Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha egy mászó a Mount Everesten veszti életét, könnyen lehetséges, hogy teste ott is marad – így útjelzőként szolgál az utána érkezők számára.
Komoly figyelmeztetésként holttestek várják azokat a mászókat, akik a Mount Everest, azaz a Csomolungma meghódítására vágynak. Tavaly novemberig bezárólag 310 hegymászóról vált ismertté, hogy a hegy vette el életét: a becslések szerint mintegy 200 holttest található odafenn, azaz a holtak nagyságrendileg kétharmada számára sírul is szolgál a hegy.
Életeket is követel a Mount Everest
A Mount Everest a világ egyik legismertebb magaslata. A világon összesen 14 olyan hegy található, melynek csúcsa 8000 méternél magasabbra tör: a nyolcezresek elit klubjába tartozik ez a hegy is, sőt: 8848 méteres magasságával ez a világ legmagasabb hegysége. Az első ember, aki megkísérelte a csúcs meghódítását, George Mallory volt – próbálkozása azonban nem járt sikerrel.
Összesen három alkalommal vágott neki a csúcsra vezető útnak, a végzetét hozó expedíció 1924-ben indult. Testére 1999-ben bukkantak rá megfagyva, arccal lefelé fekve:
még csak az sem derült ki soha, hogy feljutott-e a csúcsra és visszatérés közben halt meg, vagy még odafelé haladt.
Nem került elő fényképezőgépe, amely bizonyítékot szolgáltathatott volna, de nem volt nála a feleségéről készített fotó sem, melyet a tervek szerint fenn hagyott volna a csúcson.
Vannak testek, amelyeket le sem lehetne hozni
A csúcs meghódítására irányuló kísérletek közül eddig 11 258 volt sikeres: mivel sokan többször is jártak a csúcson, nagyságrendileg hatezerre tehető azok száma, akik elmondhatják magukról, hogy legyőzték a hegyet. A 310-es halálozási adat azt jelenti, hogy
a hegymászók 5 százaléka veszti életét
– felmerülhet a kérdés, hogy miért maradnak fenn köztük ennyire sokan?
A válasz egyszerű: nagyon nehéz egy holttestet lehozni a magasból, hiszen még a tapasztalt és jól felszerelt mászók sem vehetik biztosra, hogy lejutnak. A költségek egy ilyen expedíció esetében 15–30 millió forintnak megfelelő összegre is rúghatnak, amit még abban az esetben is kevesen engedhetnek meg maguknak, ha ismerik a holttest pontos helyzetét. Vannak ugyanakkor olyan testek is, amelyeket lehetetlen is lenne lehozni vagy azért, mert vastag hó- és jégréteg fedi azokat, vagy pedig azért, mert olyan területen találhatók, amelyet nehéz vagy lehetetlen megközelíteni, esetleg még soha nem lépett rájuk ember.
Kegyeletből letakarják őket
Ahelyett, hogy lehoznák, sok testet egyszerűen arrébb tolnak, hogy ne legyenek szem előtt, vagy a hegyoldalon lelökik azokat. Vannak mászók, akik kifejezetten kérik, hogy ha életüket vesztenék odafönn, ne kíséreljék meg visszahozni testüket, míg mások esetében a család dönthet arról, hogy ez ne történjen meg.
A fent található testek közt vannak olyanok, amelyek hosszú évek óta a hegyen nyugszanak, és afféle tájékozódási pontként is szolgálnak azok számára, akik felfelé igyekeznek: ilyen volt például Zöld Csizma, azaz Tsewang Paljor. Akik az ő halványzöld lábbelit viselő teste mellett elhaladtak, tudták, hogy már nincsenek messze a csúcstól. 2014-ben aztán a kínai oldalról érkező mászók sziklák közé temették őt.
A holttestek a legkülönbözőbb állapotokban fekszenek a hegyen – a globális felmelegedés hatására egyre több válik láthatóvá azok közül is, amelyeket eddig jég és hó fedett. A mellettük elhaladók igyekeznek kegyeletből el- vagy letakarni őket, egyes testek zászlókkal fedve pihennek a hegyen.
Ők is a Csomolungma áldozatai
A hegyen elhunytak történetei tanulságul szolgálnak: íme, néhányuk végzete.
- Hannelore Schmatz férjével, Gerharddal hódította meg a csúcsot. Az utolsó szakaszban két csoportra váltak szét, Gerhard sikeresen feljutott, majd visszatért a hármas táborba. Figyelmeztette tapasztalt hegymászó feleségét a rossz időjárási viszonyokra, de a nő és csapata így is elindult. Elérték a csúcsot, de ereszkedés közben már bajba kerültek. A serpák tanácsa ellenére bivakoltak, azaz egy kis menedékhelyet alakítottak ki, ahol egy mászó még éjjel meghalt. Hannelore elindult lefelé, de útközben megadta magát a fáradtságnak, leült és vizet kért. Egy serpa ott maradt vele, ami lábujjai lefagyásával járt. A nő a helyszínen fagyott meg, ülő teste éveken át a hegyen maradt, haját egy ideig fújta a szél.
- David Sharp egymagában, rádió, serpa nélkül hódította meg a csúcsot, majd lefelé abba a barlangba húzódott be, ahol Zöld Csizma teste feküdt. Mire rátaláltak, kihűlt, gyakorlatilag mozgás- és beszédképtelen volt. Mivel állni sem tudott, megmentése lehetetlenné vált. Családja kérésére a barlang közelében maradt teste.
- Rob Hall 1996-ben vezetett expedíciót a hegyre, ahol sikeresen elérte a csúcsot, ám visszafelé haladva találkozott csoportja egyik tagjával, aki még felfelé haladt. Mivel egy korábbi expedíción a férfi már fel kellett, hogy adja a csúcs közelében, Hall most mindenképp oda akarta juttatni őt. Fel is értek, de a borzalmas időjárási körülmények miatt lefelé nehézségeik támadtak. Hiába hívtak segítséget, mindketten meghaltak: Hall teste máig odafönn van.
- Scott Fischer is csapatot vezetett, akikkel feljutott, de a nehézségek – illetve egy előző napi ereszkedéssel járó mentés – miatt kifáradt. Serpákat küldött előre segítségért, de így sem tudták őt megmenteni. Holtteste letakarva fekszik a hegyen.
Ez lehet a magashegyi halál oka
A hegyen sokan halnak meg oxigénhiány miatt: mivel alig 2-3 nap alkalmas egy idényben a csúcstámadásra, ekkor időnként tömegek vágnak neki az útnak, szó szerint sorban állás alakul ki, a várakozás közben pedig elfogyhat a drága kincset jelentő oxigén.
Vannak, akik hasadékokba zuhannak be, esetleg elsodorja őket egy lavina, de a vezető halálok általában a magashegyi betegség.
Akik a betegség vagy fáradtság miatt egy helyben maradnak, egy idő után elhasználják oxigénjüket, illetve kihűlhetnek, de az sem elképzelhetetlen, hogy az extrém terhelés szívrohamot okoz valakinél.
Ezek ugyanakkor nem kizárólag a Mount Everestre, hanem minden hegyre igazak, és nem is igaz, hogy ez lenne a leghalálosabb magaslat a világon. A világ második legmagasabb csúcsára, a K2-re induló mászók halálozási aránya 24, míg az Annapurnára indulóké 20 százalékos: nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a harmadik legmagasabb hegy, a Kancsendzönga is 57 halottat követelt már. Köztük van Erőss Zsolt is, akinek teste máig a hegyen található.
