Az írónak határozott elképzelése volt arról, hogy mit tesz a férfival, aki elcsábította a feleségét: megöli. Pisztoly helyett mégis medvesajtot rántott a gaz csábítóra. Groteszkebb nem is történhetett volna a magyar groteszk próza megteremtőjével.
Örkénynek bejött az élet. Legalábbis joggal gondolhatta ezt, miután eltelt élete első három évtizede. Jómódú polgárcsaládba született, a szüleinek volt elég pénzük, hogy állják utazgatásai és diplomái költségeit, ráadásul igen korán, huszonöt éves korában feleségül vette azt a gyönyörű nőt, akivel meg akart öregedni, és aki miatt jóképű és gazdag férfiak tömkelege irigykedett rá. Nem is sejtette, hogy hamarosan egy olyan groteszk jelenet vet véget a boldogságának, amelyet ő maga sem tudott volna jobban megírni.
Gazdag szülők és a szerencse fia
A harmincas évek második felében a huszonnégy éves Örkény István útkeresésének meghatározó stádiumaihoz érkezett. Már megszerezte gyógyszerészdiplomáját, az írással barátkozott, tehetségét felfedezte József Attila, a Szép Szóban publikált, utazgatott és vegyészmérnöki diplomájának megszerzésére készült. Ebben az időben tűnt fel húga barátnője, a tizenkilenc éves Gönczi Flóra, akivel első látásra egymásba szerettek, nem sokkal később eljegyezték egymást.
Házasságukba az életvidám Örkény humorát, míg a régi nemesi családból származó Flóra szépségét hozta. Másra nem is volt szükségük, szüleik mindenben támogatták őket anyagilag. Nászajándékul egy berendezett polgári lakást kaptak, és a szülők támogatták európai útjaikat is, akár London, akár Párizs felé vették az irányt.
Flóra (a fenti képen) szépsége mindenhol felkeltette a férfiak érdeklődését, de a fiatal nőt férjén kívül senki sem érdekelte. Örkény Európa legjobb síterepe című novellájában dolgozta fel egyik utukat, amelynek során a történet tanúsága szerint Flórába beleszeretett a liftesfiú, az olasz trónörökös, egy síoktató és egy zürichi milliomos is: „Eközben a trónörökös a feleségemet nézte, de ezt a feleségem nem vette észre. Azt se, hogy a trónörökös elővesz egy cigarettacsomagot, majd, megpillantva a feliratokat, visszateszi a csomagot a zsebébe. Az utasok elégedetten összesúgtak, bizonyára a trónörökös törvénytisztelő viselkedését dicsérték. Ő pedig szerényen és törvénytisztelően tovább bámulta a feleségemet, aki ebből még mindig nem vett észre semmit. Ő mindig valami mást vett észre, mint a többi ember. Fel kellene egyszer térképezni, hogy az öt világrészben mi ragadja meg a szép nők figyelmét. Nagyot csalódik, aki azt hiszi, hogy a férfiak.”
A szép Flóra és a férfiak
Flóra állítólag valóban nem vett észre más férfiakat. Egy ideig. 1940-ben azonban sok időt töltött egyedül. Örkényt többször behívták tartalékos tisztnek a visszacsatolt Észak-Erdélyben állomásozó egészségügyi századba, és itt érte utol a levél, amely felesége naivitásának fényében minden bizonnyal váratlanul érte. Flóra arra kérte benne, hogy váljanak el. „Kérlek, egyezz bele a válásba, mert nem tudok nélküle élni” – írta, arról viszont nem tájékoztatta az írót, hogy ki az illető, aki nélkül nincs se éjjele, se nappala.
Négy év boldog házasság után Örkény kétségbeesetten kért egy nap kimenőt, és Budapestre repült. Unokahúgából, Ágiból sikerült kiszednie, hogy Flóra csábítója a harminckét éves Pálóczi-Horváth György. Pálóczi maga volt a magyar James Bond, minden elhanyagolt férjes asszony álma: bár nem szűkölködött a pénzben, vonzerejét sokkal inkább a Teleki Pál miniszterelnök bizalmasaként végzett szolgálatai jelentették. A brit hírszerzés magyar kapcsolattartója volt, és a háborúból való kiugrást készítette elő: egy angol kémmel dolgozott együtt, és tervükhöz szükség volt egy fiatal nőre, aki nem kelt gyanút. Ezt a fiatal nőt pedig Flóra személyében találták meg.
Azt már sosem fogjuk megtudni, hogy a szerelem bírta rá arra, hogy részt vegyen az akcióban, vagy éppen fordítva történt, de a nőnek azelőtt is volt alkalma közelebbről megismerni a férfit. Pálóczi felesége gyerekkori jó barátja volt, sok programot szerveztek négyesben.
A groteszk fogalmát kimerítő jelenet
Miután Örkény megtudta Ágitól, hogy barátja szúrta hátba, felkiáltott: „Megölöm őket, ezzel a pisztollyal!” Unokahúgát nem zaklatta fel különösképp a bejelentése, arra kérte, előtte hozza rendbe magát, és amíg a férfi a fürdőszobában tevékenykedett, fegyverét mackósajtra cserélte övtáskájában. Nemhiába, egy vérből valók voltak: ő és a groteszk novellák nagymestere.
Örkény nem húzta az időt. Berontott Pálóczi lakására, aki éppen Flórával volt.
Most meghaltok! – kiáltotta, majd előrántotta a medvesajtot.
Aztán pillanatnyi döbbenet után visszatette a dobozt táskájába, majd elkullogott. Még aznap visszatért a századához.
Flórával végül elváltak, ahogyan Pálóczi is elvált a feleségétől, de a szeretők kapcsolata ezután nem tartott sokáig. A férfinek hamis kanadai útlevéllel kellett elmenekülnie az országból, és csak évek múltán térhetett vissza. Örkény többé nem állt vele szóba.
Exfeleségével viszont később is jó kapcsolatot ápolt. Hamarosan nem katonaként, hanem zsidó munkaszolgálatosként hívták be. Túlélte a háborút, és két évvel később rátalált második feleségére, akivel tizenkét évig éltek együtt, majd utána belevágott egy harmadik házasságba is.
Borítókép és címlapkép: Csabai Kristóf / Dívány.hu
