Hol zajlott Móricz Zsigmond második házasságának a drámája? Merre állt a ház, ahol Petőfi egy halott lánynak írt szerelmes verseket? És melyik lakásban töltötte Ady életének utolsó évét Csinszkával?
Budapest minden épületének saját története van. Falaik között szívek találtak egymásra, szerelmi szövetségek kovácsolódtak és gyengültek meg, életek értek véget. Híres íróinkról és költőinkről árul el titkokat a belváros szívében utánuk maradt, egykori otthonuk.
A Beyond Budapest Légy a kedvesem! című városi sétájára Pollak Petra sétavezető kísért el minket, és kalauzolt át ezen a történetekből kifogyhatatlan világon. Ezekből hoztunk el párat.
Lánymentés a Szabadság hídon
Móricz Zsigmond és Littkey Erzsébet
A Fővám téri játszótér fölé fakózöld szecessziós épület magasodik ívelt zárt erkélyeivel, rejtőzködő díszeivel és az aljában működő étterem mellé erősített táblával, rajta a ház egykori híres lakójának a nevével. Móricz Zsigmond tíz évig élt a negyedik emelet negyedik számú lakásában második feleségével, Simonyi Máriával.
A se veled, se nélküled házasságot egy nap megelégelte az író, és csapot-papot hátrahagyva elviharzott, de attól kezdve valami megváltozott: a búskomorrá lett, kiégett Móricz visszanyerte életkedvét, és újra írni kezdett.
A galéria megnyitásához kattints a képre!
A változást Csibe, azaz Littkey Erzsébet hozta az életébe. Móricz 1936 őszén éppen hazafele sétált a Szabadság hídon (akkor még Ferenc József híd), amikor egy öngyilkosságra készülő fiatal lányba botlott. Természetesen azonnal lebeszélte az ugrásról, és abban a pillanatban barátokká is váltak. Legalábbis Móricz ezt a történetet mesélte azoknak, akik nem értették, hogy mit keres a húszéves lány az idősödő író oldalán.
Megismerkedésük valódi története azonban közel sem volt ilyen romantikus. Miután Móricz házassága megromlott, 1934 tavaszán egy garniszállón vigasztalódott, itt találkozott Csibével is, aki vidékről menekült fel a fővárosba a jobb sors reményében. Itt cselédmunkákkal és a testével kereste a kenyerét.
Kapcsolatuk lassan túlnőtt az alkalmi találkákon. 1935-ben megszületett közös gyerekük, Imike, akit később Móricz örökbe fogadott (ahogyan a házasság lehetősége híján Csibét is). Az író sosem vált el hivatalosan a feleségétől, de elköltözött Mária Fővám téri lakásából. Új családja otthona leányfalui nyaralója lett. Csibe tehetséges gazdasszonynak bizonyult, ügyesen vezette a birtokot, és a ház körüli teendők ellátása mellett még iskolába is járt.
Móricz vele töltötte élete utolsó, közel egy évtizedét. Halála után az író első házasságából született lányai tessékelték ki otthonából Csibét, aki visszatért Pestre, könyvüzletet nyitott, a háború alatt pedig saját nyomdagépén állított ki menlevelet katonaszökevényeknek és zsidó menekülteknek. 1944-ben újraházasodott. Móriczot harminc évvel élte túl.
Síron túli szerelem az Egyetem téren
Petőfi Sándor és Csapó Etelke
Petőfi Sándor nyughatatlan természetű költő volt. Sokszor kerekedett fel, hogy szerencsét próbáljon Budapesten. Nem véletlen, hogy a belvárosban lépten-nyomon a nevével ellátott emléktáblákra bukkanhatunk az épületek falain. Hol barátoknál, hol frissen szerzett ismerősöknél szállt meg. A Pesti Divatlap segédszerkesztőjeként viszont már nem kellett attól tartania, hogy fedél nélkül éri az éjszaka: 15 forintos fizetése mellé kosztot és kvártélyt is kapott a lap főszerkesztőjétől, Vahot Imrétől.
A költő könnyen ismerkedett, összebarátkozott a Vahot családdal is. A szintén írói és költői ambíciókat dédelgető Vahot Sándorral (Vahot Imre testvérével) hamar megtalálták a közös hangot, Petőfi sokat vendégeskedett náluk az egykor a mai Egyetem téren álló otthonukban, ahol Csapó Etelkével is találkozott.
Vahot Sándor sógornője, a szőke, fiatal lány mindössze tizenhat éves volt, amikor váratlanul agyvérzést kapott és meghalt. Petőfit annyira megrendítette a lány korai halála, hogy megkérte Vahotékat, hadd költözzön be a szobájába. Barátja engedett a különös kérésnek. A költő néhány hónapot a falak között élt, ahol a lányt a halál érte, ez idő alatt született meg Cipruslombok Etelke sírjáról című ciklusa, aminek szerelmes verseivel adózott a fiatal lány emléke előtt.
Egy beteg költő utolsó évei
Ady Endre és Boncza Berta
Az árnyas Veres Pálné utcában szinte észrevétlen simul a falba Ady Endre arcának domborműve a nehéz, kovácsoltvas kapu mellett. A költő ebben a házban töltötte élete utolsó éveit feleségével, Csinszkával. A lakás ma emlékmúzeumként működik, és a pár egykori bútorait, használati tárgyait őrzi: Boncza Berta örökségét: a kék étkezőgarnitúrát; Ady ingóságait: utazóóráját, szarufésűjét, ceruzacsonkjait.
A lakást Csinszka örökölte tehetős édesapjától, Boncza Miklós miniszteri főtanácsostól, és mindent elkövetett, hogy Adynak olyan otthont teremtsen, ami méltó egy híres költőhöz, és kielégíti egy beteg ember szükségleteit.
A modern, 1912-ben épült lakásban már volt fűthető előszoba, telefon és meleg víz a fürdőszobában, de Csinszka nem elégedett meg ennyivel. Színdarabokból és irodalmi művekből inspirálódott és tüzetesen áttanulmányozta Krúdy Gyula Aranykéz utcai szép napok című elbeszéléskötetét, hogy megtudja, milyen körülmények között él egy nagy művész. A padlót filccel rakatta le, a falakat fehérre festette.
Adyval 1917 novemberében költöztek be, de csak alig több mint egy évig élvezhették otthonuk melegét. Az étkezőben álló komód tetején az óra máig negyed kilencet mutat – az időt, amikor a költő jobblétre szenderült a Liget Szanatóriumban.
