Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Imádjuk a romantikus filmeket, azonban érdemes kritikus szemmel nézni ezeket is. Ezeket a romkomkliséket kerüld el a való életben!
Olyan jó néha belemerülni egy-egy romantikus komédia egyszerű és nagyszerű világába, amely megmozgatja az érzelmeinket, és elröpít egy olyan világba, ahol az egymáshoz vonzódó felek a végén úgyis egymásra találnak, és boldogan élnek, amíg meg nem… érkezik a második rész a mozikba. Egyszerű, cuki, fagyievős-sírós filmek, amelyek pontosan azt fogják megadni, amire számítunk tőlük – nem úgy, mint a való élet romantikus történetei életünkben. Azonban bármennyire is szeretjük ezeket a könnyed filmeket, sajnos sok olyan mintával szolgálnak, amelyek a vászonról kilépve a való életbe eléggé káros következményekkel járnának. Tíz ilyen klisét vett górcső alá a Cinema Therapy csapata, Jonathan Decker terápiás szakember és Alan Seawright filmkészítő.
A női karakterek kicsinosításának kliséje
Sok romkomban elérkezik a nagy „átalakítás” pillanata, amikor a nem konvencionálisan nőies megjelenésű főszereplőnőt „kicsinosítják”, hogy ezáltal kiérdemelje a romantikus partnerjelölt szerepét a férfi főszereplő mellett. Ez általában olyasmikkel jár, mint a szemüveg eldobása, új frizura készítése és testhezállóbb ruhák vásárlása, mint amit A csaj nem jár egyedül 1999-es filmben is láthattunk.
Decker szerint ez ahhoz a feltételezéshez köthető, hogy a nők értéke a kinézetükön múlik.
Nemcsak elcsépelten ósdi gondolkodásmódra utal, de a 21. századra nem is vonatkoztatható értékrendszer, mivel napjainkban a nőket már nem adják-veszik, hanem önálló, dolgozó emberekként élhetik életüket ugyanazokkal a jogokkal, mint férfitársaik.
Gyökeres személyiségváltozás a szerelemért
Ez a klisé gyakran összefonódik az előzővel, ugyanis a pszichológiai és érzelmi változást, amit a történet megkövetel az egyik karaktertől, hogy elfogadhatóvá váljon kiszemeltjének, általában a külső megjelenés radikális megváltoztatásával is jelezni szokták a vizualitás szintjén. Ilyen például Sandy az 1978-as Grease-ből, aki úgy véli, el kell dobnia az „ártatlan fiatal lány” tulajdonságait, és egy rosszfiúhoz passzoló belevaló, dögös lány perszónáját kell magára öltenie, hogy elnyerhesse a népszerű Danny publikus elismerését és vonzalmát is.
Ha belegondolunk, valóban rossz példát ad ez a klisé, hiszen arra bátorítja a szerelmeseket, hogy saját magukat, saját értékeiket hazudtolják meg és dobják el a kiszemelt elismerésének elnyeréséért.
Logikus lenne inkább azt gondolni, hogy ha valakinek nem tetszik az autentikus énjük, akkor egyszerűen nem nekik való a másik, majd találnak valaki jobban hozzájuk illőt.
Szerelem első látásra: ez csak a romantikus filmekben létezne?
Seawright és Decker nem hisznek a szerelem első látásra hitelességében, ugyanis semmi mást nem tudnak ekkor még a másikról azonkívül, hogy szép ember. Sokan pont e miatt a filmes klisé miatt tévesztik össze a vonzalmat a szerelemmel, pedig ez két különböző dolog. Ugyanis a vonzalomnak hat fajtája van: romantikus, szexuális, esztétikai, szenzuális, plátói és érzelmi.
Decker és Seawright azt mondja, a szerelem mélyebb érzés a rózsaszín ködnél, ahogyan azt a Dan és a szerelem 2007-es film is mutatja: a szerelem nem egy érzés, hanem egy képesség.
A szerelem önzetlen és kedves. A szerelem ad és önfeláldozással is jár, az egészséges határok meghúzásában és egymás tiszteletében rejlik.
Abban, hogy mindig számíthat rád a másik és támogatjátok egymást, hogy megbocsátotok egymásnak.
A nő megmentése
Segíteni másokon, akik bajba jutottak, nagyszerű és gáláns dolog, követendő példa, azonban nem ezzel kellene kivívni mások szerelmét. Freud transzferencia szeretetnek hívja azt a jelenséget, amikor valaki beleszeret a megmentőjébe. Ilyen például, amikor az Egy herceg karácsonyra 2017-es filmben a herceg megmenti a hősnőt, akinek farkasproblémája akadt az erdőben, csakúgy, mint az 1991-es A szépség és a szörnyeteg animációs filmben a szörnyeteg megmenti Belle-t egy falka farkastól. A klisé kijavítását mutatja be viszont a 2013-as Jégvarázs rajzfilm, amikor Anna és Kristoff partnerekként, közös erővel győzik le a szintén havas rengetegben rájuk támadó farkasfalkát.
Bizarr gesztus romantikusnak való beállítása
A valóságban távolságtartási végzéssel végződő gesztusokat gyakran láthatjuk a vágyott férfi főszereplőktől, amit a történetek normalizálnak és romantizálnak. Ilyen például az Alkonyat (2008) két szívtiprójának kontrolláló viselkedése, A szürke ötven árnyalata (2015), a Miután (2019), vagy a 365 nap (2020).
Amikor valaki titokban kilesi vagy követi a másikat, szabotálja a többi emberhez fűződő kapcsolatait, amikor irányítani próbálja a másikat és nyomást helyez rá, amikor nem fogadja el nemleges válaszát: ezek mind olyan viselkedésformák, amelyekért börtönbe kellene csukni az embereket, nem pedig bóknak venni ezeket abban az esetben, ha egy jóképű, gazdag karakter követi el őket.
Nem ritka, hogy az így viselkedő karakterek a narcisztikus emberek viselkedésmódjával vannak felvértezve.
A tisztességes férfiak „unalmasak”, a rosszfiúk majd „megváltoznak”
Ez a férfi megfelelője a lista második kliséjének. A kedves, tisztességes férfiakat gyakran unalmasnak állítják be a romantikus filmek, akik ugyan a biztonságos választást jelentenék, de mégsem ők az igaziak a főszereplőnőknek.
Helyettük a rosszfiúk kapják a reflektorfényt, akiket majd a hősnők szerelme bizonyára megváltoztat.
Szintén sokszor ehhez a kliséhez tartozik a drámai „otthagylak az oltárnál” jelenet, mint például az Oltári nő (1999) című filmben. Azok a férfiak, akik egész életükben nőcsábászok és nőgyűlölők voltak, nem fognak 180 fokos fordulatot venni viselkedésükben egy nő szerelmétől megihletve, illetve hosszú távon nem biztos, hogy fenn tudják tartani a hirtelen jött „megjavulást”.
Elkerülhető félreértésekből fakadó bonyodalom vagy eltitkolt gazdagság, személyazonosság
A bonyodalom minden történet kulcsfontosságú mozzanata, azonban rendkívül frusztráló tud lenni, amikor egy romkomban látja viszont az egyszeri néző. Főleg, ha abból ered, hogy a karakterek elbeszélnek egymás mellett, vagy egy olyan alapvető dolgot nem árulnak el a másiknak, amelyet minden ember természetesen közölne a másikkal. Mindenkiben rejlik egy kis bizonytalanság, könnyen vonunk le téves következtetéseket, és korábbi sebeink miatt hajlamosak vagyunk rosszat feltételezni másokról önvédelemből. A Kőgazdag ázsiaiak (2018) című film cselekmény indító bonyodalma, hogy a férfi főszereplőről kiderül, valójában rendkívül gazdag. Ez elsőre inkább váratlan szerencsének tűnhet, azonban inkább borzasztónak hangzik, hogy egy éven keresztül hazudott erről – és így életének egy nagy szeletéről – a párjának.
Szerelmi háromszög
Kinek ne lenne hízelgő, ha egyszerre két szívdöglesztően szép és nagyszerű ember versengene a kegyeiért?
Egy baj van csak ezzel, mégpedig az, hogy a való életben szörnyű lehet érzelmileg kezelni egy ilyen helyzetet, például, ha a legjobb barátod párjába szeretsz bele.
Azonban fontos észben tartani, hogy ha egy pár egészséges és elkötelezett kapcsolatban él, akkor jobb nem beleavatkozni a helyzetbe, nem érdemes követni az Igazából szerelem (2003) tanácsát, ne próbáljunk közel férkőzni és romantikus helyzetet kreálni egy foglalt emberrel egy magnó és néhány plakát segítségével – és mással sem.
A nagy romantikus gesztus mint kapcsolatmentő stratégia
Gondoljunk itt az összes reptéren átszaladó hősszerelmesre, akik a beszállásnál próbálják elérni szívük választottját, hogy visszafordítsák a visszafordíthatatlant, vagy azokra, akik hatalmas magnóval állnak párjuk ablaka alá zenét üvöltetve és megbocsátásért esedezve, mint a Mondhatsz bármit (1989) ikonikus jelenetében. A filmekben könnyebb egy látványos romantikus gesztussal feloldani a szerelmesek konfliktusát, mert rövidebb és jobban mutat a vásznon. A valóságban csak a viselkedés következetes változásával lehet igazán kijavítani a súlyos hibákat.
Az „ellenségekből szeretők” történetív
A valóságban, ha két ember egyenesen taszítja egymást az első találkozáskor, annak megvan az oka. Rendkívül kicsi az esélye annak, hogy valaha is szeretőkké váljanak, hiszen azt is nagyon nehéz elintézni, hogy az ellenségeskedő felek barátokká váljanak, vagy legalábbis semlegessé egymás iránt. A Szerelmünk lapjai (2004) tehát hiába híres romkom, nem érdemes hasonló szerelemben reménykednünk. Kivételt képez ezalól a Büszkeség és balítélet története, mivel a borzalmas első találkozás után realisztikusan sok időbe telik, mire Darcy és Elizabeth jobban megismerik egymást, illetve fejlődésre ösztökélik egymást, és a történet elejéhez képest mindketten más emberek, mire a végén egymásra tudnak találni.
