Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az üzemanyag egyre drágább, az árstop sem tarthat örökké, ráadásul egyre kevesebb kúton tudunk tankolni. Érdemes megismerkedni azokkal a vezetéstechnikai trükkökkel, amelyek segítségével spórolhatunk. Gajdán Miklós, a Totalcar.hu szerkesztője lesz ebben a segítségünkre.
A száguldozás, azaz a megengedett sebesség túllépése milyen hatással van az üzemanyag-fogyasztásra?
Egy bizonyos, az autó technikai jellemzőitől is függő sebesség felett a fogyasztás a tempó fokozásával mindig emelkedik. Ráadásul nem is egyenesen arányosan, hanem egy egyre meredekebb görbe mentén. Tehát minél magasabb a sebességtartomány, annál nagyobb a fogyasztás növekedése. Ha például egy olyan benzines autónál, amely 80 km/órás sebességnél 4 litert fogyaszt 100 kilométeren, 20 km/órás lépcsőkkel emeljük a sebességét, akkor nagyságrendileg a következő történik: 80-ról 100 km/órára emelve a tempót a fogyasztás körülbelül 1 literrel nő (így már összesen 5 liter a fogyasztás), ha egy újabb 20-assal 100-ról 120-ra emeljük, akkor már 1,5 liter lesz a növekmény (6,5 l), 120-ról 140-re emelve pedig 2 liter (8,5 l), míg 140 és 160 között akár 3 liter is lehet a növekmény (összesen 11,5 l). Ma már sok autóban van pillanatnyi fogyasztásmérő, érdemes bekapcsolni, és nézni, hogyan alakul a fogyasztás a különböző sebességeknél, gyorsítási stílusoknál vagy akár emelkedőn.
Ezenkívül mi befolyásolja még az üzemanyagigényt?
Fontos hozzátenni, hogy a sebesség növekedésével a különböző technikájú autók fogyasztása eltérően nő. A dízeleké például kevésbé meredeken emelkedik, mint a benzineseké. A kisebb sebességtartományokban a fogyasztás emelkedését befolyásolhatja a sebességváltó áttételezése, akad ugyanis olyan autó, amelynél például 90 km/h alatt még nem kapcsolható a hatodik fokozat. Az ilyen autó kevesebbet fogyaszt 100 km/óránál hatodik fokozatban, mint ötödikben 80-nál. A legalacsonyabb fogyasztást a legmagasabb sebességi fokozatban, annál a legalacsonyabb fordulatszámnál lehet elérni, amit a motor még vonakodás nélkül elbír, vagyis onnan gázadásra szépen egyenletesen, rázkódás és morgás nélkül gyorsít. Egyes autóknál ez már 1200/percnél megtörténik, de olyan autó is akad, amelynél ez 2000/perc, vagy még annál is több. Ezt mindenkinek ki kell tapasztalnia a saját autójánál.
Ha spórolni akarsz a benzinnel, ezekre figyelj
Miért ennyire fontos a sebesség a spórolás szempontjából?
Nagyobb sebességeknél az energia legnagyobb része a légellenállás legyőzésére fordítódik, ezért ott a leglényegesebb kérdés az autó légellenállása. A legkisebb az áramvonalas és kis homlokfelületű (kis arcú) autók légellenállása, míg a legnagyobb a legkevésbé áramvonalas, azaz doboz formájú és egyben nagy homlokfelületű autóké (ilyenek például a furgonok.) Minél nagyobb a légellenállása egy autónak, a sebesség növekedésével annál nagyobb ugrásokban nő a fogyasztása.
A sebességhatárok szempontjából hogyan reagálnak az egyre dráguló és fogyó üzemanyagra Európa-szerte?
A Nemzetközi Energiaügynökség még áprilisban tett egy javaslatot, miszerint ha az egész világon mindenhol csak 10 km/órával csökkentenék az autópályákon megengedett éppen aktuális legnagyobb sebességet, azzal naponta (!) 290 ezer hordó (!) kőolajat lehetne megspórolni. Ilyen lépést végül egyetlen ország sem lépett meg. Franciaországban korábban 90 km/óráról 80 km/órára csökkentették az országúton megengedett sebességet, de ennek oka nem a károsanyag-kibocsátás csökkentése, hanem a biztonság növelése volt. A törvényhozók a jelek szerint mintha úgy gondolkoznának, hogy nem akarják előírásokkal mérsékelni a sebességet, rábízzák azt az autósokra.
Ha a dugóban vánszorogsz, akkor is spórolhatsz
Városi közlekedés során melyek azok a vezetéstechnikai trükkök, amelyek csökkentik a fogyasztást?
Ha a fogyasztás alacsony szinten tartása a cél, akkor városban is arra kellene törekedni, hogy az autó által vonakodás nélkül (tehát ha gázadásra nem remeg és nem morog a motor) elbírt legnagyobb sebességi fokozatban, minél egyenletesebb sebességgel haladjunk. A kis fogyasztás gyilkosa az elindulás és a gyorsítás, ezt kell, amennyire lehet, elkerülni. Vagyis a legkevésbé észszerű közlekedési stílus az, ha valaki ezerrel odaszáguld a piros lámpához, ott alapjáratban ketyegteti az autót, majd zöldre nagy gázzal elrajtol. Ehhez képest akár egy vagy még több liter (autótól függ) spórolható meg azzal, ha a piros lámpát motorfékkel közelítjük meg, szükség szerint visszakapcsolva. Motorféküzemben ugyanis az autók elzárják az üzemanyagot, azaz nincs fogyasztás, ráadásul ha mondjuk, kettes fokozatban érünk a lámpához, amikor az zöldre vált, egy sima gázadással menetből kezdhetjük felvenni a tempót. A legjobb persze az lenne, ha a zöld hullámot kihasználva végig egyenletes tempóban haladhatnánk, de ehhez lámpaismeretre van szükség. Elméletileg hasznos lenne olyan sebességkijelzők elhelyezése, amelyek kiírnák, milyen sebességet érdemes tartani ahhoz, hogy zöldben érjünk a lámpához.
Mire érdemes figyelni gyorsításnál?
Ha mégis meg kell állnunk, az újabb elindulásnál mérsékelt gyorsítással és minden fokozat használatával lehet némileg takarékoskodni. Téves a nézet, hogy jól ki kell húzatni a motort, hogy mihamarabb a lehető legmagasabb fokozatba kapcsoljunk. Gyorsításkor ugyanis a befecskendező rendszer többletüzemanyagot juttat a motorba – ez a fedezete a sebesség növelésének, ami annál több, minél intenzívebb a gyorsítás. És mivel ez is egyre meredekebb görbe mentén növekszik, ezért a mérsékeltebb gyorsítás a gazdaságosabb. Két dologra érdemes ügyelni eközben. Az egyik, hogy azonnal kapcsoljunk feljebb, amint abban a fokozatban a motor már gond (rázkódás, morgás) nélkül elbírja a terhelést, és abban folytassuk a gyorsítást, majd ugyanígy kapcsolgassunk egyre feljebb. A másik, hogy ne legyen annyira mérsékelt az a gyorsítás, hogy feltartsuk vele a forgalmat. Soha ne tegyünk olyat, aminek mi sem örülnénk, ha megtennék velünk a forgalomban (sem).
Mik azok a jellemző, az autónak és a fogyasztásnak is káros hibák, amelyeket az autósok gyakran elkövetnek?
Talán az előrelátás hiánya, amikor valaki még akkor is nyomja, amikor már látszik, hogy semmi értelme. Ennek talán legtipikusabb példája a városban a fölösleges lámpához száguldás, majd ácsorgás és újra elindulás. Ezt sokszor az motiválja, nehogy bejöjjön valaki az illető elé. Dimbes-dombos országúton két trükkel lehet spórolni. Az egyik, ha kihasználjuk a domborzatot, vagyis lejtőn elengedjük az autót, emelkedőn viszont kerüljük a gyorsítást. Emelkedőn gyorsítva, főként, ha intenzíven tesszük, ömlik a motorba az üzemanyag. A másik trükk a tempomat mellőzése, éppen azért, mert az tartani próbálja a tempót, és nem tudja ezt az eleresztem-visszatartom trükköt. A megfelelő vezetési stílus kialakításában egyébként itt is nagy segítség a pillanatnyi fogyasztásmérő figyelemmel kísérése.
Elképzelhető, hogy a spórolás igénye megváltoztatja kis hazánk közlekedési morálját?
Csak a véleményemnek tudok hangot adni. Én úgy gondolom, hogy ha nem is a teljes morál hangolódik át, de a száguldozásra, gyorshajtásra való hajlam csökkenhet. Példának tekinthetjük talán erre a villanyautósokat, akiknek ugyan nem olyan drága az energia, de a mérsékelt hatótáv és a töltőhelyek korlátozott száma miatt próbálnak takarékosan vezetni, és ezért kerülik a nagyobb sebességek használatát. A tempó visszafogásával, előrelátó vezetési stílussal a belső égésű motoros autóknál is jelentős, literes vagy akár még azt meghaladó fogyasztáscsökkenést lehet elérni. Ez talán elsőre nem tűnik soknak, de évi 20 000 km-es futásteljesítménynél (állítólag ennyi a magyar átlag) már az 1 l/100 km-es csökkenés is összességében 200 liter üzemanyag megspórolását eredményezi. Az ezzel elérhető megtakarítás még talán az üzemanyagok ársapkás ára mellett sem megvetendő összeg (96 000 Ft/év), de teljes áron fokozottan az.
