Az atomháború fenyegetése számtalan írót megihletett az ötvenes években éppúgy, mint napjainkban. Milyen lenne a világ, ha elpusztulna a jelenlegi civilizáció? Milyen élet várna a túlélőkre? Öt (plusz egy) könyvet ajánlunk, amelyek ezeket a kérdéseket járják körbe.
Időnként mindannyian eljátszunk a gondolattal: milyen lehet egy, a miénktől gyökeresen különböző társadalomban élni? A disztópiák (a szó jelentése: rossz hely) meglehetősen negatív jövőképet vázolnak fel, miközben arra keresik a választ, hogy egy apokaliptikus világban, a mostani civilizációnk pusztulása után milyen esélyeink lennének az életre. Hogyan tudnánk boldogulni a túlélésért folytatott küzdelemben? Milyen lenni megtapasztalni az elképzelhetetlent?
„Fahrenheit 451 fok az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég…”
Az egyik legismertebb disztópia Ray Bradbury 451 Fahrenheit című kisregénye, amely 1953-ban jelent meg. Még kísértett az atombomba ledobása, de már világméretű fenyegetésként jelent meg az atomháború réme is. Főhősének, Guy Montagnak az a munkája, hogy könyveket égessen: a könyveket betiltották, információt csak a televízióból és képregényekből lehet szerezni, de ezeket is meghamisítják és cenzúrázzák. Ebben a világban hatalmas tévéfalakon egész nap reklámokat kell nézni, sehol nem lehet megszabadulni a hirdetésektől. A főszereplő nem kételkedik abban, hogy helyesen cselekszik, amikor könyveket semmisít meg, egészen addig, amíg beszélgetni nem kezd szomszédjával, Clarisse-szal. Találkozásuk átformálja Montag világképét, aki hamarosan beleolvas egy elégetésre szánt könyvbe, megállíthatatlan események láncolatát indítva el.
„Aki él, nem tehet mást, élnie kell”
A hidegháború idején élénken az egyre valósabbnak tűnő veszély más írók képzeletét is foglalkoztatta, így például Robert Merle-ét is, aki a hetvenes évek elején írta meg Malevil című regényét. A cselekmény szerint egy húsvéti napon hét ember lemegy Malevil ódon várkastélyának a pincéjébe, és mire feljönnek, az addigi világuk megsemmisült. Minden felégett, minden csupa hamu. A túlélők megpróbálják újjáépíteni az életüket az atombomba-támadás után, de hamarosan azzal szembesülnek: nincsenek egyedül, de ez számukra nem biztos, hogy szerencse. Merle szereplőivel együtt izgulhatunk, hogy jön-e a radioaktív eső, és eltöprenghetünk azon is, hogy valóban igaz-e a mondás, miszerint ember embernek farkasa.
„Én ugyanolyan Homo sapiens, polgár és mutáns vagyok, mint maga!"
Tatyjana Tolsztaja orosz írónő arra vállalkozott, hogy Kssz! című könyvében a Robbanás utáni világot tárja az olvasó szeme elé. Hősei ősemberekhez hasonlóan tengetik napjaikat egy dombocskán, ahol valamikor Moszkva állt. Kétszáz év telt el a Robbanás óta, és a túlélők legfőbb tápláléka az egér: egérhúst majszolnak, egérzsírból készült gyertyával világítanak, egérbőrből varrott sapkát viselnek. A nukleáris sugárzás következtében mutánsok is élnek közöttük: némelyiküknek a hónaljából nő ki a lábfeje. Vezetőjük (azaz zsarnokuk) Fjodor Kuzmics, aki betiltotta a régi könyvek birtoklását, és kizárólag az ő (plagizált) könyveit szabad olvasni az elbeszélő Benediktnek is, aki bár jólelkű, mégis a diktatúra kiszolgálója. A különleges nyelvezettel megírt (és fordított) regényben egyszerre tárul elénk az apokaliptikus jövő és a diktatórikus társadalom természetrajza.
„Az emberek mindig jobban tudtak ölni, mint bármely más élőlény"
Dmitry Glukhovsky szintén Moszkvába, azaz (ami Moszkvából maradt) helyezi Metró 2033 című regényét. Az apokalipszis kevés túlélője a moszkvai metróban (amely atombiztos óvóhely) bújik meg. A felszínt megmérgezte a radioaktív sugárzás, az alagútban nincsenek napszakok, szörnyek bújnak meg és sötétség honol. Az egykori megállók helyén városállamok alakultak ki, ahol farkastörvények uralkodnak. A regény főhőse, Artyom az alagutak útvesztőin át bolyong, hogy megmentse az emberiséget, de ez egyáltalán nem könnyű: minden állomáson más ideológiát akarnak beléje sulykolni. A regényből nagy sikerű számítógépes játék is készült.
„ne mondja nekem, hogy a valóság képtelen lépést tartani a képzelettel"
Tom Clancy katonai-politikai thrillerében, A rettegés arénájában egy terroristacsoport kezébe jut a nukleáris fegyver, akik azt tervezik, hogy amerikai területen fogják felrobbantani, ám a cselekményt úgy állítják be, mintha az oroszok lennének érte a felelősek. Mi történne, ha egy tömegpusztító fegyver gonosz kezekbe kerülne? Hogyan változtatná ez meg ítélőképességünket? A szerző nem fukarkodik sem a cselekményszálakkal, sem a katonai részletek bemutatásával. Főhőse, Jack Ryan az író korábbi műveiből is ismerős, most azonban nagy feladat vár rá: képes-e megakadályozni, hogy világméretű konfliktus robbanjon ki?
„a hatalom nem egy meghatározott helyen található, hanem egy hihetetlenül bonyolult hálózatban"
+1 tipp: Ken Follett Soha című regénye napjainkban játszódó, izgalmas thriller. Follett olyan témákat feszeget, amelyek manapság nagyon is ismerősek: a szuperhatalmak erőfitogtatása, a vezető hatalmak vezető politikusainak felelőssége, a titkosszolgálatok tevékenysége és az embercsempészet. A sok szálon mozgatott cselekmény és a több helyszínen (Észak-Korea, Kína, Észak-Afrika és az Egyesült Államok) zajló események láncolatából kiderül, hová vezethet egy kis határvillongás két afrikai ország között, mi történik, ha bizonyos országok nem tudják elengedni régi területi sérelmeiket, és milyen lenne a világ, ha Észak-Koreában puccsot kísérelnének meg. A regény izgalmasan mutatja be, milyen emberi tényezőkön vagy nüanszokon múlhat a világ sorsa. A háttérben kirajzolódó emberi sorsok, romantikus szálak és drámák egy ponton összeérnek, és olvasás közben izgulhatunk: vajon megtörténik az, aminek SOHA nem szabadna megtörténnie?
