Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A leghosszabb életű állatok olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek késleltetik, sőt néha megállítják vagy visszafordítják az öregedési folyamatot. Bár az ember abszolút korhatára 150 év, ez csak egy szempillantás ahhoz képest, hogy egyes állatok évszázadokat, sőt évezredeket élnek meg.
Nem okozunk nagy meglepetést, ha eláruljuk, az igazi korbajnokok a vízben élnek, gyakran a mélytengerek közegében, állandósult környezetben. A kutatók számára képtelenség minden egyes faj minden egyes tagjának a rekordkísérleteit végigkövetni, ezért általában a faj biológiájáról ismert adatok alapján becsülik meg a maximális élettartamot. Az öregtől a legöregebbig, íme a világ 5 leghosszabb életű állata.
5. Több mint 500 éves óceáni kagyló
Az Atlanti-óceán északi részén él az óceáni kagyló (Arctica islandica). Ez a sósvízi faj még a 10-es listán szereplő másik kéthéjú kagylónál, az édesvízi gyöngykagylónál is tovább élhet. Az Egyesült Királyságban található National Museum Wales szerint egy 2006-ban Izland partjainál talált óceáni kagyló 507 éves volt. Az ősi kagylót Mingnek nevezték el, mert 1499-ben született, amikor a Ming-dinasztia uralkodott Kínában.
Az Izlandot körülvevő hidegebb vizekben az óceáni quahog típusú kagyló anyagcseréje lassabb, ezért lassabban növekszik, és elképzelhető, hogy 500 évnél is tovább él.
4. Fekete korall: 4000 évnél is tovább él
A korallok színes, víz alatti szikláknak és növényeknek tűnnek, de valójában mészvázat kiválasztó gerinctelen állatok, polipok sokasága. Ezek a polipok folyamatosan szaporodnak, és genetikailag azonos másolatot létrehozva kicserélik magukat, ami idővel a korall külső vázszerkezetének egyre nagyobbra történő növekedését eredményezi. A korallok tehát nem egyetlen szervezetet alkotnak, hanem rengeteg azonos organizmusból állnak, így a korallok élettartama inkább csapatmunkának mondható.
A mélyvízi fekete korallok a leghosszabb életű korallok közé tartoznak. A Hawaii partjainál talált feketekorall-példányok radiokarbonos kormeghatározással 4265 éveseknek számítanak.
3. Üvegszivacsok: 10 ezer éves lények
A szivacsok a korallokhoz hasonlóan állatkolóniákból állnak, és akár több ezer évig is élhetnek. Az üvegszivacsok a Föld leghosszabb életű szivacsai közé tartoznak. E csoport tagjai gyakran az óceán mélyén találhatók, és csontvázuk üvegre hasonlít, innen ered a nevük. A Chemical Geology című folyóiratban közzétett 2012-es tanulmány szerint a Monorhaphis chuni fajhoz tartozó üvegszivacs körülbelül 11 000 éves lehetett. Elképzelhető, hogy más szivacsfajok még ennél is tovább élhetnek.
2. Halhatatlan medúza a dobogó második fokán
A Turritopsis dohrniit halhatatlan medúzának nevezik, mert potenciálisan örökké élhet. A medúzák lárvaként kezdik életüket, mielőtt megtelepednének a tengerfenéken, és polippá alakulnának. Ezekből a polipokból aztán szabadon úszó medúzák fejlődnek. Az Amerikai Természetrajzi Múzeum szerint az érett Turritopsis dohrnii különleges, mivel stressz hatására polippá tud visszaalakulni, majd később visszaalakul medúzává.
A kevesebb mint 4,5 milliméteres medúzafaj fiatalító módszerével tett szert világhírnévre az elmúlt évtizedben: stresszhelyzetben megfiatalodnak a sejtjei, majd az egyed lényegében klónozza magát. Ivartalan szaporodással több száz, genetikailag azonos utódot hoz létre, ezzel válik úgymond „halhatatlanná”.
A Földközi-tengerben őshonos medúzák többször is képesek megismételni ezt az életciklusuk visszafordítására irányuló mutatványt, és ezért megfelelő körülmények között talán soha nem halnak meg, kivéve, ha haleleségként végzik.
1. Hydra, a halhatatlan élőlény
A Hydrák apró puhatestű állatok, amelyek kissé hasonlítanak a medúzákra, és akárcsak a Turritopsis dohrnii, képesek az öröklétre. Ezek az állatok nagyrészt őssejtekből állnak, amelyek duplikáció vagy klónozás révén folyamatosan regenerálódnak. Természetes körülmények között más ragadozóktól vagy betegségektől kell csak tartaniuk, de e külső veszélyek nélkül elméletben képesek örökké regenerálódni. Ez a szuperképesség azonban a vizsgált populáció csupán 5 százalékára jellemző.
