Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mitől lesz finom, és azonnal puha a mézeskalács? Két receptet teszteltünk rommá, hogy kiderüljön. A tökéletes mézeskalács nyomában, második rész.
Ahogy arról már az előző cikkben szó volt, elhatároztuk, hogy igazságot teszünk mézeskalács-ügyben, és egyszer és mindenkorra eldöntjük, kell-e pihentetni a mézeskalács tésztáját.
Elszántuk magunkat, hogy pontot tegyünk a nagy vita végére, és megversenyeztessük egymással a pihentettt és az azonnal sütött mézeskalácsot, hogy győzzön a jobbik.
A küzdő felek kiválasztásánál nem kispályás játékosokat állítottunk be. A pihentetett receptet Limarától vettük, az azonnal sütős recept WiseLadytől került fel ide. Mindketten évek óta ragaszkodnak a jól bevált formulához.
Én viszont megsütöttem mindkettőt, precízen betartva az utasításokat, mennyiségeket. Mindkét fajta tésztából csináltam vékonyabbra és vastagabbra nyújtott verziót, és mindkettőnél készült 8 illetve 10 percig sütött adag is. A végeredményt összehasonlítottuk frissen, aztán a termés egy részét napokig a pulton hagytam egy tálcán, másik részét (fajtánként külön) zárt dobozba tettem. Ezeket mind megkóstoltuk másnaposan, harmadnaposan, és sokadnaposan is.
Mi már tudjuk a végeredményt, de csak csöpögtetni fogjuk a részleteket. Az első recept itt van, most az azonnal sütős következik, következő menetben pedig végerdményt hirdetünk.
Következzen tehát most a beszámoló a második, azonnal sütős receptről, amit Wise Ladytől vettünk kölcsön. Ennek előnye az, hogy ha egyszer nekiállunk, nem is kell megállnunk a végéig. Viszont ez azzal is jár, hogy egyszerre nagyobb munkát kell legyűrnünk.
A tészta
Ezzel a tésztával kapcsolatban van egy kis gyónnivalóm. Mondhatnám, hogy direkt lett ilyen sötét a színük, hogy jól meg lehessen különböztetni őket a fotókon, csak nem lenne igaz. Egyszerűen elbambultam, és egy teáskanál helyett egy evőkanál sötét kakaóport zúdítottam bele. Utána igyekeztem kikapirgálni belőle, amennyit még lehetett, de ezek ilyen sötétek lettek, na. Ez amúgy az ízén/állagán csöppet sem rontott.
Szóval a tészta: ez a tészta is jól működött, de én az eredeti receptben javasolt 5-10 perc pihentetés helyett azért mégis azt mondanám, álljon egy fél órát. Az első, 10 perc után kinyújtott adagot ugyanis csak egy vékony, síma pengéjű késsel tudtam, némiképp deformálva felszedni a szilikonlapról, a második, harmadik stb nyújtással viszont már nem volt ilyen gondom. Simán feljött kézzel is, és teljesen jól tartotta a formáját. Ezt sem kellett lisztezni, és ezzel is teljesen jól lehetett dolgozni.
Sütés
Ennél a tésztánál sokkal kevésbé tapasztaltam különbséget a 8 és a 10 perces adag között. Mindkettő puha, keménnyé csak azzal tudjuk tenni, ha túl vékonyra (egy miliméteres) nyújtjuk, mert akkor a 8 perces is kopogni fog. A színe a kakaóporos fiaskó miatt mindegyik adagnak ugyanolyan: sötétbarna.
Kinek ajánlott?
Türelmetleneknek mindenképp. Ha valaki el sem tudja képzelni, hogy két nap is ugyanazzal a sütivel szöszögjön, ez egy nagyon jó recept. Ez egy kicsit nagyobb adag, nekem bő 3 sütőtepsinyi lett belőle. Nagyon jó még extrém tüchtig embereknek, akik egyben mézeskalács tetejére írókázni is szeretnek: pont a tésztából kimaradó egy tojásfehérje kell a díszítéshez, és voila, máris nincs maradék.
A recept (3 sütőtepsinyi)
30 dkg finomliszt
5 dkg rétesliszt
15 dkg méz
10 dkg porcukor
1-2 TEÁSkanál sötét kakaópor (vagy 1 ek, ha valaki direkt ilyen sötét kekszet szeretne)
1 tk szódabikarbóna
6 dkg vaj
1 tojás +1 tojás sárgája
1 tk őrölt fahéj
1 tk őrölt gyömbér
1/2 tk őrölt szegfűszeg
reszelt szerecsendió
Én a mézet és a vajat itt is összeolvasztottam, és félretettem, legyen meleg, de ne nagyon forró, amikor használjuk.
A liszteket jól elkevertem a cukorral, a szódabikarbónával, a fűszerekkel és a kakaóporral. Hozzáöntöttem a mézes vajat, elkezdtem keverni. Amikor már nem volt nagyon meleg, beleöntöttem az egész tojást + a tojás sárgáját, és azzal is elkevertem.
Frissiben kicsit ragacsos a tészta, de pihentetés után már nem volt az, szóval semmi pánik! Plusz liszthez csak akkor nyúljon bárki, ha a tészta 20-30 perc után, szobahőmérsékletre hűlve is kezelhetetlen lenne.
Szóval, az én tapasztalataim alapján (a tíz percig pihentett tésztát még csak késsel tudtam fölszedni) érdemes legalább 20 percig pihentetni, aztán jöhet a nyújtás, 2-3 miliméter vastagra, aztán a formák kiszúrása. Ennél a receptnél is az működött, hogy kiszúrás után először fölszedtem a maradék tésztát, és a lapon ottmaradt formákat pakoltam a sütőtepsire. Ez a több szódabikarbóna miatt jobban nő, érdemes közte nagyobb helyet hagyni, hogy ne nőjenek össze, nagy formáknál akár 1,5-2 centit is.
Sütési időben ez a recept picit megengedőbb, a 8 és a 10 perces változat között nem találtam jelentős különbséget, még a pulton hagyott, három napos darabok is puhák maradtak. Nagyon vékonyra viszont nem érdemes nyújtani, mert az egy miliméteres változat már kopogós.
