Valamiért a sült gesztenyéről mindenkinek a gyerekkora jut eszébe. Nekem is, mert gyerekfejjel hatalmas esemény volt az az évi néhány alkalom, amikor ősszel vettünk gesztenyét, anyukám megsütötte és vacsora után azt hámozgattuk-eszegettük. Aztán az ilyen alkalmak egyre ritkábbak lettek, mert ugye kinek van kedve és ideje a gesztenyesütéssel bajlódni.
Hát nekem van, főleg kedvem, a baj csak az, hogy képtelen vagyok olyan tökéletesre sütni a gesztenyét, amilyennek az emlékeimben él. Rengeteg tippet lehet hallani, ami elvileg megkönnyíti a műveletet. Idén már mindegyiket kipróbáltam, és talán egy kivételével egyik sem jött be.
Ugyebár a gesztenyesütés alapvetően attól néz ki olyan könnyűnek, mert mintha az egész csak abból állna, hogy be kell őket metszeni, aztán berakni a sütőbe 220 fokra 25-30 percre. Természetesen első lelkesedésemben idén ősszel is így estem először neki a gesztenyéknek. Semmi trükk, csak sütés. Az eredmény egész biztató lett. Egyet ugyan nem jól vágtam be, ezért felrobbant, de a többi az ehetőség és a kőkeménység között helyezkedett el félúton, általában az élvezhetőséghez közelebb. De tökéletes távolról sem volt, ezért nekiláttam a praktikákkal kísérletezni.
A keménység ellen valamilyen vizes terápiát szokás ajánlani, ezeket mindet módszeresen kipróbáltam. Egy adag gesztenyét 5 percig lobogó vízben főztem sütés előtt, egy másik adagot csak beáztattam, egy harmadikat pedig szárazon raktam be a sütőbe, de aláöntöttem vizet. (A róluk készült kép látható itt alább, a fenti fotót néha meglepetésekkel kedveskedő archívumunkban találtam meg végül.)
A kísérletezés eredménye az lett, hogy ha túl száraz a gesztenye, akkor tényleg jót tesz neki egy kis víz. A nedvesítés hátulütőjének viszont az mutatkozott, hogy a kemény külső héj könnyen lejön ugyan, de annak belső, hártyavékony rétege rátapad a gesztenye húsára és gyakorlatilag eltávolíthatatlan. A víztől ugyanis porhanyósabbá válik a gesztenye, így az előfőzöttek konkrétan szétmállottak a kezemben, miközben héjuktól próbáltam megszabadítani őket.
Egy kis beáztatás vagy vízaláöntés tényleg jót tud azonban tenni, nekem az utóbbi trükk jött be leginkább - bár az emlékeimben élő ideális képet ez az adag is csak közelítette. Extrémszáraz gesztenyénél mindenesetre lehet, hogy megéri forró vízbe dobni őket sütés előtt, de ehhez persze előre tudni kell, mennyire száraz a gesztenye. E tekintetben, gondolom, vagy adunk az árus szavára, vagy egyet előzőleg felvágunk, hogy meggyőződjünk a helyzetről.
Önnek is ekkora gondot okoz ez az egyszerűnek tűnő folyamat? Esetleg rendelkezik saját gesztenyesütési-tippel? Hogyan lehet védekezni a rátapadó belső héj ellen? A továbbiakhoz olvasói segítséget kérek...
