Az első magyar szépségkirálynő, Simon Böske nemcsak az ország, de Európa legszebb lányának címét is elhódította, sztárokkal, államfőkkel találkozott, az egész világ a lába előtt hevert, de hamar megcsömörlött a váratlan hírnévtől, és a gyorsan jött sikerek után szinte teljesen elfeledték őt.
A keszthelyi korzó szépéből lett Magyarország legszebb lánya
Simon Erzsébet a Balaton festői szépségű kisvárosában, Keszthelyen született polgári, zsidó származású családban, a járási főorvos, dr. Simon Sándor gyermekeként. A gyerekkorától Böskének becézett lány jól tanult, kiválóan zongorázott, és a sportban is jeleskedett, szabadidejében pedig gyakran korzózott a város népszerű Balaton-parti főutcáján. A szőke, kék szemű, sudár és magas termetű lányt 1925-ben, 16 éves korában a barátnői rávették, induljon a Színházi Élet című lap által szervezett Keszthelyi Korzó Szépe versenyen, melyet az olvasók szavazatának többségével megnyert, így elindulhatott Siófokon a Balaton Tündére címért, ahol a különböző városokból származó „korzószépek” mérették össze magukat.
Böske ezt a címet is elnyerte, három évvel később, 1928 szeptemberében pedig a korábbi sikereken felbátorodva jelentkezett a Színházi Élet felhívására, melyben a legelső Miss Hungária verseny résztvevőit toborozták – a Le Journal francia lappal együttműködésben szervezett esemény győztese nemcsak az országos szépségkirálynő címet nyerte el, de hazája képviseletében továbbjutott a párizsi Miss Európa és az Egyesült Államokban rendezett Miss Universe megmérettetésre is.
A Miss Hungária verseny döntőjét Budapesten, a Színházi Élet Erzsébet körúti irodájában rendezték 1929. január 6-án, olyan hatalmas érdeklődés mellett, hogy a rendőrségnek kellett biztosítania a körúti közlekedés zavartalanságát. A zsűri elnökének tisztjét Maurice de Waleffe író, a Le Journal főszerkesztője töltötte be, a döntnökök között volt Márkus Emília színésznő (a zsűri egyetlen női tagja), gróf Zichy Géza, Pekár Gyula, illetve a Színházi Élet szerkesztői; a meghívott 218 lány közül az első körben harmincötöt választottak ki, végül négy versenyzőre szűkítették a kört.
A 116-os sorszámot viselő Simon Böske fél órával a verseny 11 órás kezdete előtt még ágyban volt, a hideg, téli reggelen ugyanis nehezen szánta el magát az elindulásra, végül édesanyja győzködésére összekapta magát, gyorsan felöltözött, és félórás késéssel megérkezett a rendezvényre; mint visszaemlékezett, a sarokban üldögélve, csinosabbnál csinosabb versenytársait nézve sosem gondolta volna, hogy megnyeri a versenyt, végül mégis őrá esett a zsűri választása. A győztes keszthelyi szépséget a Himnusz hangjaira díszítették fel a Miss Hungária feliratú karszalaggal, a következő hetekben pedig az egész ország őt ünnepelte: partikat, bálokat rendeztek a tiszteletére, ajándékokkal halmozták el, az élelmes kereskedők a fényképével ellátott kártyákat kezdtek árulni, a balatoni éttermekben pedig megjelent a „Fogas a lá Miss Hungária” névre keresztelt halétel.
Trianon-jelvénnyel a ruháján jelent meg az estélyeken
Böske hazatért Keszthelyre megpihenni a nagy megmérettetés előtt, majd február 2-án édesanyjával az Orient expresszen a francia fővárosba utazott, ahol tizenhét versenytársával együtt még aznap díszebéden vett részt, kamerák, fényképezőgépek és újságírók kereszttüzében. A magyar lány ismét az esélytelenek nyugalmával indult, mint mesélte, a jugoszláv, az angol és a lengyel versenyzőt tartotta a legvalószínűbbnek a győzelemre, annál nagyobb volt a meglepetése, amikor a konferanszié „Mademoiselle Elisabeth Simon” nevét kiáltotta, mint a zsűri által Európa legszebbjének választott hölgyét, felhangzott a magyar himnusz, és a fejére helyezték a koronát.
Az újdonsült Miss Európát egész Franciaország körberajongta, mely tényt a magyar sajtó igyekezett minél jobban politikai célzattal felemlegetni: a szegény, legyőzött, megcsonkított Magyarország szépe alig egy évtizeddel a trianoni békediktátum után diadalt aratott Párizsban. Fogadta őt a francia köztársasági elnök, a monacói herceg, diplomaták, politikusok és egyéb hírességek, számos filmajánlatot kapott, egy selyemgyár pedig mintát akart róla elnevezni. Böske a különböző partikon, fogadásokon gyakran Trianon-jelvénnyel a ruháján jelent meg, egy hazai újságíró meg is jegyezte, a szépséges ifjú hölgy többet tett a magyarság ügyéért, mint a politikusok a rengeteg felesleges beszéddel és ágálással.
Egyéb tekintetben is befurakodott a politika Simon Böske győzelmébe: a szélsőjobboldali lapok a magyarság megcsúfolását látták benne, hogy egy zsidó lányt választottak az ország, majd Európa szépének, ugyanakkor az izraelita sajtó az antiszemitizmus elleni győzelemként ünnepelte a keszthelyi szépség diadalát.
Hamar elege lett a felhajtásból és a sztárságból
Több mint egy hónapos külföldi tartózkodás után a szépségkirálynő március 13-án hazaérkezett Budapestre: a Keleti pályaudvaron több száz fős éljenző tömeg várta Böske vonatát, az előre kihelyezett kordonok ellenére akkora felbolydulás támadt, hogy lovas rendőröknek kellett rendet vágniuk az emberek között. Ripka Ferenc főpolgármester személyesen köszöntötte Böskét, beszédében kiemelte, hogy a lány „diadalmas szépségével dicsőséget szerzett ennek a szegény legyőzött országnak éppen a győztes, volt ellenfelek között”. Az ünnepeltet a pályaudvarról a Gellért Szállóba vitték, ahol bált rendeztek a tiszteletére.
Másnap Európa szépe egypengős áron autogramot osztott az Újságírók Kórház- és Szanatóriumegyesülete javára – a sajtó hangsúlyozta, ez az egyetlen alkalom, amikor aláírás kérhető tőle –; a rendezvényt egy nőkből álló antiszemita csoport zavarta meg, akik „Miss Palesztinának” nevezték Böskét, „ronda zsidó lány” és „nem vagy magyar” bekiabálásokat intéztek felé. A fővárosban töltött eseménydús hetek után Böske és édesanyja március végén hazatért Keszthelyre, ahol szintén nagyszabású bált tartottak a tiszteletére – Miss Európa ekkor már rendkívül kimerültnek érezte magát és kezdett megcsömörleni a hirtelen jött hírnévtől.
Böske végül úgy döntött, nem utazik el az Egyesült Államokba a Miss Universe versenyre, ahol az európai országokat olyan versenyzők képviselték, akiket ő már egyszer legyőzött, helyette az osztrák Lisl Goldarbeitert küldték a szervezők, aki meg is nyerte a címet. A magyar szépség végül beleegyezett, hogy részt vegyen egy Franciaországban tartott különleges megmérettetésen, ahol a Miss USA verseny győztesével, Ella van Huseonnal kellett fej-fej mellett megmérkőznie: a zsűri végül nem tudta eldönteni, Európa vagy Amerika szépe a csinosabb, ezért döntetlen eredményt hirdettek, és megosztották kettejük között az 50 ezer frankos díjat.
Csendesen, a nyilvánosságtól távol élt
Hiába kapott nemzetközi filmszerepajánlatokat, Böske a Miss USA elleni versenyt követően végleg szögre akasztotta az estélyit és a koronát, és 1930-ban férjhez ment a budapesti Brammer divatház és textil-nagykereskedés tulajdonosának fiához, Brammer Pálhoz; az esküvőn fotósok hada kísérte a még mindig nagy érdeklődést kiváltó szépségkirálynőt. A házasság hamar zátonyra futott, a válást követően Böske másodszorra is férjhez ment, ezúttal a Vígszínház igazgatójához, a nála harminc évvel idősebb Jób Dánielhez, férjével mindketten túlélték a második világháború és a vészkorszak borzalmait.
Az egykori Európa szépe hamar kikopott a köztudatból, életének hátralévő részét a nyilvánosság mellőzésével élte; Böske sohasem dolgozott, a család Jób fizetéséből élt, akit 1949-ben, a kommunista hatalomátvételt követően kirúgtak a Vígszínházból, ezért később műfordítóként kereste a kenyerét. Férje 1955-ös halálát követően Böske rokkantnyugdíjasként, mozgáskorlátozottként élt Budapesten, a Szív utcai kórházban hunyt el 1970-ben, 61 éves korában; férjével a Kozma utcai izraelita temetőben nyugszanak.
