Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ő volt a cserfes recepciós lány, Gyöngyike az ország leghosszabb szappanoperájából. Csupán kevesek tudhattak a másik életéről és gyűjtőszenvedélyéről addig, amíg el nem kezdett egyedülálló, parfümös vlogot indítani a YouTube-on. A stílusikon komika az illatok megszállottja, és kislány kora óta parfümgyűjtő. Bátran kijelenthetjük, kollekcióját és tudását tekintve senki sem érhet a nyomába az országban.
Nem semmi jelenség, ahogy betoppan a kávézóba egy szimpla délelőtt. Gyönyörű vörös hajzuhataga, légiesen karcsú alakja láttán szem nem marad szárazon, királynőien fűszeres illatátazonban csakis a legszűkebb aurája, azaz én érezhetem.
Mekkora a parfümgyűjteményed jelenleg?
Nem kéne elárulnom, de körülbelül négyszáz üvegnél tartok, átmenetileg óriási dobozokban tárolom őket, fényvédett helyen. Némelyik üvegnek már csak alig néhány milliliter lötyög az alján, de boldoggá tesz a tudat, hogy megvan az az illat, bármikor tudnám használni. Minden illatot gyűjtök, egyáltalán nem csak a drágák érdekelnek, van olyan háromezer forintos parfümöm is, amit imádok. A környezetem, a családom rég elfogadta ezt a mániám, és tiszteletben tartják.
Honnan ez a szenvedély?
Úgy születtem, hogy rajongok az illatokért. A parfümimádó családomban szinte napi téma volt az illatok világa. Édesanyám Nina Ricci klasszikus parfümét, a L’Air du Temps-t használja, kislány koromban az ő illatozó kendőjével tudtam csak elaludni. Elfogultan kijelentem, hogy neki áll a legjobban ez a parfüm, nagyon passzol a bőrkémiájához és a személyiségéhez. Persze, a ’80-as, ’90-es években nem volt egyszerű beszerezni egy Nina Ricci-illatot, de édesanyám mindenkit betanított, hogy külföldről vagy a dollárboltokból ezt kell hozni neki. Amikor a szüleim színházba mentek, mindig megkaparintottam édesanyám táskáját, hogy kipróbáljam, melyik parfümjét rejti a neszesszer. Mégis, inkább fájdalmasnak nevezném a legelső parfümös élményem. Egyszer nagybátyám, Palotai István trombitaművész külföldről az ikonikus Magie Noire parfümöt hozta édesanyámnak, egy gyönyörű kerekded üvegben forgalmazták akkoriban. Később összeült a nőtanács, megbeszélték, hogy ez mégsem az anya illata, így továbbajándékozta. Óvodás lehettem, de őrjöngtem, krokodilkönnyeket hullattam, hogy hová lett a Magie Noire, azonnal kérem vissza, mert én imádom ezt az illatot. Már itt lehetett érezni ezt a bolondériám.
Folytatódott a megszállottság?
Naná. Tizenévesként, felső tagozatban már határozottan kértem édesapám, hogy végre nekem is vegyen parfümöt. A hamisítatlan úriember édesapám az akkori tinilányok kedvencét, az Un Touche de Naf Naf parfümöt vette meg nekem. Mai napig imádom ezt az illatot, van is belőle még egy üveggel. Mivel jó tanuló, simulékony jó kislány voltam, az iskolában elnézték, hogy be voltam parfümözve.
Ekkoriban jött be az Yves Rocher is az országba, apró mintacsomagokat lehetett rendelni tőlük. Vettem egy nagy levegőt, befizettem sárga csekken az összeget, kisvártatva meg is jött a csomagocska, szüleim legnagyobb meglepetésére, mert az én nevemre szólt, de miért rendelne egy kislány bármit? A neszesszerben egy miniatűr Venice parfüm lapult, engem pedig elvarázsolt a piros üveg, a dugó, az érdekesen egzotikus illat. Egy következő kupon is volt a mintacsomagban, naná, hogy befizettem. Így kaptam rá az illatokra, még általános iskolában.
Mikor és hogyan kezdtél gyűjtögetni?
Nincs meghatározott időpont vagy pillanat, amióta az eszemet tudom, fejlesztettem a kollekciómat, még az üvegcséket is eltettem. Sőt, utólag nagy szívfájdalmam, hogy néhány évtizede sejtelmem se volt arról, milyen nagy kincseket tartok a kezemben! Mi, gyűjtők tudhattuk annak idején, hogy számtalan remek illatot vagy kivonnak a forgalomból, vagy később ráncfelvarráson esnek át. Egyszer csak megváltozott a legtöbb parfüm illata, mivel az IFRA, a Nemzetközi Illat Egyesület nevű civil szervezet önkényesen belenyúlt a piacba, hasraütésszerűen tiltólistára tett rengeteg összetevőt. Sokan emlékszünk például a ’80-as években piacra dobott Nerval Moschus parfümolajra, ami manapság a gyűjtők egyik legnagyobb trófeája, viszont annak idején úgy dobták utánunk. A ’90-es, 2000-es években fogalmunk se volt róla, hogy később diszkontálni fogják, mert a Moschus állati eredetű összetevőket is tartalmaz. Rendre megszüntetik a jelentős és ikonikus illatokat, viszont elvétve találkozom karakteres és jelentős kortárs designerillatokkal.
Mit jelent számodra egy illat?
Érzelem és varázslat. Mese és fantáziavilág, mindenkinek mást és mást ad. A képzőművészethez hasonlítanám, hiszen egy festmény vagy szobor is különböző érzelmeket vált ki. Nemcsak maga az illat, hanem az üvegcse is művészi alkotás, gondoljunk például a Lalique parfümös üvegekre, amelyeket a világhírű üvegművész-dinasztia álmodott meg. A legtöbb élményem is illatokhoz tudom kötni: azonnal érzem az orromban a pínea fenyők illatát, ha a horvátországi nyaralásra gondolok. Ez keveredik a tenger és a nap illatával, ami egyszerre lenyugtat és energetizál, ilyenkor meggyőződésem, hogy semmi rossz nem történhet. Olaszországról állandóan a kókuszillatú naptej ugrik be, és a mandulás sütemények illata. Ez a szinesztézia nevű állapot, amit összeérzésnek is neveznek. Ilyenkor az egyik érzékszerv automatikusan működésbe hoz egy másikat. Például színeket társítunk a betűkhöz, vagy illatokat társítunk az ízekhez. Billie Eilish is ezzel él, szerintem én is ebben „szenvedek”, hiszen azonnal ízeket és színeket társítok az illatokhoz.
Néha szokatlan, extravagáns illatot is viselsz. Volt már, hogy beszóltak emiatt?
Szembesültem már néhányszor ezzel, nyilván nem tetszhet mindenkinek minden. Előfordult, hogy túl erős volt a parfümöm, nem magával az illattal volt a gond. Más azért tett megjegyzést a parfümömre, mert rossz napja volt. Azt viszont már nem engedem, hogy belém álljanak: ilyenkor mindig elmagyarázom, hogy nem zárkózom el a kulturált véleménynyilvánítástól, viszont a sértegetést, személyeskedést visszautasítom.
Ismert színésznőként hogyan lett belőled parfümvlogger? Te vagy az egyetlen magyar parfümös tartalomgyártó.
A saját szórakoztatásunkra kezdtem el a videózást. Tavaly, a második oltás után otthon ültünk a férjemmel, Richarddal, és abban egyeztünk meg, hogy csinálunk poénból néhány videót, legfeljebb mi jól szórakozunk. Így alakult ki az illatos vloggerkedés, és már nagyon szeretem a másik oldalamat is megmutatni. Legtöbbször az adja az ihletet, hogy belekukkantok valamelyik ládámba, és elkezdek utánaolvasni a kiszemelt illatok történetének. Nagyon szeretem kitalálni a témaköröket, felvértezni magam művészettörténetből, és felkészülni az egyes illatok háttérsztorijából. Saját históriájuk van a kultikus parfümöknek. Komoly kutatómunkát végzek a felvétel előtt, igyekszem minél több infót átadni az alkotókról, az illat keletkezésének a körülményeiről, az adott korról, és azt is belecsempészem, mely ismert emberek használják az adott parfümöt. Mindig rácsodálkozom az izgalmas történekre, vérszemet kapok. Nagyon szerették azt a videóm, amelyikben a TOP 6 leghíresebb parfümről meséltem. Ez számomra bizonyosság, hogy kortól függetlenül, akár a nagyon fiatalok körében is igény lehet a klasszikus, „nagy” illatokra. Nagyot ment a vlogon az a rész, amelyben a celebek parfümjeiről mesélek, de a legnagyobb sikert a pénztárcabarát illatokról szóló rész aratta. Átment az üzenetem, hogy egy olcsó illat nem feltétlenül egyenlő a silány minőséggel. Nem attól jó egy parfüm, hogy 900 ezer forintba kerül. Attól jó egy illat, mert tetszik nekünk, harmonizál a személyiségünkkel, a bőrkémiánkkal, nem köszön vissza minden utcasarkon, és – ne adj' isten – a környezetünk is megdicséri. Mindig elmondom, hogy sem az öltözködés, sem az illatok terén nem kell a legújabb divathullámot meglovagolni. Nem szégyen tízszer is tesztelni a drogériában, vagy apró mintákat venni a kiszemelt parfümből. Mindenkit arra buzdítok, hogy fektessen energiát az illatok felfedezésébe, ahelyett, hogy a manapság divatos, méregdrága, de egyéniség nélküli divatparfümökre adna ki pénzt.
