Itt a tavaszi önmegtartóztatás időszaka. Bloggerünk idén igen kreatív módját választotta az önsanyargatásnak.
A húsvét előtti időszakban minden évben szoktam tartani egy hét hetes önmegtartóztatási periódust, és amióta a témát itt a tejvajon is felhoztam, tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így tesz. Ennek a böjtnek szerencsémre továbbra sem kell, hogy célja legyen a súlyvesztés, a központban inkább az áll, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy kibírom folyamatos (ön-)kényeztetés nélkül is.
Az alkoholról és a kávéról való lemondás továbbra is jókora erőfeszítést kíván. Az alkoholmentesség az egyszerűbb, viszont a koffeinmentes periódus első napjaiban megint jellegzetes fejfájások törtek rám, és több hétnek el kellett telnie mostanáig, amikor délutánonként már nem kínoz menetrendszerűen órákig a gondolat, hogy most mennyire jól esne egy finom kávé. Többéves tapasztalataim szerint bár a kávézástól függővé lehet válni, a leszokás nem vesz többet igénybe kb. tíz-tizenöt napnál.
A tavalyi teljes cukormentesség helyett idén valami újat választottam a kávétlanság és az alkoholnélküliség mellé harmadiknak: a csöndet. Már a középiskolában is mindig zenét hallgatva csináltam meg a házifeladatot, és ez a szokásom azóta sem változott. Általában otthonról dolgozom, így ha napi 8-10 órát egyedül vagyok a lakásban, legalább valami zenét bekapcsolok, hadd szóljon a háttérben, napi 8-10 órán keresztül.
Miközben dolgozom, természetesen alig figyelek rá, mégis jobban érzem magam tőle, kevésbé érzem unalmasnak vagy fárasztónak a munkát, és az esetek túlnyomó többségében kifejezetten segít koncentrálni. Ha meg éppen teszek-veszek valamit, ami különösebb agymunkát nem igényel, akkor a zene méginkább előtérbe kerül. Takarítás, futás, közlekedés, stb. közben a zene segít, hogy ne kelljen gondolkodni. Kikapcsolja azt, aminek nem muszáj működnie, hadd pihenjen.
Amióta a böjt tart, azaz lassan egy hónapja, nap mint nap teljes csöndben ülök otthon reggeltől estig. Az mp3-lejátszót se vettem elő február közepe óta, bárhova mentem is. Meg lehet szokni, mint mindent. De azért zene nélkül a hétköznapok még egy kicsit szürkébbnek tűnnek, mint egyébként, ami nem kellemes. Nem köti le a felesleges energiákat munka közben semmi. Nem veri a lábfejem a ritmust, nincs dudorászás, ehelyett néha azon kapom magam, hogy teljesen elkalandozott a figyelmem, és valószínűleg már percek óta csak ülök ott a gép előtt zsibbadt aggyal. Nem fog a zene továbbvinni, saját magamnak kell új lendületet vennem, valahonnan.
A böjtben ezek a percek a legérdekesebbek: hogy valahonnan mindig tud az ember új erőt meríteni, akkor is, ha a szokásos mankók nincsenek ott. Ha nincs kávé, nincs zene, nincs sörözős-borozós-koktélozós buli a hétvégén, akkor is - bár nehezebb - de ugyanúgy össze tudjuk szedni magunkat, és tovább tudjuk csinálni az életet a következő ünnepig. Legbelül mindig van honnan új erőt meríteni - egy ilyen böjt arra jó, hogy kicsit megismerkedjünk azzal, hogy honnan.
Még három hét van hátra húsvétig. Ön bevállalt idén tavaszra valami böjtöt?
