosztalgia lehetőség a múltunkkal való újrakapcsolódásra és a jelenünk megértésére, valamint a kollektív tudattalan elérésének egyik módja. Az első világháború idején a nosztalgiát megint a lelki betegségek közé sorolták, majd a huszadik század közepére ismét inkább pozitív érzéssé vált.

A nosztalgikus érzések tárgya gyakran a gyermekkorunk
Fotó: Jena Ardell / Getty Images Hungary

Az eltűnt idő nyomában

A világirodalom legismertebb nosztalgiázója kétségkívül Marcel Proust, aki egész regényfolyamot szentelt a témának. Az eltűnt idő nyomában főhőse számára a teába mártott madelaine sütemény íze idézte vissza a gyerekkorát, de azzal szembesült, hogy amikor tudatosan próbált meg visszaemlékezni az eseményekre, az emlékek elillantak. Bár Magyarországon legfeljebb háztartási kekszet mártogattunk a teába, a nosztalgia szinte bárhol, bármikor ránk törhet.

Idézőjel ikon

Kiválthatja valamilyen zene, filmek, természeti jelenségek, helyszínek, sőt akár az időjárás is.

„A nosztalgiában mint érzésben is megjelenik a kettősség: kellemes, de kicsit fájdalmas, szorító, keserédes érzés. Egyszerre tartalmazza a vágyat (»de jó lenne újra ott lenni«), ugyanakkor a tudást is, hogy lehetetlen visszahozni azt, amire a vágy irányul. Ezért a nosztalgia érzését óhatatlanul a visszahozhatatlanság feletti rezignáció kíséri, amely a pszichoanalízis értelmében, a melankóliához hasonlóan, szorosan kapcsolódik a gyászhoz” – írja a jelenségről Pintér Judit Nóra, A nem-múló jelen: Trauma és nosztalgia című írásában.

Valóság, rózsaszín szemüvegen át

A nosztalgia nem akarattal, hanem akaratlanul történik, és a valóság, amelyre visszaemlékezünk, valójában soha nem létezett, hiszen éppen az idő alakította olyanná, amilyennek érzékeljük. A legtöbben gyermekkoruk iránt vagy egy számukra kedves ember iránt éreznek nosztalgiát, jellemző módon rózsaszín szemüvegen át szemlélve az ezzel kapcsolatos emlékeket. A nosztalgia tárgya legtöbbször olyasvalami – vagy olyasvalaki –, ami számunkra fontos, így önmagunkról is sokat elárul, ha megfigyeljük, ki vagy mi után vágyódunk. A nosztalgikus érzések arra sarkallhatnak bennünket, hogy elmélyítsük kapcsolatainkat, vagy újakat építsünk; emellett segít a múltunk és jelenünk közötti folytonosság elmélyítésében. A nosztalgia, a múlttal való kapcsolat, így erőforrássá is lehet, amelynek segítségével könnyebben megbirkózunk az élet viszontagságaival.

Nosztalgikus érzések 

Meglepő módon nem csupán egyénként érezhetünk nosztalgiát: létezik a társadalmi (vagy kollektív) nosztalgia is, amikor olyan idők után sóvárgunk, amikor még – hitünk szerint – jobban kapcsolódtak az emberek egymáshoz. Klasszikus példa erre a „boldog békeidők” (már elnevezésében is), illetve napjainkban egyesek nosztalgiája például a Kádár-korszak iránt. A cégek – és a szórakoztatóipar – nagyon is tudatában vannak annak, hogy a nosztalgiát kihasználva szinte bármit el lehet adni; gondoljunk csak olyan, nosztalgikus érzéseket ébresztő tévésorozatokra, mint a Stranger Things vagy A besúgó, de a reklámokban is jól megfigyelhető ez a tendencia.

Ne ragadjunk a múltban

A nosztalgia azonkívül, hogy fájdítja a szívünket, előnyökkel is rendelkezik: növeli önbecsülésünket és az élettel való elégedettséget; segít megbirkózni a nehéz életszakaszokkal; ha éppen magányosak vagyunk, általa felidézhetjük a valahová tartozás érzését; valamint hozzájárul mentális jóllétünkhöz. Emellett erősíti az immunrendszert, és csökkenti a stressz-szintet és a szorongást. Aki hajlamos sokat nosztalgiázni, jobban teszi, ha észben tartja, hogy a tevékenységnek negatív hozadékai is lehetnek. Ha beleragadunk a múltba, az elvonja a figyelmünket a jelenről, amelyet így nem tudunk a maga teljességében megélni.

Múzsák a csók után könyv

Múzsák a csók után

Mi történt Szendrey Júliával, miután visszautasította „a nemzet özvegye” szerepét? Miért nem állt szóba egymással Babits felesége és lánya a költő halála után? A kötet nagy íróink, költőink életének legfontosabb női szereplőit helyezi a középpontba: húsz magyar múzsa élettörténetébe nyerhetünk bepillantást. Olykor felemelő, máskor tragikus női sorsok gyűjteményét tartja kezében az olvasó, amelyből kiderül: a halhatatlanságért sokszor a személyes boldogsággal kell fizetni: a kötet harmadik kiadása már a nyomdában.

Rendeld meg a kiadó oldalán kedvezményesen!

hirdetés

Bálint Lilla
Bálint Lilla
Újságíró, szerkesztő
Újságíró, irodalomterapeuta, mentálhigiénés szakember, a Dívány Múzsák a csók után című kötetének szerzője. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar szakon diplomázott, 2021-ben a Pécsi Tudományegyetemen irodalomterapeutaként, 2024-ben a Semmelweis Egyetemen mentálhigiénés szakemberként végzett. 2022 óta a Dívány szerzője. Egy irodalomterápiás gyűjtemény társszerzője.
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Testem

Sejtszinten borítja fel agyad működését ez az állapot

Egy friss kutatás szerint a depresszió nemcsak a hangulatot és a gondolkodást érinti, hanem egészen a sejtek szintjéig hatással lehet az agy működésére. A tudósok olyan változásokat találtak az agy és a vérsejtek energiaellátásában, amelyek segíthetnek megérteni, miért jelentkezik a tartós fáradtság, a motivációhiány vagy a „lelassult” gondolkodás ennél az állapotnál.

Édes otthon

Ezeken a helyeken lehet azbeszt a te otthonodban is

Sokan úgy gondolják, hogy az azbeszt rég betiltott építőanyagként a lakásokban már sehol sem okozhat problémát. Azonban Magyarországon ma is rengeteg olyan épület, melléképület és udvari szerkezet áll, amely tartalmazhat azbesztet – gyakran úgy, hogy a tulajdonosok erről nem is tudnak.

Életem

Felújítják az egyik budapesti hidat: így hat a forgalomra

Felújítják a Hajógyári-sziget fő megközelítési útvonalát jelentő K-hidat. Az eredetileg ideiglenesnek szánt szerkezet teljes körű rekonstrukciójára a Budapest Közút Zrt. pályázatot írt ki, a kivitelezés pedig várhatóan 2026 őszén indulhat.

Testem

Ez történik a testeddel, ha minden nap zöld teát iszol

A zöld tea nemcsak a koffein miatt hasznos, hanem az antioxidánsai miatt is. A hatás maximalizálásához napi 3-4 csészényi tea kell, lehetőleg nem forrásban lévő vízzel leöntve, illetve számolni kell azzal is, hogy a zöld tea negatívan hat a vas hasznosulására.

Offline

Férfiruhában kémkedett a japánoknak a kínai hercegnő: hadsereget is vezetett hazája ellen a Kelet Gyémántja

Mandzsu hercegnőnek született, de a japán hadsereg legveszélyesebb titkos fegyvere lett belőle. Josiko Kavasima élete a huszadik századi történelem egyik legbizarrabb kémhistóriája: a hercegnő szakított a női szerepekkel, férfiruhát öltött, és saját hadsereget vezetve segítette Japánt Kína lerohanásában. A „Kelet Gyémántjaként” ünnepelt kémet a háború után a kínaiak nemzeti árulóként fogták perbe, és sorsa drámai véget ért. Utánajártunk a Távol-Kelet legrejtélyesebb, férfiruhás női kémének elképesztő és tragikus életének.