Idefent, a Széchenyi-hegyen még mindig nem olvadt el a hó, reggelente még mindig kétszer kell meggondolnom, hogy elég melegen öltöztem-e fel és még mindig reménykedem benne, hogy elérem a fogaspótlót, hogy ne kelljen a hidegben az Ordas úti buszmegállóba kisétálnom. Biztosan kételkednék benne, hogy valóban tavasz van-e, ha a virágüzletek kirakataiban, sőt, az Ikea növényosztályán nem jelentek volna meg a tulipánok. Vágottak, cserepesek, klasszikuspirosak és divatcirmosak. A virágok ugyanis már érzik a tavaszt. A tulipánszezon kezdetét a budapesti Wild Flower Bar három napos tulipánvásárral ünnepelte meg, háttérbe kerültek a rózsák és egy pipacsok erre a rövid időre. Naná, hogy ott volt a helyem.
Mit tud egy tulipánvásár?
Péntek délelőtt érkezem, hogy kiderítsem, milyen is egy tulipánvásár. Már az üzlet utcai kirakatában is vödörbe állított virágok sorakoznak, rózsaszínek, pirosak és sárgák, odabent pedig minden üres felületet tulipán borít: a virágállványokat és a földet is. Azzal a határozott elképzeléssel jöttem, hogy én is megtalálom az asztalomra illő csokrot. Egészen más a friss szálakat vázában vagy előre, papírba csomagolva látni, mint a bevásárolóközpontok nyomorgatott egyedeit, amiket valószínűleg évfordulókról megfeledkezett férfiaknak gondoltak ki az áruházláncok leleményes marketingesei – én mégis mindig elcsábulok, vagy megsajnálom a kókadt csokrokat. A tulipánvásáron azonban a lehetőségek száma végtelen, a színek, a formák, a minták és még az árnyalatok közül is választhatok.
A csúcsforgalmat elkerültem, de az érdeklődők így is egymásnak adják a kilincset, van, aki csak egy csokrot visz, és van, aki – úgy tűnik – minden szobába vásárol egyet. Én is lélekvesztve keresem a magamét. Tetszik a klasszikus sárga, a cakkos szirmú piros, a színátmenetes rózsaszín, és ó, a padlizsánlila! Mellém lép egy lány, és felvilágosít, hogy ez voltaképpen nem is egy árnyalat, hanem mindjárt három, mert nézzem csak, van sötétlila, világoslila meg olyan milkatehenes. Ő Kardos Alíz a Karol and Blase-től, vagyis a kertészettől, ahonnan a tulipánok érkeztek az üzletbe. Beszélgetünk a vállalkozásról, virágokról, és jó tanácsokkal lát el, legyen szó tulipánhagymáról vagy vágott virágról.
Családi vállalkozás
A Karol and Blase igazi családi vállalkozás. Bár Alíz nem tervezte, az élet mégis úgy hozta, hogy a kertészet mindennapjainak részévé vált. Középiskolásként is segített a beszerzésben és a nemzetközi kapcsolattartásban, ma már marketinges tanulmányaival a háta mögött jól kiegészíti szülei termelői munkáját. A virágokat Makón, fóliastárak alatt termesztik, amibe idénymunkások is besegítenek.
Hagymácskák
Az első hagymák október végén, november elején érkeznek meg Hollandiából a kertészetébe.
“Ha otthon szeretnél tulipánt nevelni a kertedben, ősszel kell elültetni, akkor fog tavasszal virágozni” - tanácsolja Alíz. Az ő hagymáikat hőkezelik, ezért tudnak a virágüzletekbe már decemberben is virágot biztosítani.
Egy szezonban többszázezer hagymát rendelnek, ami ugyan nagy számnak tűnik, a külföldi gazdaságokéhoz képest ez jóval kisebb tétel. Ráadásul sokszor zsákbamacskát vesznek, hiszen a legújabb, Hollandiában fejlesztett fajtákról a nevükön kívül nem kapnak semmilyen más információt.
Mivel csak a fajtanevet küldik el, amikor ajánlatot kapok, minidg rákeresek az interneten, de sokszor még ott sincs fent.”
Alíz szülei minden évben új hagymákkal dolgoznak, mivel extra minőségre törekednek. A régi hagymákat megsemmisítik, feldolgozzák vagy kiültetik a szabadba, de ezek már nem hoznak olyan minőségű virágokat, mint azelőtt.
Így neveled a tulipánod
“Régen a földbe ültettük a hagymákat, fóliasátrak alatt” - meséli Alíz. “A fóliasátor még ma is megmaradt, de áttértünk egy másik technikára. A hagymák műanyag ládákban érkeznek, amit mi friss földdel és tápanyagban gazdag iszappal töltünk fel. Így rakjuk be a fóliasátorba, és amikor lenyílt egy fajta, kicserérjük a ládákat újabbakra.”
Mivel a Karol and Blase-nél fontos a minőség, minden évben új hagymákkal dolgoznak, de te nyugodtan a földben hagyhatod a tulipánhagymát, miután levágtad a szárát. Innentől az időjáráson és a szerencsén múlik, hogy hoz-e a következő évben is virágot. Ha sok eső esik, előfordulhat, hogy elrohad a földben, de vannak szívósabb fajták, amik jobban ellenállnak a környezeti tényezőknek.
A várva várt virágzás
Alízék több mint 110 fajta tulipánt termesztenek. Vannak olyanok, amikből gyorsabban lesz virág, és mivel havonta érkezik új szállítmány, csúsztatott rendben nőnek a virágok is, egymást váltják a fajták. Bár a tulipán a legnépszerűbb viráguk, nevelnek még jácinot, nárciszt vagy Alíz kedvencét, gyöngyikét is.
“A gyöngyikének a 80-as években volt nagy hagyománya, akkor még vágva szedték” - mondja Alíz. “Tavaly visszahoztuk. Ezt is ládákba ültetjük, de a hagymát rajta hagyjuk, mert így lakásban két hétig is bírja.”
Tulipánt minden vázába
Igaz, Alíz szereti az asztalán a virágot, de a tulipánszezonban olyan nagy a pörgés, hogy nem tudná kiélvezni a látványát. “Vágott virágot olyankor viszek haza, amikor nincs ez a nagy hajtás, mert akkor vagy nem vagyok otthon, vagy látok belőlük eleget a piacon.” Ráadásul a munkájához tartozik, hogy néha hazavigye az új fajtákat, hogy minél többet tudjon meg arról, hogy mennyire nyílnak gyorsan, vagy hogy milyen tartósak. Így a vevőknek is többet tud mondani róluk.
Azt javasolja, hogy ha sokáig szeretnéd élvezni a tulipán látványát, vágd vissza minden nap ferdén a végét, és kétnaponta cseréld ki a vizét. Ha nem a legmelegebb helyiségbe teszed, és nem süt közvetlenül rá a nap, akár egy-két hétig is szép lehet.
Irány a tulipánvásár
A Wild Flower Barban még holnap (vagyis március 24-én, szombaton) is hozzájuthatsz a tulipánjaidhoz reggel 10-től délután 5-ig. A tizes csokor ára 2500 forint. A rengetegféle tulipán mellett gyöngyikét és nárciszt is vihetsz haza. Én végül a sárga csokornál tettem le a voksomat, mert Alíz megsúgta, hogy annak finom illata lesz, ha kinyílik.
