Egy régi kedvenc. Egy YouTube-csatorna vezetni vágyóknak. És egy egri kirándulás. Sorozatunk legújabb részében elmeséljük, hogy milyen hétköznapi apróságok tettek minket boldoggá ezen a héten.
Enikő rátalált kedvenc gyerekkori társasjátéka új kiadására, Réka a YouTube-on tanulta a KRESZ szabályait, Barbi pedig eltöltött egy napot Egerben.
Babra megy a játék!
Dávid Enikő
Régóta hiánycikk volt már a gyors és ötletes kártyajáték, amely Bohnanza névre hallgat – az életemben és a boltokban is. Húsz éve fedeztem fel magamnak: bármikor elő lehetett kapni kisebb-nagyobb baráti összejöveteleken. Ha akarom, pörgős, vicces, interaktív. Ha akarom, véresen komolyan is lehet venni, véd- és dacszövetségeket kialakítani – elegendő játékos esetén persze. Babokat veteményezni a közvélekedéssel ellentétben sokkal szórakoztatóbb, ha csak úgy röpködnek az iszákos zöldbabok, KO-val kiütött szemes babok, cowboyszerkós tarkababok, és alkudozunk rájuk, mint a piaci kofa.
Nemrég a kiadó újranyomta, és évtizedes távlatból kicsit félve vettem kézbe, hátha a megszépítő emlékek áldozataként csalódnom kell. Nos, nem. A lapok ugyanolyan szépek és imádnivalók, a játék a kisiskolással ugyanúgy pörög, mint anno a sörözős bulikon. Annyira jó szórakozás, hogy szinte az is mindegy, ki nyer – ami ráadásul úgyis csak a legeslegvégén derül ki, hiszen semmiféle számolótáblán tologatott bábu nem frusztrálja közben a résztvevőket, és nyugodtan lehet ültetni, gyűjteni, alkudozni, lapot a másikra elsózni, vitatkozni és összekacsintani, bosszankodva kidobni vagy diadalittasan aratni. (És most már azon sem aggódom, hogy nyugdíjas éveimben mivel fogok játszani.)
Kreszprofesszor
Fejes Réka
Hosszú évekbe telt, mire rávettem magam, hogy elkezdjek vezetni tanulni. Mindig úgy gondoltam, hogy hatalmas felelősség a volán mögött ülve kimerészkedni a forgalomba. De – dobpergés – eljött az idő, hogy megbirkózzak ezzel a felelősséggel. Úgyhogy beiratkoztam egy online KRESZ-tanfolyamra, aminek ugyan rengeteg előnye van (például nem kell bebékávéznom a városba; akkor foglalkozom az anyaggal, amikor szeretnék, ráadásul a tempót is én diktálom), mégsem tudja igazán helyettesíteni az oktatót, aki – jó esetben – a bizonytalanságokat szem előtt tartva magyaráz.
Még kósza gondolat sem volt, hogy majd egyszer vezetni szeretnék, amikor egy barátnőm elküldte a KRESZ TV linkjét. Akkor nem igazán foglalkoztam vele, inkább csak megjegyeztem, hogy ilyen is van. Miután viszont belevágtam a tanfolyamba, első utam a YouTube-csatornára vezetett, ahol a „Kreszprofesszor”, Pető Attila magyarázza el érthetően és szórakoztatóan a szabályokat. Pillanatok alatt megértettem, hogy milyen esetekben van elsőbbsége a jobb kéz felől érkezőnek, és mit kell tenni az emberfiának, ha balra kanyarodna – még akkor is, ha a kereszteződést felülről látja, és az A betűvel jelölt autót vezeti éppen.
Eger
Balázs Barbi
Mióta felnőtt vagyok, pláne mióta szülő is, az én évfordulóim háttérbe szorulnak. Amit nagyon szeretnék, azt év közben megveszem magamnak, állagmegóvási okokból nem rendelek óriási tortát se, az idei ráadásul a második szülinapom, amikor bulizni se igen lehet. Hogy hogy lett mégis szuper a 39.? Hát úgy, hogy barátnőm ötletére kiruccantunk Egerbe várost nézni, kószálni, bort és mustot inni és rengeteget beszélgetni. Jártam már a hevesi megyeszékhelyen, érettségi után meg kifejezetten vágytam az itteni tanárképzőre, de most, a lezárások vége felé egészen különleges élményt nyújtott a város.
Sétálóutcáit szinte csak ketten koptattuk, az Érsekkertben több mókussal találkoztunk, mint andalgóval, és a Szépasszony-völgyben is egyedüli vendégek voltunk: a távolságtartással együtt is igazi vendégszeretettel, történetmeséléssel, isteni musttal és ürmösborral fogadtak bennünket. Eger egyébként a fővároshoz hasonlóan lassan ébredezni kezd, a vendéglátóhelyek többségében már a teraszok megnyitására készültek lelkes pakolással, festéssel, fúrás-faragással, miközben elvitelre most is majd mindenhol lehet finomságokat (például egészen kivételesen klassz pizzát) kapni. Az, hogy a vár és a minaret most például nem látogatható, nyitottabb turistáskodásra sarkallt: az (egyébként felújításra váró) Bazilikában most jártam először, és most csodálkoztam rá arra is, milyen vadregényes és romantikus itt-ott az Eger-patak környéke. Az utóbbi évek egyik legklasszabb szülinapja kerekedett a kiruccanásból, amit a tény, hogy a munkahét egyébként szürke keddjét nem otthon vagy az irodában, hanem legálisan lógva az ország egyik legszebb barokk városában, remek társaságban töltöttem, igazán extrává tett.
Ha tetszett a cikkünk, kattints, és olvasd el sorozatunk előző részét is!
