„Újságíró vagyok, nem író. Egyszer próbáltam meg fikciót írni, 20 percig tartott. Nagyon nyomorúságos 20 perc volt” – mondja magáról a 9 részes, 15 újranyomást és 70 000 példányt megért Hungary-sorozat szerzője. Kordos Szabolcs alaposan elmerült a kívül csillogó luxushotelek, a maffiatagokat is szállító taxisok, a pszichológus emberismeretét felülmúló vendéglátósok és a biztonsági őrként is helytálló stewardok bekebelezően érdekes szubkultúrájában. A szerző a Díványnak szemezgetett a legérdekesebb anekdoták közül, és elsőnek beszélt ősszel megjelenő új könyvéről.
A szerző korlenyomatként definiálja saját, nagy sikerű sorozatát, mely többek között a luxushotelek, a taxisofőrök, az éttermek, a szórakozóhelyek, a reptéri dolgozók és a celebek lebilincselően izgalmas világába enged betekintést az olvasónak.
„Egy könyv közel 60 megszólaló történeteire, tapasztalataira épül, melyekből minden közegről kirajzolódik egy kép.
20-30 évvel később, ha valaki kezébe veszi ezeket a könyveket, az vagy elcsodálkozik majd, hogy mentek korábban a dolgok, vagy azt mondja: nahát, semmi sem változott” – magyarázza az író, hozzáfűzve: „nem tekintem ezeket botránykönyveknek, bulvárnak csak annyiban, hogy persze a rendhagyóbb történetek közül választottam. Leginkább ismeretterjesztés egy másik világról, melynek megismerése után talán empatikusabbak leszünk, máshogy viszonyulunk annak tagjaihoz.”
Amikor megpofozták a luxushotel recepciósát
„Sokat beszélgettem a luxushotelek szűk és zárt világának tagjaival, akiktől megtudtam:
- milyen vaskos könyveket, úgynevezett ridert küldenek a szállodákba egy-egy sztár érkezése előtt, hogy mit akar a szobában látni, és mit tilt ki onnan,
- hogy rendelte a vendég ezüsttálcán a kokaint,
- hogy kevertek le hatalmas pofont a recepciós lánynak,
- hogy hozattak egyetlen estére, egy vacsora kedvéért Libanonból séfet, hogy a vendég kívánságainak maradéktalanul eleget tudjanak tenni,
- hogy a vendég kívánsága mindenekfelett, annak határa anyagiakban csak a csillagos ég lehet, jogilag pedig a törvényi keretek, amelyeket olykor a legillusztrisabb vendégek is hajlamosak rugalmasan kezelni.”
Amikor tényleg a taxiban szült egy nő
„Egy este kimentem Ferihegy mellé a taxidrosztra, és megszólítottam egy sofőrt. Nem sokkal később egy motorháztetőn ültem, körülöttem 30 taxisofőr lelkesen sztorizott” – meséli a leleményes és kíváncsi újságíró. „Így tudtam, meg…
- hogy milyen a maffiatagokat szállítani,
- hogy szült meg egy nő filmbe illő módon a taxiban,
- hogy mit gondol a szakmáról az, aki 60 éve taxizik,
- hogy 10 évet ült a taxisofőr hölgy, aki korábban madame-ként prostituáltakat futtatott.
A sztároknak sem könnyű
„A legtöbb sztár életében van egy pont, amikor elhiszi, hogy neki mindent lehet” – meséli tapasztalatait összegezve a celebvilágot jól ismerő író.
„Aki viszont túl sokáig bennragad ebben, az saját magát kaszálja el.
Ugyanakkor egy sztárnak kérget is kell magára növesztenie, hogy lepattanjanak róla a támadások, tudja szűrni a látszatbarátokat, a kínálkozó szexuális lehetőségeket. Aki nem növeszt kérget, előbb-utóbb bajba kerül.”
Ismerkedni kifejezetten nehéz.
„Volt már a sztárok között is, aki társkereső oldalon próbálkozott, de fotóját látva olyan csalónak nézték, aki a híresség képével él éppen vissza.
Más a lájkolói közül mazsolázgatva partnerhegyeket vadászott magának össze, de azok között is akadtak, akik visszaéltek a röpke és meglehetősen felszínes »ismeretséggel«. Az egyik csaló a hírességet minden fellépésére követve megjelent, és tett róla, hogy ott észrevegyék. Egy idő után annyira hozzátartozott a hírességhez, hogy elhitette a külvilággal, neki dolgozik, majd milliókat csalt ki a nevében soha meg nem valósuló produkciókra hivatkozva. Végül börtönben végezte” – tudjuk meg Kordos Szabolcstól.
„Ebből is könyvet fog írni?”
„Mindenki szívesen beszél a szakmájáról. Munkával töltjük életünk legnagyobb részét, mégis ritkán kérdeznek bennünket róla: a kollégák benne élnek, a család meg általában már unja a sztorikat.
Megszólalóim még a stiklikről is boldogan meséltek, én pedig élvezettel hallgattam őket.
Egy könyv legalább 60 megszólalóval készült. Minden kötet esetében volt egy meghatározó alak, aki az elején kinyitotta a kaput, és végig kulcsfigura maradt. Ők szélesebb betekintést nyújtottak a világukba, felfedték a hierarchiát, az általános szabályokat. Minden könyv adott egy-egy barátságot is, ami megmaradt, bár azóta, ha étterembe vagy szállodába járok, néha félelmet keltek, azt kérdezik: jaj, most akkor ebből is könyvet fog írni?” – meséli élményeit az író, aki úgy szimpatizál szereplőivel, mintha nem is hús-vér emberek, hanem saját kitalált alakjai, fiktív szülöttei lennének.
„Az első könyv után már könnyű volt a megszólalókat is megtalálni, sokan maguktól jelentkeztek, azt akarták, az ő történetük is kapjon helyet a könyvben! A vendéglátós könyvhöz egy este feltettem egy posztot, miszerint megszólalókat keresek. Lefeküdtem aludni, és mire reggel felkeltem, 80 név és telefonszám várt” – emlékszik vissza örömmel Kordos Szabolcs.
Tömegben íródó magányos műfaj
„Szemben az írói sztereotípiákkal, éjjel nem tudok írni, de hajnali ötkor szívesen dolgozom. Ha nincs 3-4 órám írni, nem is érdemes belevágni, mert idő, míg az ember belehelyezkedik a hangulatba.
Onnantól már nem flow, hanem hátsó kérdése az egész”
– neveti el magát a sikersorozat szerzője. „Annak ellenére, hogy ez egy magányos műfaj, mindig is szerettem emberek között, kávézókban írni, figyelni közben a nyüzsgést, a mozgást, az életet körülöttem.
Egyedül dolgozni nem szeretek, szükségem van arra, hogy ventiláljak a gondolataimról, és azzal már rendeztem is őket.
Írásaimat barátaimon és a környezetemben lévőkön tesztelem, vannak köztük szakmabeliek és civilek is, akiktől nagyon értékes visszajelzéseket kapok. A kritikát kifejezetten jól viselem. Ha valaki utálja, amit írok, nekem akkor is öröm, hogy elolvasta – árulja el Kordos Szabolcs.
A téma az utcán hever…
Nem is hever, inkább sorakozik.
Kordos Szabolcs azt mondja, a Hungary-sorozat rengeteg új témalehetőséget rejt magában, különböző hivatások képviselői érdekesebbnél érdekesebb világokba csábítják: „a könyvelők, az ügyvédek vagy akár a tanárok szubkultúrájába való betekintés is nagyon izgalmas lenne, de a Hungary-sorozatot most egy időre elengedem” – mesél a lehetséges jövőről. A Dívány olvasói elsőként tudhatják meg, hogy a szerző őszre egy olyan sztorikönyv megjelentetését tervezi, amely Budapest épületeinek és tereinek titkaiba avatja beaz olvasót. „Mindennap elsétálunk épületek előtt, és bele se gondolunk, hogy azok milyen hihetetlen emberi történeteket rejtenek. Ezen szeretnék változtatni. A könyv elolvasása után reményeim szerint egy kicsit mindenki másként néz majd a városára.”
