Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Megnéztél egy nagyszerű filmet, és csak azon morfondírozol, micsoda tehetség volt, aki ilyen zsenialitást dobott össze? Megnéztél egy pocsék filmet, és azon morfondírozol, milyen kontár tud így elrontani bármit is?
Mi egy dologhoz rettenetesen értünk: véleményt formálni. Főleg mióta internetes fórumokon lehetőségünk van a billentyűzetet legyalulni azért, hogy egy színészt, rendezőt, forgatókönyvírót vagy a teljes stábot, stúdiót, az egész filmipart fröcsögő kritikával illessük. Kritikusok vagyunk, akik mindenhez értünk. Mindenhez is.
A hétköznapi ember szórakozni jár moziba, és talán nem is igazán szokása filmnézés közben elemezni sem a technikai részleteket, sem a szövegkönyvet. Igazából azt lehet mondani, hogy az ember átlagosan felületes nézője egy filmnek, mindennek ellenére szinte minden alkalommal nagyon szeretjük hevesen kritizálni, negatív jelzőkkel teleaggatni az alkotást. De hogy tényleg lássuk, mennyire sok emberen múlik egy film, és milyen hosszú folyamaton megy keresztül mindaddig, míg a puha moziszékbe ülve, popcornt zabálva és kólát szürcsölve szemügyre vesszük, hét pontban összeírtuk, nagyon leegyszerűsítve és összesűrítve a filmkészítés folyamatát. Így látjuk is azt, vajon mennyire vagyunk profik, mennyire értünk ahhoz, amit oly hevesen véleményezünk.
Első lépés: Az ötlet
Ez alapvetően egy kihagyhatatlan lépés, hiszen egy jó ötletből indul minden. Még ha valaki másé is – egy könyv, egy számítógépes játék, egy megtörtént eset –, innen indul ki minden. Ha ez nem eléggé alapos és kidolgozott, nem telt el elég idő, hogy igazán kiforrjon, akkor dominóként dőlhet össze a projekt.
Második lépés: A forgatókönyv
Miután az ötlet kiforrott, a rendező és/vagy író megfirkantotta az első vázlatokat, indulhat a forgatókönyvírás. Ennek akkor áll neki az alkotó, ha már minden terv készen áll: a cselekmény, a karakterek, a bonyodalom. Persze ez sem törvényszerű – ahogy semmi sem a művészet világában. Például Quentin Tarantino a Kill Bill első 12 oldalát egy elázott este alatt írta Uma Thurmannel a Ponyvaregény forgatásán. Csupán egy alapvető koncepció létezett akkor, melyhez aztán később igazított minden mást.
A forgatókönyv tartalmazza a történetet, a dialógusokat, a helyszíneket és akár a fontosabb, ki nem hagyható, a történet szempontjából elengedhetetlen technikai részleteket. Ezt a stáb a forgatás végéig szentírásként őrzi, ám addig akár tucatnyi változtatást is megérhet. Ezt Hollywoodban kötelezően színekkel kell jelölni, így látja mindenki, aki kezében tartja a szkriptet, hogy az éppen melyik stádiumban jár.
Harmadik lépés: A storyboard
A forgatókönyv mankója, mely segíti a stábtagoknak elképzelni, illetve a rendezőnek pontosabban bemutatni, mit is szeretne az adott jelenetben. Itt már készen láthatják, hogyan is fog kinézni az adott jelenet, hogy fest majd nagyjából a kompozíció. Legtöbb esetben ezek közel sem művészi pontosságú rajzok, inkább elnagyolt vázlatok.
Negyedik lépés: A stáb
Toborozni egy csapatot nagy kihívás. Ha már kezd kirajzolódni a forgatókönyv, amiből már mutatni lehet valamit a színésznek, operatőrnek, jöhet a kiválasztás hosszú procedúrája. A főbb technikai csapattagokat természetesen tehetség és múltbéli munkák alapján válogatják össze, ez nem is szokott nehezen menni, a színészgárda castingolása azonban legtöbbször heteket, akár hónapot is felölelhet. Általában ezt egyébként külön erre szakosodott cégek végzik, és csak a főbb szerepeket választják ki a producerek, a rendező és az ő kérésükre dolgozó casting director. A meg nem szólaló szereplőket a statisztériáért felelős szakemberek intézik.
Ötödik lépés: A helyszín
Mindeközben, ahogy a forgatókönyv egyre inkább halad a végső stádiuma felé, és a stáb is kirajzolódni látszik, a helyszínt sem szabad feledni. A helyszínkereső szakember a rendező és a forgatókönyv igényeit felmérve indul neki, hogy megtalálja a legmegfelelőbb forgatási szpotokat, hogy aztán a gyártásvezetővel egyeztessen a költségekről – hiszen egy extrém helyszín alaposan megdobhatja a büdzsét.
Hatodik lépés: Forgatás
Nagyon hamar ideértünk, pedig van, hogy egy-másfél, valamikor öt-hat évet is igénybe vesz, míg az első jelenet leforog. A szakemberek a legtöbbet általában a forgatókönyvnél és annak fejlesztésénél időznek, ami nem véletlen, hiszen később azon alapszik minden, egy jól átgondolt szkripttel pedig sokkal könnyebb dolgozni a stáb minden tagjának.
A forgatáson viszont van, hogy 20, van, hogy 100 vagy éppen 300 ember vesz részt – a régi Hollywoodban előfordult, hogy több ezer statisztát foglalkoztattak. De kik is azok, akik tényleg elengedhetetlenek egy forgatáson vagy az ehhez vezető folyamatban?
Első kulcsemberünk a producer, aki a pénzt adja a filmre, aki megteremti az alapvető feltételeket a filmhez. Ő az, aki mérlegeli a hozzá benyújtott forgatókönyv sikerének lehetőségét, vagy például, aki egy adaptált forgatókönyv esetében megveszi annak jogait. A producer dolga rendkívül fontos, és még inkább domináns mondjuk, egy szuperprodukció (például Star Wars- vagy Marvel-filmek) esetén, egy szerzői vagy művészfilm készültekor a döntések joga sokkal inkább a rendező kezében van.
Ugyancsak elengedhetetlen figura a rendező, aki lényegében vezényel. Ő az, aki megkapja a forgatókönyvet, majd annak megfelelően megálmodja a leírtakat. Munkája értelemszerűen rendkívüli prioritást élvez, egy pocsék forgatókönyvvel azonban egy zseniális rendező is tud középszerűt alkotni. Kijelenthetjük tehát, hogy a rendező munkája is a forgatókönyvíró tehetségén múlhat. Az író mellé kell persze dramaturg is, aki segíti a szkript logikai érthetőségét és mederben tartását.
A rendező és író után a legfontosabb stábtag az operatőr, aki – ha a rendező megbízza ezzel a feladattal – a film teljes képi világát saját stílusának megfelelően alkotja meg, a kameratrükköket is ideértve – egy neves szakember esetén ez magától értetődő. Ebben a munkakörben nincs egyedül, a többnyire a fókuszért felelő segédoperatőr, a több kameráért felelő kameraman, a készülékek állapotáért felelő technikus, az adatrögzítő, a steadicamért, gimbalért felelő mozgatók, illetve a világosítók is az operatőr alá dolgoznak. Amerikában például az operatőr nem is vesz a kezébe készüléket, csupán dirigál a kameramanoknak, hogy mit és hogyan kell végezniük – ezt a munkakört ott éppen ezért „director of photography”-nak nevezik. Európában, így Magyarországon is az operatőr általában maga áll a kameránál, lévén, hogy a stáb jóval kisebb – ami persze nem azt jelenti, hogy itthon ne lennének segédei az operatőrnek.
Hiba lenne kihagyni a rendezőasszisztenst, aki az a személy, aki fel-alá járkál az egész forgatáson: ő az, aki kapcsolatot tart az összes részleggel, ő közvetíti a rendező utasításait, illetve számon is kéri azokat a stábtagokon. Gyártási sorrendet készít, és gyakran ő az, aki a stábtagokat is utasítja a megfelelő mozgásra, beállásra.
A gyártásvezető felel a pénzügyekért és minden szervezésért, a produkciós koordinátor pedig az, aki a felmerülő problémákat oldja meg, és a szükséges technikai eszközöket is beszerzi, sőt a szállás is az ő felelőssége. A hangmérnök az, aki a film hangját felveszi, majd utólag az utószinkronnal (ha van) összekeveri, aki hanghatásokat ad hozzá a filmhez. A szkriptes feladatköre is izgalmas: ő az, akinek figyelnie kell, hogy egy jeleneten belül minden ugyanúgy legyen, a kellékek, a színészek mozgása következetesen kapcsolódjanak egymáshoz. A látványtervező még a forgatás előtt elkészíti a film vizuális megjelenítéséhez szükséges terveket, vele együtt dolgozik a díszlettervező és a jelmeztervező.
Vannak még ínyenc feladatkörök is, amilyen például az akciórendezői, ők legtöbbször olyan specifikus jeleneteket dirigálnak le, mint például az autós üldözések, a kaszkadőr pedig az ilyen jelenetekben helyettesíti a színészt.
Hetedik lépés: Utómunka
Ha azt hitted eddig, a forgatás a legkínkeservesebb és legidőigényesebb része a forgatás, akkor tévedtél. Habár az utómunka sokkal kényelmesebb, hiszen csak egy csapatnyi számítógép előtt kell ülni, sokkal hosszadalmasabb és macerásabb. Főleg, ha egy ízig-vérig speciális effekteket villantó filmről van szó. Rengeteg fázison megy keresztül a felvétel, mire a moziváltozathoz ér. A fő hangsúly ebben a stádiumban a vágón van, aki a rendezővel együttműködve a forgatókönyv alapján megvágja a filmet. Az ő feladata rendkívül fontos, tulajdonképpen egy pocsék vágó még a jó felvételeket is el tudja rontani. Tökéletes példa erre a Star Wars, melyet a kínkeserves forgatás után egy, a filmet nem értő vágó teljes katyvaszként vágta össze, a tesztközönség pedig totálisan zavarban volt. Mígnem Lucas két lábbal rúgta ki a szakemberét, helyette hazahívta az éppen más filmen dolgozó vágó feleségét, aki rendbe tette a filmet: hála érte, így lett elsöprő siker.
A vágón túl a speciális effektes csapatnak is nagy a feladata – mely sokszor nem kettő vagy három, de több tucat, akár száz embert is jelenthet. Egy szuperprodukció esetén van, hogy egyes effektesek csak a robbanásokon, vagy éppen a lézerlövedéken, hátterek montírozásán dolgoznak. Ezek heteket vehetnek igénybe, mígnem a fényelés és a színezés, megfelelő hangkeverés után eléri végleges változatát a kezdetben megálmodott anyag.
Lám, micsoda hosszú út vezet egy ötlettől a megvalósításig. Ezernyi gondolat, terv, trükk, eszköz, alkotói ambíció, ember: a következő te magad vagy, a mozik üléseiben!
