Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Bodrogi Gyula 87 évesen is rendkívül aktív: rendez, játszik, sorozatban szerepel, könyvet ír. A Kossuth-díjas színészlegendával televízióról, írásról, fiatalokról és az időskorról is beszélgettünk.
Nemrég mutatták be a Centrál Színházban a Network című darabot, amelyben Ön is szerepel egy jelenet erejéig. Az előadás értelmezhető a média, a televíziózás elüzletiesedett világának kritikájaként is. Önnek milyen a viszonya a tévével?
A pályafutásom egyidős a televíziózással. 1958-ban végeztem a főiskolán, a Magyar Televízió pedig, azt hiszem, 1957-ben kezdett sugározni. Meglehetősen sok munkámat köszönhetem neki, így mondhatom, hogy nagyon jó a viszonyunk.
Követi a szórakoztató műsorokat is?
Nézem a híreket, a politikai műsorokat és azokat a tréfás műsorokat is, ahol egyenként jönnek be a srácok. Mi is annak a neve?
A stand up comedyre gondol?
Igen. Örömmel nézek filmeket is, de bevallom, nagyon zavar, hogy túl gyakran szakítják meg reklámokkal. Tudom, hogy megvan ennek a miértje, hogy abból a bevételből él a tévé, csak nézőként bosszantó, mert a reklám kivet az épp futó műsorhangulatból. Az élményből meg pláne.
Ön szerint könnyebb vagy nehezebb dolga van ma annak a fiatalnak, aki színész szeretne lenni, mint az Ön fiatalkorában volt?
Erre a kérdésre roppant nehéz válaszolni, hisz van, akinek közülük sokkal nehezebb dolga van, és van, akinek sokkal könnyebb.
Amikor mi elvégeztük a főiskolát, ha valaki jól játszott a színházban, akkor gyakorlatilag másnap bekerülhetett a televízióba.
Most több olyan műsor is látható, melyben képesítés nélkül is válhat valaki ismert televíziós szereplővé vagy „színésszé”. A színészt itt idézőjelben mondom. Van közöttük olyan, aki kifejezetten alkalmas az ilyenfajta játékra, de sokan bizony nem, és az utóbbi mindig nagyon rosszul érint. Mert közben pedig sok fiatal tehetség végez a főiskolán, akik sajnos kiszorulnak a televízióból. Márpedig manapság, ami a színészeket illeti, az ismertséget leginkább a tévé adja!
Még most, 87 évesen is nagyon aktív. Rendez, játszik, tévésorozatban szerepel, nemrégiben új könyve jelent meg. Honnan van energiája? Mi tartja fiatalon?
Ha ezt meg tudnám mondani, holnap pályázhatnék a Nobel-díjra. Ismerek nálam tíz évvel fiatalabb kollégákat, akik már nem akarnak játszani, de vannak olyanok is, akik 90 évesek, mégis aktívak. Ha ennek lenne receptje… ha maga kitalálja, adjuk be Nobel-díjra!
Mindenképp! Visszatérve a könyveire, jellemzően a vadászat és a gasztronómia kapcsolódik össze bennük.
A legutóbbi a Vadakat mesélek. Nagyon kedves nekem ez a könyv. A vadászat és a főzés olyasvalami, amivel az emberiség ősidők óta foglalkozik. A színház is ilyen, természetesen.
Mit jelent Önnek az írás?
Nem is tudom, talán kikapcsolódás. Egy kicsit zavarban vagyok, mert kézzel már nem szívesen írok, géppel pedig még nem tudok igazán. De az is szórakoztat, hogy nem tudok.
Tervez még könyvet?
Egyiket se terveztem. Ha valami eszembe jut, ami érdekes vagy különleges, akkor leülök és papírra vetem.
Spirálfüzetekbe írogattam, és amikor megteltek, azt mondtuk: adjuk ki! Ha tervezném, biztos nem lenne belőle semmi.
Nekem ez inkább csak hobbi, szórakozás. Jólesik. De nem tartom magam írónak, semmiképpen nem szándékozom konkurálni például Hemingway-jel!
Az elmúlt másfél-két évünket nagyban meghatározta a járvány. Hogyan érintette ez?
Azt szoktam mondani, hogy az első egy-két hónap még szórakoztató volt. De nekem nehéz, ha nem kell csinálnom semmit, az nekem lustaság, nem szeretem, nagyon igénybe vesz. Ha valamivel túl sokat kell foglalkozni, az se jó, de ha semmit sem kell csinálni, az megvisel.
Ön nagyon népszerű színészünk. A kisgyerekektől kezdve a legidősebb generációig mindenki ismeri és szereti. Hogyan viseli a népszerűséget?
Jól megvagyok vele. Van olyan kollégám, akit őszintén zavar, ha megismerik az utcán. Tőlem is meg szokták kérdezni, hogy van Süsü, a sárkány, vagy hogy mi van Linda papájával, de engem nem zavar.
Az életem összefonódott a közönséggel.
Végül is, mi, színészek, értük élünk, nekik játsszuk el azt a sok szerepet! Ha nekik valami tetszik, ha ők valaminek örülnek, az nekünk is öröm.
Volt-e olyan szerepe, amit, ha nem játszott volna el, úgy érezné, szegényebb lenne az élete?
Nincs. Mindig azt szerettem legjobban játszani, amit éppen játszottam.
Fiatalabb korában milyen időskort képzelt el magának? Gondolt arra, hogy milyen lesz majd, amikor idősebb lesz?
Mostanában néha eszembe jut, hogy vajon meddig tudok színpadra lépni, játszani. Ha a Jóisten megengedi, addig, amíg meg nem halok.
Fiatalkoromban egyáltalán nem gondolkodtam ezen. Azt se tudtam, hány éves vagyok.
Igaz, néha most sem tudom. (nevet) Csak amikor valaminek nagyon neki akarok szaladni, akkor eszembe jut, hogy nono! De általában nem foglalkozom a korommal.
