A koncepció elég egyszerű: az olvasztott majd megszilárduló csokis szósz remekül összetartja a sokféle jót.
Ez a sütés nélküli csokoládébűnözés ausztrál találmány, és állítólag eredetileg a hosszú hajóúton megromlott édességek csokis kevercsét jelentette – így próbálták mégis értékesíteni azt az aranyásóknak, bár mondhatnánk azt is, hogy tulajdonképpen egy csokiszalámi, amit valaki lusta volt csinos hengeres formába alakítani.
Akárhogy is van, az éppcsak felaprított hozzávalók miatt illik rá a név (rocky road: sziklás út), és abban is biztosak lehetünk, hogy ahogyan a hozzávalóknak, úgy a sütinek sem lesz ideje megromlani.
Ez egy alaprecept, a belevalók ízlés szerint variálhatók: tehetünk bele aszalt gyümölcsöket vagy másféle csonthéjasokat, csak a a mennyiségektől ne térjünk el nagyon, hogy az öntet megszilárdulva biztosan összetartsa a sokféle jóságot.
Hozzávalók:
12 dkg vaj
15 dkg étcsokoládé
15 dkg tejcsokoládé
1 ek méz
10 dkg vajas keksz
10 dkg vegyes csonthéjas (én diót és mogyorót használtam)
10 dkg marshmellow/pillecukor
- A kekszeket 6-8 fele vágjuk (nem kell apróra törni), a mogyorót egészben hagyjuk, a diót egészen durvára aprítjuk.
- A pillecukrot késsel kisebb darabokra vágjuk. ( Kivéve, ha szert teszünk valahol mini marshmellow-ra.)
- Az első 3 hozzávalót kockákra vágjuk, gőz fölött kevergetve összeolvasztjuk, jól elkeverjük benne a mézet is, majd minden többi hozzávalót beleforgatunk.
- 20x20 centis (vagy más, hasonló alapterületű) formát sütőpapírral bélelünk, beleegyengetjük a masszát – természetesen göröngyösre hagyva a tetejét - , és 2 órára hűtőbe rakjuk.
- Tetszőleges méretre vágva tálaljuk.
