Játék a hőmérséklettel: így készülnek a cukorkák

Olvasási idő kb. 3 perc
Google Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

140 éves recepttel dolgozik egy manufaktúra, most megnézeti hogyan. Bónusz: így kerül pandaarc a gumicukorba.

A ThisIsColossal oldalán futottunk bele egy videóba, amin egy viktoriánius kori (1871-es) cukorkakészítő látható. Önmagában ennek hírértéke nem nagyon lenne, viszont a szerkezet gondos restaurálás után még most, 150 évvel később is működik, és ugyanúgy elkészíthetőek vele az édességek, mint anno. Ezt a fajta cukorkát angolul drop candynek, vagyis nagyjábóli fordításban potyogós cukorkának hívják, és a videóból az is kiderül, miért.

És ha már cukorkák, a második videóban azt is megnézheti, hogyan rajzolnak pandaarcot egy gumicukor-nasiba. Gyurmázás, mesterfokon.

A Lofty Pursuits videóján is látható cukorkának 75 grammja most 5 dollárba, azaz nagyjából 1400 forintba kerül. A narrátor szerint a gépet az 1900-as évek közepe óta nem használták. A cég viszont annyira belejött az értékmegőrzésbe, hogy bárkinek megmentik az otthon talált régi készülékét.

A John Mullean nevével fémjelzett darabhoz egy katalógus is tartozik, amiben látható, hogy több száz öntőhenger volt rendelhető a masinához. Ezek páronként csaknem 5 kilogrammot nyomtak, egyedileg és kézzel készítették őket sárgarézből. A fogaskerekeken 1-1 V betű jelzi, hogy hol kell összeilleszteni a pár két tagját. 

A cukorka receptje sokáig titkos volt, de amikor a Mullean-család a cégre hagyta az eszközt, azt is elárulta, hogyan készítik az édességet. Az íze körülírhatatlan, Nektárnak nevezik, és szopogatás közben folyamatosan változik.

A cukormassza hőmérséklete a fémkeretek között a szélein lehűl, középen azonban továbbra is igen forró, nagyjából 160 C°-os. Ezt a félig megdermedt anyagot utána összehajtogatják, hogy az egész hőmérséklete egyenletes legyen, majd egy olyan melegített felületre helyezik, ahol lassabba hűl ki.

Ezután – mint egy tésztát – meggyúrják, kezelhető méretű darabokra vágják, azokat pedig a szerkezet két mintázott hengere között áttekerik. A fémforma gyorsan lehűti a masszát, a kijövő megnyomott cukorkalapokat pedig hűtött asztalrészre teszik, hogy még azelőtt megdermedjenek, hogy elvesztenék a formájukat.

Bár mind a 6 és fél perc izgalmas, a varázslat 4 percnél kezdődik:

És miért potyogós cukorka? A videó végén ezt is megmutatják. A már hideg lapokba préselt cukorkát kézzel összemorzsolva kipotyognak a megformázott keménycukrok. Ezeket aztán egy fém szitába teszik, így kihullik a morzsalék, és csak az egész cukrok kerülnek a csomagokba. 

Jó, de hogy születnek a pandaarcok?

Nem álltunk meg ennyinél és kíváncsiságból megnéztük, milyen trükkök vannak még, amikről nem is tudtunk. Cukorkészítésnél maradva szintén érdekes a pandafejes édesség elkészítése: az előzőhöz hasonlóan a massza gyúrásával kezdődik, ugyanakkor levegőt is kevernek az anyagba, hogy könnyebb legyen (ez nagyjából az ötödik perctől kezdődik). Azt tudtuk, hogy ezek a cukrok nem a természetesség mintaképei, viszont a polfioamra hajazó állag eléggé ipari hangulatot sugároz.

Viszont a készítés a precíz gyurmázás csodálatos példája. Újabb és újabb rétegeket dolgoznak pontos koreográfia alapján a tömbbe, hogy végül kialakuljon a panda arca. Igen ám, csak az alapból 1-2 centis cukorhengerek a valóságban jóval nagyobb méretben készülnek el: úgy azért sokkal könnyebb a fekete és a fehér anyagokból megformázni a pandák arcát.

Ha ezzel elkészültek, egyszerűen elkezdik egyszerre gyúrni és húzni a hengert, ami így elvékonyodik és kinyúlik, a benne lévő arc viszont változatlan marad. Végezetül rudakra, majd hármasával apró darabokra vágják őket.

Múzsák a csók után könyv

Múzsák a csók után

Mi történt Szendrey Júliával, miután visszautasította „a nemzet özvegye” szerepét? Miért nem állt szóba egymással Babits felesége és lánya a költő halála után? A kötet nagy íróink, költőink életének legfontosabb női szereplőit helyezi a középpontba: húsz magyar múzsa élettörténetébe nyerhetünk bepillantást. Olykor felemelő, máskor tragikus női sorsok gyűjteményét tartja kezében az olvasó, amelyből kiderül: a halhatatlanságért sokszor a személyes boldogsággal kell fizetni: a kötet harmadik kiadása már a nyomdában.

Rendeld meg a kiadó oldalán kedvezményesen!

hirdetés

mzd
mzd
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Testem

Sokan nem tudják, hogy visszafordítható ez a látást érintő népbetegség: a műtét lehet a megoldás

Világszerte a szürkehályog felelős a legtöbb látásvesztéssel járó megbetegedésért, amely az idősödő társadalomban egyre több embert érint. Sokan mégis halogatják a vizsgálatot, pedig a fehérjék összecsomósodása miatt kialakuló lencsehomályosodást semmilyen gyógyszer vagy szemüveg nem tudja megállítani. A modern szemészet segítségével azonban ez az állapot teljesen visszafordítható: az ultrahangos és lézeres mikroműtéti technikák nemcsak biztonságosan és gyorsan adják vissza a tiszta látást, de a beültetett csúcstechnológiás műlencsékkel a korábbi fénytörési hibák is korrigálhatók.

Testem

Hiába szeded, ártasz vele: így fordul a D2-vitamin tested ellen

A D-vitamin fontosságát ismerjük, de kevesebbet tudunk annak formáiról. A táplálékkiegészítőkben többnyire D2 formával találkozhatunk, amelyről friss kutatások azt találták, hogy gátolja a D3 forma hasznosulását, ezzel rontva a D-vitaminból képzett kalcitriol nevű, hormonhatású vegyület előállítását.

Világom

Egy lélek sem lakik a menekülő keresztények szigetén: ma már csak egy magányos templom őrzi Nozaki titkát

Több mint 250 éven át titokban őrizték hitüket azok a japán keresztények, akik a hatóságok elől az ország legtávolabbi szigeteire menekültek. Nozaki az egyike volt azoknak az elszigetelt menedékhelyeknek, ahol a kereszténység követői a vallási tilalom ellenére is fenn tudták tartani közösségeiket. Noha a Nagaszaki prefektúrához tartozó apró sziget ma már lakatlan, különös múltja miatt mégis sokan kíváncsiak rá.

Világom

Betiltották a középkorban a gombot: nők nem viselhették

A pazarlás visszaszorítása érdekében egészen szélsőségesnek tűnő rendelkezések korlátozták a középkori olasz városok lakóinak kinézetét. Többek között gombot sem hordhatott mindenki, de a hajviseletet és az otthoni öltözködést is szabályok közé szorították.