Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A vízválasztó '60-as évek előtt mindenki ugyanúgy öltözködött. Nézze meg, hogyan éltek és öltöztek akkoriban!
Valószínűleg mindenki hallott már a nagyszüleitől a mai fiatalság hanyag öltözködésére tett becsmérlő és kritikus megjegyzéseket. Ami nem is csoda, hiszen amikor a nagyszüleink generációja volt harminc év körüli –az ötvenes években–, akkor szinte mindenki ugyanolyan stílusban öltözködött és sosem lépett volna ki az utcára kócosan, farmerben, overálban, papucsban, kalap, nyakkendő nélkül vagy gyűrött szoknyában.
A huffingtonpost.com szerkesztői készítettek egy listát arról, hogy hogyan öltözködtek a városi amerikaiak az ötvenes évek hétköznapjaiban, amikor még nem a stílusukkal fejezték ki az emberek az egyéniségüket és a gondolataikat. Nézze meg a galériában, hogy hogyan éltek a mindennapokban 60-70 évvel ezelőtt!
Senki nem lógott ki a sorból még a nagyvárosban sem
Az ötvenes évek izgalmas manhattani forgatagában hasonló sötét színű kalapjával, térd alatt elvágott, nem túl szűk ruhájával és megfelelő sarkú cipőjével egytől-egyig mindenki beleolvadt a tömegbe. Sehol egy baseball sapka, egy szakadt farmer vagy egy melegítőnadrág Asshole vagy Juicy felirattal a fenekén. Ha a hatvanas évekből néznénk egy pillanatképet New York-ról, az már egészen máshogyan festene.
Élet a főiskolai kollégiumban
Pár évtizeddel ezelőtt a mobiltelefonok és közösségi média elterjedése előtt a kollégiumokban nem reggelig tartó mulatozással vagy cseteléssel, selfie-fotózással ütötték el az időt a fiatalok, hanem kötögetéssel, könyv felolvasással, sakkozással, kártyázással, vagy ne adj isten tanulással. Ahogy akkor mindenhol, itt is mindenki jól fésülten, szoknyában és blúzban jelent meg a társaságban.
Daueroltatás a fodrászszalonban
Akkoriban gyakrabban, heti rendszerességgel jártak a nők fodrászhoz, manikűröshöz, természetesen oda is konzervatív stílusú szerelésben, de csinosan. A leggyakoribb kérés a daueroltatás volt, senki nem kért fodrászától extravagáns frizurát, például senki nem vágyott oldalt kiborotvált frizurára vagy csillámpóni színekben pompázó hajra. Igaz, ha vágyott volna sem mert volna ilyet kérni.
Bevásárlás
Az ötvenes években még nem az internetről rendelték meg a következő heti élelmiszer ellátmányt a háziasszonyok. A bolt a baráti, szomszédi összejövetelek nagy találkozóhelye volt, ahol szívesen leálltak egy-két szó erejéig egymással pletykálni az emberek. Illő volt a bevásárláshoz is belőni a frizurát és csinosban menni, nem volt szokás játszósruhában, papucsban vagy köntösben leugrani a reggeliért.
Házimunka
Az emberek otthon sem ereszthették el magukat, hiszen bármikor betoppanhatott egy kíváncsi szomszéd, akit illet úgy várni, mintha skatulyából húztak volna ki. Meg volt a megfelelő a 'Dress Code' a sütéshez, vasaláshoz és a fűnyíráshoz is. Nem volt jellemző félmeztelenül, farmersortban kertészkedni, ahogy egyszál melltartóban és bugyiban vasalni sem.
Utazás
A nagyobb kiruccanásokra sem volt divat lazább, kényelmesebb szerelést választani. Egy hosszabb repülőutat is végigültek az emberek öltönyben, élére vasalt pantallóban, nyakkendőben, vagy magassarkú cipőben. Ma már ördögtől való, de akkor még ért dohányozni a repülőgépeken.
Születésnapi buli
Természetesen az ilyen rendezvényekre is mindenki szépen felöltözött, mosolygott, lufikkal pózolt, a figyelem középpontjában pedig az esetek kilencven százalékában a születésnapi torta állt, függetlenül attól, hogy az ember egy erőszakos szülők által szervezett gyermekzsúron vagy egy munkahelyi összejövetelen volt.
