Az eget kémlelve már benned is biztosan felmerült a kérdés: miért látjuk napközben a Holdat, és miért csak időnként?
A Holdnak nincs saját fénye, így csak azért láthatjuk, mert visszaveri a Napét, és a Földhöz való közelsége az égboltnál is fényesebbé teszi. A Nap után valójában messze a Hold a legfényesebb égitest, amit szabad szemmel is ki tudunk venni az égen. De minek köszönhető, hogy néha nappal is láthatjuk? A csillagász magyarázattal szolgál a jelenségre.
Ezért válik láthatóvá nappal is a Hold
A Hold változó láthatósága leginkább a Föld légköri sajátosságainak és természetes keringési ciklusának köszönhető. Ha bolygónknak nem lenne légköre,
mindig látható lenne a Hold az égen.
Az, hogy a Hold időnként teljesen eltűnik a szemünk elől, a holdfázisokra vezethető vissza. Újholdkor a Hold a Nap és a Föld közé kerül. Ilyenkor a Nap a túloldalát világítja meg, és a sötét oldala néz felénk.
Tudni kell, hogy a légkörünkben lévő gázrészecskék – főként a nitrogén és oxigén – szétszórják a rövid hullámhosszú fénysugarakat, beleértve a kék és lila fényeket. Ez a szóródás az – amely magában foglalja a fény elnyelését és újbóli kibocsátását egy másik irányba –, ami kék eget kölcsönöz a Földnek.
„Ahhoz, hogy nappal is látható legyen, a Holdnak »le kell győznie« a Nap szórt fényét” – világított rá a pennsylvaniai Villanova Egyetem csillagász-asztrofizikus professzora, Edward Guinan. Az újholdhoz közel eső 2-3 napban azért is válik számunkra láthatatlanná a Hold, mivel az égen elfoglalt helyzete miatt a Nap szórt fénye teljesen túlragyogja.
De egy átlagos napon a Hold relatív közelsége a Földhöz (mintegy 384 400 kilométer) azt eredményezi, hogy az általa visszavert fény világosabbnak tűnik számunkra, mint a távolabbi fényt kibocsátó vagy visszaverő objektumok, így a csillagok vagy más bolygók.
A szakember szerint a Földről látható csillagok fénye milliószor halványabb, mint a Holdé. A Nap szórt fénye pedig olyan erős az égbolton, hogy
nappal elnyomja a csillagok fényét, a Holdét viszont nem mindig.
A csillagászok az úgynevezett felszíni fényességet használják az égbolton lévő objektumok fényességének számszerűsítésére, amit úgy határoznak meg, hogy az éjszakai égbolt adott területén megmérik az azok által kibocsátott fény mértékét. „Mivel a Hold közelebb van a Földhöz, mint a csillagok, nagyobb a felszíni fényessége, ezért könnyebben láthatjuk, hogy napközben is »világít«” – magyarázta Guinan.
Gyakoribb, mint gondolnád
A Hold nappali láthatóságát más tényezők is befolyásolják, köztük az évszakok, a holdfázisok, vagy az, hogy éppen mennyire tiszta az ég. Ha mindent figyelembe veszünk, azt lehet mondani, hogy egy hónapban átlagosan 25 napon át látható a Hold nappali fényben (még ha a körülmények miatt nem is mindig tudjuk kivenni az égen). A maradék 5 nap pedig az újhold fázisa és a telihold körüli időszakot öleli fel.
Telihold idején a Hold csak éjszaka látható, mert napnyugtakor kel és napkeltekor nyugszik. „Az egyetlen időpont, amikor a Nap és a Hold nincs fent egy időben az égen, teliholdkor van” – jegyezte meg a professzor.
A Hold napi 12 órát tölt a horizont felett, de megjelenése nem mindig esik egybe a nappali órákkal. Télen, amikor például a középső szélességi fokokon rövidebbek a nappalok, kevesebb idő jut arra, hogy napközben látható legyen a Hold.
Guinan szerint a Hold napfényben való megtekintésére az első negyedévben (egy héttel az újhold után) és a harmadik negyedévben (egy héttel a telihold után) kínálkozik a legjobb esély. Ezekben az időszakokban akár napi 5-6 órán át is el lehet csípni.
