Már a sokáig fölösleges szervnek gondolt vakbélről is kiderült, hogy van valami haszna, így egyre nehezebb elhinni, hogy vannak véletlenül keletkezett testrészeink akár nekünk embereknek, akár az állatoknak. És ha minden apró részletnek van valami értelme, akkor nyilván annak is, hogy miért nőtt az állatok végére farok.
Ha a kutyáknál a csóválás miatt keletkezett, akkor mi a helyzet a többi állattal, akik nem a farkukon keresztül fejezik ki érzelmeiket, mégis hatalmas van nekik? Ott van például a mókus a mókusméretű farokkal, a vakond a viszonylag kicsivel és az őz, aki szintén nem menőzhet nagy méretekkel. És hogy tovább bonyolítsuk: a farok elsősorban a gerincesek jellemzője, de akkor miért van például a skorpiónak? Mi ebben az egészben a logika?
No, ha nem keresünk az egészben túl sok összefüggést, sokkal közelebb juthatunk a megoldáshoz.
Ezért van az állatoknak farka
Millió haszna van az állatok farkának, az adott fajtól és annak életmódjától függően. A kutyák érzelmeket fejeznek ki vele, és futás közben az egyensúlyozásukat is segíti, főként irányváltásnál. A csóválás ráadásul elősegíti az illatanyagok szétszórását a környező levegőbe, és ezek a szagok rengeteg információval szolgálnak fajtársai számára.
A halaknál is a mozgást segíti, a macskafélék és a kenguruk a farkukkal egyensúlyoznak, egyes majmok és oposszumok pedig olyan farokkal rendelkeznek, ami az ágakba való kapaszkodást segíti.
És ez még nem minden: a madaraknál szintén az egyensúlyozásban van szerepe, a harkályoknál támasztékként is szolgál, a paradicsommadarak és pávák a párválasztáskor is bevetik.
A farok egyes fajok számára a legyek elzavarására is tökéletes, de kommunikációra is használhatók: egyes szarvasfajok farkuk alsó, fehér végének felvillantásával figyelmeztetik a többi, közelben levő fajtársat az esetleges veszélyre.
