Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A legtöbb ember már akkor rendkívül szerencsésnek érezheti magát, ha egyetlen tömegszerencsétlenséget túlél – az elsüllyeszthetetlennek becézett ír nővér, Violet Jessop azonban hihetetlen módon öt éven belül három hajó katasztrófáját vészelte át, köztük a legendás Titanicét.
Már csecsemőként igazi túlélő volt
Violet Constance Jessop 1887-ben született Argentínában kilencgyermekes (akik közül hatan érték meg a felnőttkort), birkatenyésztéssel foglalkozó ír bevándorló család legidősebb gyermekeként. A kis Violet majdnem elhunyt testvérei sorsára jutott: néhány hónapos korában súlyos tuberkulózisfertőzés sújtotta, és az orvosok úgy vélték, nem fogja túlélni. Csodával határos módon azonban felépült, és teljesen egészséges felnőtt vált belőle.
Tizenhat éves volt, amikor édesapja váratlanul meghalt, ezt követően a családfő szerepét átvenni kénytelen anya hazaköltöztette a családot Angliába, és egy óceánjáró hajó fedélzetén vállalt utaskísérői állást; mialatt édesanyja a tengereket járta, Violetre maradt fiatalabb testvéreinek gondozása, mellyel párhuzamosan beiratkozott egy apácaképzőbe. Egyházi tanulmányait azonban kénytelen volt megszakítani, amikor édesanyja is meghalt, és hirtelen Violetre és idősebb testvéreire maradt a kenyérkeresés feladata.
Anyja nyomdokaiba lépve a 21 éves Violet utaskísérőnek szegődött, a hajótársaságok többsége azonban félt alkalmazni őt túlságosan csinos külseje miatt: attól tartottak, a kedves mosolyú, megnyerő szépségű fiatal nő megbolondítaná az utasokat és a személyzetet, és nem kívánt incidenseket okozna (tény, hogy karrierje során Violet három alkalommal kapott házassági ajánlatot utasoktól, köztük egy gazdag, előkelő úrtól). Hősünk nem adta fel, inkább trükkhöz folyamodott, szándékosan nem sminkelte ki magát, kócos, előnytelen hajjal és elaggott ruhákban jelent meg; öncsúfítása sikerrel járt, először a brit postaszolgálat hajóin dolgozott, majd munkát szerzett a neves White Star Line vállalat Majestic nevű luxusgőzösén.
Egymás után túlélte a világ két legnagyobb gőzösének tragédiáját
Jessop nem lelkesedett túlságosan a megterhelő, gyakran rendkívül hideg, szeles időjárási viszonyok között végzett óceánjáró munkáért, a viszonylag magas fizetés és az utasoktól kapott borravalók, ajándékok azonban bőven kárpótolták a nehézségekért. Munkaadói annyira meg voltak elégedve Violet munkájával, hogy hamarosan áthelyezték őt az akkoriban a világ legnagyobb gőzhajójának számító Olympic fedélzetére. 1911. szeptember 20-án a gigantikus luxusgőzös a Wight-szigettől nem messze összeütközött egy brit hadihajóval: a balesetben mindkét hajó alaposan megsérült, a szerencsének köszönhetően azonban egyik sem süllyedt el, és egyetlen áldozatot sem követelt az incidens.
Jessopot a következő tavasszal áthelyezték a White Star Line világra szóló projektjének számító, elsüllyeszthetetlennek kikiáltott Titanicra, melynek a korábban az Olympicet irányító Edward Smith lett a kapitánya. A Titanic, mely felépítésében szinte megegyezett az Olympickel, csak még nála is nagyobb volt, 1912. április 10-én indult Southamptonból New York felé, négy nappal később azonban jéghegynek ütközött az Atlanti-óceánon, és több mint 1500 embert vitt magával a hullámsírba.
Jessop a hajó két óra és negyven percig tartó süllyedése idején a mentési munkálatoknál segédkezett, az utasítás szerint az ő feladata volt szavak nélkül elmagyarázni, megmutatni az angolul nem beszélő külföldi utasoknak, hogyan kell pánikmentesen, szabályszerűen elhagyni a fedélzetet, és a mentőcsónakokba szállni. Később őt is beültették egy mentőcsónakba: miközben elhelyezkedett a csónakban, az egyik tengerésztiszt egy csecsemőt nyomott a karjába, és arra kérte, vigyázzon a gyermekre. A túlélőket a következő nap mentette ki a tengerből a Carpathia gőzhajó; a fedélzetre lépéskor egy nő – valószínűleg a gyerek édesanyja – szó nélkül elvette a kicsit Jessoptól, aki hiába érdeklődött a csecsemő sorsa iránt.
Harmadjára tényleg csak a csoda mentette meg
Két tengeri katasztrófa – köztük minden idők leghíresebbjének – túlélése után, az átélt élmények hatására Jessop úgy döntött, hivatást változtat, és beiratkozott egy ápolói tanfolyamra, majd a brit Vöröskereszt kötelékében tengeri hajókon vállalt nővéri munkát. Az első világháború kitörését követően hősünk a kórházhajóvá átalakított Britannic gőzösön dolgozott, egészen 1916 novemberéig, amikor az Égei-tengeren szolgálatot teljesítő hajó német aknára futott (mások úgy gondolják, torpedótalálat érte), és elsüllyedt.
A kórházhajó katasztrófájában szerencsére viszonylag csekély volt az emberi veszteség, a fedélzeten tartózkodó 1066 személyből harmincketten veszítették életüket, Jessop ezúttal azonban majdnem odaveszett a tengeren. A mentőcsónak, amiben ült, véletlenül a hajócsavar útjába akadt, ezért ki kellett ugrania a csónakból, nehogy agyonzúzza őt a még működő propeller; az ugráskor beverte a fejét, és koponyatörést szenvedett, azonban teljesen felépült, és semmilyen maradandó károsodást nem szenvedett.
A Titanicról kimentett gyermek jelentkezett telefonon?
A vakmerő ápolónő tengerjáró kedvét még a harmadik sikeresen túlélt katasztrófa sem tudta letörni: felépülését követően Jessop visszatért a tengerre, és egészen 61 éves koráig szolgált különböző világjáró utasszállítók fedélzetén. Nyugdíjba vonulását követően férjével – akit szintén a tengeren ismert meg, a férfi utaskísérőként dolgozott – egy kis faluban telepedett le a kelet-angliai Suffolk megyében, és megjelentette életrajzát, melynek köszönhetően az egész világ megismerte hihetetlen történetét, és kikiáltották a világ legszerencsésebb nőjének.
Egy éjszaka – még a könyv megjelenése előtt – a nyugalmazott nővér különös telefonhívást kapott egy férfitól, aki azt állította, ő volt a csecsemő, akit egykor kimentett a Titanicról, majd letette a kagylót, és sohasem jelentkezett többé. Barátja és életrajzírója, John Maxtone-Graham úgy gondolta, csupán valamelyik helybeli kölyök szórakozik, Jessop azonban azt állította, korábban senkinek nem beszélt a kezébe nyomott gyermekről. Máig rejtély, ki is lehetett a vonal másik végén.
A három hajókatasztrófát túlélt ápolónő 1971-ben, 83 éves korában hunyt el szívelégtelenség következtében.
