„Mellettem robbant fel egy szerelembomba” – szól a Back II Black együttes slágere, melynek alapszituációját a Pentagon majdnem megvalósította. A valaha volt egyik legbizarrabb hadászati kísérletben az amerikaiak olyan bombát akartak kifejleszteni, melynek hatására az ellenség katonái meleggé változnak, és szó szerint egymásnak esnek.
Nem öl meg, csak szerelmessé tesz
Az öbölháborút követő években az amerikai védelmi minisztérium érdeklődése a vegyi hadviselés felé fordult, egy olyan kémiai hatóanyagú fegyvert szerettek volna kifejleszteni, mely tömegesen képes leblokkolni az ellenséges haderőket, ugyanakkor nem okoz számukra halálos sérüléseket (hiszen az utóbbi megsértette volna a nemzetközi jogot). A projekt elméleti megalapozásával és gyakorlati megvalósításával a légierő égisze alá tartozó, Ohio állambeli Wright Laboratóriumot bízták meg, ahol a kutatók hosszas brainstorming után eljutottak a „szeretkezz, ne háborúzz” jelszóhoz.
A tudósok úgy gondolták, a legmegfelelőbb módja az ellenség ártalmatlanná tételének, ha harc helyett valami egyéb dologgal foglalják le őket, és a legkézenfekvőbb „elterelő cselekvésnek” a szexet találták. Egy korábbi kísérlet bizonyította, hogy a homoszexuális férfiak és a heteroszexuális nők számára ugyanazok a feromonok teszik vonzóvá a férfiakat, amiből arra következtettek a kutatók, hogy egy androsztenon feromonnal teletöltött különleges afrodiziákumbomba képes lenne ideiglenesen egymásba habarintani azokat a férfi katonákat, akik a ledobás pillanatában a környéken tartózkodnak.
5 milliárd forintos fiaskó lett a melegbombaprojekt
A melegbombának vagy szerelembombának becézett, az előterjesztés szerint „undorító, de egyáltalán nem halálos” harci eszköz elállítására 1994-ben adott parancsot a Pentagon, a projekt 7,2 millió dolláros keretösszegből gazdálkodhatott (ez napjainkban kb. 15 millió dollárnak, mintegy 5 milliárd forintnak felelne meg), a bőkezű támogatás ellenére mégis hamar hamvába halt. A kutatók rájöttek, a papíron frappáns ötlet a valóságban nem megvalósítható, hiszen a természetes illatanyagok csupán egyetlen, elenyésző részét képezik a szexuális vonzerőnek, és senkiben sem ébred fel (pláne a szexuális beállítottságától eltérő) nemi vágy annak hatására, hogy nagy mennyiségű feromonnal bombázzák.
Szintén nagyot tévedtek a tudósok, amikor azt gondolták, az ellenséges katonák azonnal abbahagynák a harcot, ha hirtelen egymásba szeretnének, a túlélési ösztön ugyanis erősebb a nemi vágynál, különösen egy harci szituáció kellős közepén. A melegbomba így sohasem készült el, a tervet pedig hosszú időre titkosították, csak 2007-ben derült rá fény a Berkeley Egyetem biológiai fegyverekkel foglalkozó Sunshine Project vezetője, Edward Hammond oknyomozó munkájának köszönhetően. A hír komoly felháborodást váltott ki az amerikai közvéleményben, az LMBT-emberek jogaiért küzdő szervezetek megdöbbentőnek találták a hadsereg félretájékozottságát és előítéleteit.
A fingszagbomba ötlete is felmerült
Még ugyanabban az évben a szerelembomba projekt elnyerte a Nobel-díj paródiájának számító, a legröhejesebb tudományos kutatások részére odaítélt Ig Nobel-díjat; a szervezőbizottság a titkosítás miatt nem tudta kinyomozni, kik vettek részt a Pentagon által pénzelt egykori kutatásban, így sajnos a melegbomba ötletgazdái nem lehettek jelen a ceremónián és részesülhettek az illusztris „megtiszteltetésben”.
A kutatók egyébként több más ötletet is átgondoltak és elvetettek, mielőtt a feromonbomba mellett döntöttek volna: a lehetséges szuperfegyverek között volt egy olyan bomba, melynek hatására mérges darazsak vagy patkányok támadják meg az ellenséget, és olyan is, amely elviselhetetlenül rossz szájszagot idéz elő, illetve amely fingszagúvá teszi a katonákat. Egy olyan anyag ötlete is felmerült, mely az ellenség bőrét elviselhetetlenül érzékennyé teszi a napfényre; szerencsére ebből sem lett utólag semmi.
