Még egy nagymamavonalas recept. A rizskoch olyan jó kis békebeli, nemcsak édességnek megy el, de egy tartalmasabb leves után simán főételnek is. Nem egy villámkaja, de a tényleges munka nem túl sok vele.
Hozzávalók, egy óriási adaghoz
25 dkg rizs, lehetőleg kerek szemű
1 liter tej
2 dl víz
10 dkg cukor (nagyon édesfüggőknek több)
12-15 dkg mazsola
2 citrom héja, nem kezeletlen héjú citrusfélék előkészítése itt
1 ek vaníliaesszencia/1 rúd vanília/vaníliás cukor stb.
4 tojás, kettéválasztva
5 dkg vaj
A rizst, a cukrot, a mazsolát, a citromhéjat és a vaníliát egy nagy, masszív aljú lábosba tettem, hozzáöntöttem a tejet és a vizet. Kis lángon, lefedve addig főztem, amíg az összes folyadékot fel nem szívta. Mivel nem tanácsos nagyon kevergetni, hogy a rizs ne málljon szét, néha elzártam alatta, aztán újra alárottyantottam, és csak nagyon ritkán forgattam át, óvatosan. Így nagyjából egy óra volt, mire puha lett, és beitta az összes levet.
Amikor ez megvolt, félretettem hűlni. Langyosra kell hűteni, hogy ne főzze meg a tojásokat, amikor belekeverjük.
A tojásokat szétválasztottam, és a sárgákat elkevertem a megolvasztott, de már nem forró vajjal.
A fehérjékből kemény habot vertem.
A langyos rizshez kevertem a tojássárgás masszát, szépen egyenletesre.
Hozzáforgattam a kemény fehérjehab harmadát, elkevertem, kívülről befele, alulról felfele. Amikor ezzel fellazítottam, még mindig óvatosan hozzáadtam a maradék fehérjehabot, és azzal is elkevertem, ugyanúgy.
Az egészet vajazott, lisztezett formába öntöttem, de még így is érdemes sütőpapírt szabni alá, mert hajlamos leragadni.
180 fokon egy órát sült, alsó-felsőn, nem légkeverésen. Ha nagyon pirulna, rá kell dobni lazán egy alufóliát, nekem nem volt erre szükségem. Amikor megsült, várni kell vele még egy kicsit szeletelés előtt, hogy zömülhessen, így nem fog szétesni.
Enni lehet magában, porcukorral megszórva, (rummmal elkevert) baracklekvárral, csokiöntettel, málnaszörppel, akárhogy.
