Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A boltok polcain lassan egy tucat, állagra is egészen különböző vaníliakészítmény van, amiknek a nevéből ráadásul nem feltétlenül derül ki, hogy természetes vagy mesterséges aromákkal készülnek. Ráadásul ha természeteset veszünk, az sem garancia a sikerre. Hát akkor mit tegyünk?
A szintén mikroadagokban árult vaníliaőrlemény nem ugyanaz, mint az apró vaníliamagok, és persze hogy nem ugyanaz, mint a vanilincukor, a vaníliaaroma, vaníliapaszta vagy a vaníliakivonat. De vajon melyiket érdemes használnunk, ha a legjobban akarunk járni?
Arra, hogy mely esetekben használható a természetes aroma és a Bourbon vanília kifejezés, a Szupermenta egyik cikke adja meg a választ. Ebben azt írják, A Magyar Élelmiszerkönyv szabályozza a termékek ízesítésére való utalást és azt írja: amely terméket csak aromával ízesítenek, abban az esetben az „ízű” szót kell használni.
Szintén segít az eligazodásban az a tény, hogy a szabályok szerint ha egy aroma jellemzésére a „természetes” kifejezést alkalmazzák, az aroma-összetevőknek természetes eredetűeknek kell lenniük. Amennyiben az aromaforrást megemlítik, az aroma-összetevők legalább 95 százalékának az adott növényből kell származnia.
Ha a megvásárolt vaníliánk mellett a Bourbon kifejezést is látjuk, arról azt érdemes tudnunk, hogy a Bourbon vanília Madagaszkáron és az Indiai-óceán más szigetein, a Comore-szigeteken és a Réunionban termesztett vanília neve.
Millió változatban találkozunk tehát a vaníliával. A vanilincukor valójában cukor és vanillin, vagyis egy extra aroma keveréke. A vaníliaaroma általában alkohollal és színezékkel készül, és nem természetes hozzávaló. A vaníliarúd a Vanilla planifola nevű növény fermentált toktermése – ez az, amit érdemes megvennünk. A legértékesebb és legfinomabb része a magja(i), abban vannak csak igazán az ízek, és akkor a legintenzívebbek, ha a rúd még puha. Az őrlemény az egész rudak ledarált formáját jelenti, vagyis ebben a héj is benne van.
Az alapanyagként használt vanília nyersanyaga lehet tehát a vaníliarúd, vagyis az egész vaníliabab, vagy a vaníliarúd belsejében lévő magok. Na de vajon ezek közül melyiket éri meg megvenni, ha otthon varázsolnánk belőle fagyit, panna cottát, muffint vagy más finomságokat?
A TheKitchn tesztje segít nekünk a döntésben. A csapat nemrég annak járt utána, vajon megéri-e az olcsóbb őrleményt használni, vagy csak néhány extra fekete pöttyöcskével lesz gazdagabb a krémünk, de valódi aromával nem.
A teszthez fekete ribizlis-vaníliás süteményt készítettek az olcsóbb őrleménnyel, éppen olyat, amilyet máskor hagyományos vaníliával készít a tesztelő. Annak ellenére, hogy másfél teáskanálnyi ment belőle a tésztába, a végeredmény kissé csalódást okozott.
Az íze nem lett igazán vaníliás, és valamiért a kis magok sem látszódtak (talán azért, mert nem magokat, hanem a rúd őrleményét használták), viszont a süteményt kissé szürkésre színezte a por. A szerző ennek ellenére azt mondja, a reggeli zabpehely tetején, smoothie-k közepén talán több aromája marad, mint sütés után, de sütemények esetében inkább maradjunk a magoknál vagy az abból készült pasztánál. Ezekből jóval kevesebb elég, és nem lesz lutri, hogy vajon van-e aromája, vagy sem.
