Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A feladat nem könnyű, van fűszer, ami azóta kihalt. De egy docens, egy festőművész és egy tanszékvezető megbirkózott vele. Ókori vacsora
Mi történik, amikor egy egyetemi docens, egy festőművész és egy tanszékvezető úgy dönt, hogy ők bizony hódolnak szenvedélyüknek, és mindenféle magvas gondolatok helyett főzni kezdenek? Egy szürreális vacsora az Andrássy út egyik bérházában, amelynek az ablakait Róth Miksa tervezte, az asztal hatalmas, a közönség pedig muzeológusokból, képzőművészekből és régészekből áll.
Ókori menüsor
Előétel
Pecsenyekacsamáj puding körtelekvárral
Főételek
Borda szenátor módra
(Ofellae Senator Modum )
Húsgombóckák sült répával
(Isicisa, Caroetae frictae )
Sült kacsamell alexandriai szósszal
(Ius Alexandrium con Anate )
Desszert
Mézes-sajtos lepény
Egy ilyen meghívásba csöppentünk bele, hogy megtudjuk, mit főztek a római háziasszonyok egykoron.
Filp Csaba DLA képzőművész, egyetemi docens, tanszékvezető hobbija az ókori gasztronómia, a rómaiak étkezési kultúrájában mélyedt el, és két barátja is csatlakozott hozzá. Sütő Róbert festőművész és Szabó Attila DLA képzőművész, egyetemi docens rendesen kitettek magukért, minden szempontból.
A vacsora elején kiderült, hogy Marcus Apicius Gavius római mesterszakács és szakácskönyvíró életét tanulmányozták, és 2014-ben kezdtek foglalkozni alaposabban a dologgal.
Sokat kísérleteztek, míg eltalálták a megfelelő fűszereket és állagokat.
Nem volt könnyű dolguk, de sikerült, legalábbis számunkra hihető volt, hogy ilyen jellegű ételeket fogyaszthattak az ókorban.
Volt például olyan fűszer, ami egyszerűen elérhetetlen, mert már kihalt a növényfajta, és az előszeretettel használt halszósz rekonstruálása sem ment könnyen. Ez a garum, amit a Távol-keleti üzletekben lehet leginkább beszeretni. Ennek ára annak idején 1000 sestertius volt, ennyiért 6.5 literes amfórát adtak. Viszonyításképp 2400-ért már egy rabszolganőt lehetett kapni, egy ruha pedig 15 pénzt kóstált.
Kedvelt növény volt még a bűzős husángnak vagy ördöggyökérnek is nevezett Asafoetida, melyet itthon főleg távol-keleti boltokban lehet beszerezni. Az ókori rómaiak nagyon féltek az ételmérgezéstől, ezért az ételeket kétszer hőkezelték, sütötték és főzték egyaránt. Volt olyan étel, amit agyagba dolgoztak bele, majd sütés után ezt egyszerűen összetörték, és így fogyasztották el. A közegészségügy is létezett, a zöldséget, húst és halat külön tartották, ahogy azt manapság is kötelező.
