A képen tényleg egy megesett menyasszony szerepel? Miért nem látszik a festő a falon függő tükörben? És az ég szerelmére, mi az a macskakaparás a falon?
Szoba félhomályban. Az ablakon behajoló fény megcsillan a rézcsilláron. A falon cirádás felirat, alatta egy tükör, amelyből visszaköszön a kép előterében álló pár: a kalapot és prémszegélyes palástot viselő férfi és a zöld ruhás, sápadt nő. Lábuknál borzas kutya néz a szobába érkező, számunkra láthatatlan vendégekre.
Jan van Eyck leghíresebb festményével, az Arnolfini házaspárral akkor is biztosan találkoztál már, ha sosem jártál a képnek otthont adó National Galleryben. A popkultúrában lépten-nyomon feltűnő alkotás nemcsak azért érdekes, mert a korabeli festészet korlátait átlépve profán témát örökít meg, ráadásul addig szokatlan realista ábrázolással, de ha jobban megnézzünk, rájövünk, mennyi titkot rejt.
Megesett menyasszony?
Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy a kép legfeltűnőbb szereplője az uszályos, zöld ruhát viselő nő, aki egyik kezét a mellette álló férfi tenyerébe, másikat a hasára helyezi. Ha felszínesen vesszük szemügyre, akár rá is vághatnánk, hogy egy várandós asszonyt látunk a férje oldalán.
A művészettörténészek szerint azonban a kép egy esküvőt, vagy – ami főhősnőnk szempontjából még kellemetlenebb – egy eljegyzést ábrázol. Hogyan lehetséges ez? Vajon Van Eyck tényleg egy megesett menyasszonyt és leendő gyermeke édesapját festette meg?
Riadalomra semmi ok, a nő valójában nem vár babát, csupán a kor divatja szerint öltözött fel. Az 1400-as években a nők ruhájából nem sajnálták az anyagot, ezért ha kisebb-nagyobb sétára indultak, meg kellett emelniük a szoknyájuk elejét.
A kutatók úgy tartják, hogy a kép Giovanni di Nicolao Arnolfinit és első vagy második feleségét ábrázolja. Mivel Giovanni Van Eyck egy másik képén is szerepel, előfordulhat, hogy a férfivel barátok voltak.
Köddé vált festő
A pár mögötti falon egy homorú, kerek tükör lóg. Látható benne a szoba és a házaspár, de a festő, akinek a kilétéről éppen egy tükröződő felület ránthatná le a leplet, nincs sehol. Vagy mégis? A tükörben látogatók alakja tűnik fel a szoba ajtajában: egy kék ruhás és egy piros turbános férfi. A képet vizsgáló kutatók úgy vélik, hogy a turbános alak nem más, mint maga Jan van Eyck, hiszen a festő önarcképén éppen olyan vörös turbánt visel, akár a tükörben látható egyik figura.
Rejtélyes írásjelek
Az 1434-ben készült festmény falán nem valamiféle korabeli graffiti látható, hanem Jan van Eyck kézjegye, egyben a művészettörténet első szignója: „Itt járt Jan van Eyck.” Mindaddig a festők többnyire vallási témájú képeket készítettek, ami egyben azt is jelentette, hogy nem saját, hanem isten dicsőségét voltak hivatottak hirdetni vele, ebből adódóan nem tüntették fel nevüket a műveiken.
Van Eyck képei meghaladták mindazt, amit a kor egy műalkotástól várt: valósághűen játszott fénnyel és árnyékkal, alakjai háromdimenziósak voltak, a szenteken túl hétköznapi embereket is ábrázolt, és feltüntette rajtuk a nevét.
