Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az interneten évek óta keringenek képek és videók, amelyeken állítólag az Atlanti- és a Csendes-óceán „találkozása” látható, s szabad szemmel is megfigyelhető, hogy a kétféle víztömeg nem elegyedik egymással.
Noha földrajzórán jól megtanultuk a Föld három nagy óceánjának a nevét és elhelyezkedését, a kategorizálás kissé félrevezető: valójában egyetlen óceán létezik, az elnevezések pedig szinte véletlenszerűek. Az ókori görögök számára Ókeanosz a világtengereket jelentette: azaz, akkori tudásuk szerint a világóceánt, amely számukra a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán volt. Hérodotosz Történelem című munkájában használta az Atlantisz thalassza elnevezést, utalva az Atlaszon (a Földet a hátán tartó titán) túli vizekre.
Valójában nem is Csendes
A Csendes-óceánt jóval később, a 16. században nevezte el Magellán. Felfedezése Vasco Núñez de Balboa nevéhez kötődik: a spanyol konkvisztádor volt az első európai, aki átkelt a ma Panamához tartozó szárazföldön, s 1513-ban megpillantotta a végtelen víztömeget. Balboa a Déli-tenger (Mar del Sur) névre keresztelte az új óceánt, a „csendes” jelzőt pedig Magellánnak köszönhetjük, akit megtévesztett a nyugodt víztükör: valójában a Csendes-óceánon a leggyakoribbak a viharok.
Az óceánok sem egyformák
Az elképzelést, hogy valójában egyetlen világóceán létezik, az ókori görögök után egy orosz tudós, Julij Sokalszkij elevenítette fel. Sokalszkij szerint a világóceán egy összefüggő, többé-kevésbé egységes víztömeg, amihez hozzátartozik az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceán, továbbá a Jeges-tenger és az Antarktiszhoz közeli víztömegek. Mindez nem jelenti azt, hogy a különböző óceánok vize teljesen azonos: az Atlanti-óceán például sósabb vizű, mint a másik kettő, a Csendes-óceán viszont mintegy 40 centiméterrel magasabban helyezkedik el, mint az Atlanti-óceán.
Horn-fok, a hajósok rémálma
Míg 1914-ben át nem adták a Panama-csatornát, a hajósok vagy kénytelenek voltak megkerülni egész Dél-Amerikát, vagy árujukat fáradságos munkával vasútra rakodni és átszállíttatni a másik partra. Az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán valódi „találkozási pontja” Dél-Amerika legdélibb csücskénél, a Horn-foknál viszont az erős áramlatok miatt a hajósok rémálma volt: a viharos, veszélyes hajóút és a kiszámíthatatlan időjárás sok emberéletet követelt. A két óceán különböző sűrűsége, az ütköző áramlatok és az eltérő hőmérséklet együttesen hozzák létre azt a viharos tengert, amely híressé teszi a Horn-fokot. A két óceán közötti „határ” itt azonban leginkább képzeletbeli, csakúgy, mint két ország között.
Most akkor keverednek vagy sem?
Mégis honnan származnak hát azok a felvételek, amelyeken világosan látszik a kétféle víz különbsége? A Föld másik csücskéből, Alaszkából. Azonban ezeken nem a két óceán vize látható, hanem az Alaszkai-öbölben a gleccserekből és folyókból származó, üledékkel és vassal teli víztömeg találkozása a sótartalomtól világosabb színű csendes-óceáni víztömeggel. Ilyenkor a különböző vizek valóban egymásnak ütköznek, és a tünemény egészen addig megfigyelhető, amíg el nem keverednek egymással.
