Augusztusban már nekifutottunk a solymári Zazzi-nak, de éppen felújították. Akkor, hazafelé, a Daubnerben próbáltunk vígasztalódni, közepesen sikertelenül. Most végre kész a Zazzi, ki is próbáltuk.
Túl nagy elvárásokkal indultunk neki, nem kellett volna, de mindenhol lelkes beszámolók, rajongók hada. A cukrászda pici, keskeny járdán kicsi asztalok, székek, a pultnál lehet rendelni. A klasszikus cukrászdai alapsütemények mellett néhány saját alkotást is ki lehet próbálni.
A magyar cukrászdákat mindig jól bemutató Eszterházyt és Sachert most sem hagyjuk ki, mellé lúdlábat, citromos mákhabot, egy szelet zserbót és túrótortát kérünk.
A lúdláb és az Esterházy kiemelkedőek, az Eszterházyból duplázunk. Az Eszterházy egy tökéletesen megoldott feladat, de a lúdláb a kiváló minőségű csokoládéval és a részeges meggyekkel zseniális, ez volt a rendelés legjobb darabja. Tömény ízű, de habos állagú csokoládéban szeretnivaló meglepetésként, nem fáradt, bearomázott befőtt, hanem roppanós konyakos meggyeket találunk.
A citromos mákhab üdítő és fanyar, a két alapanyag közismerten jól illik egymáshoz, a Zazziban pedig különösen finom formában adják elő ezt a harmóniát.
Jó kávét főznek, de sajnos a többi sütemény hiába emelkedik fényévekkel a magyar cukrászdaátlag fölé, nem leptek meg senkit. A Sacher és a túrótorta jó alapanyagokból készült, de még így is jellegtelen, a zserbó kimondottan száraz, az utolsó, szintén csokoládés tételt pedig a négyfős társaságból senki se tudta felidézni, mi is lehetett az.
Ujjonganék, ha minden cukrászda ezen a szinten készíteni ezeket a tételeket, de a könnyű és karakteres Eszterházy, a pikáns lúdláb és a mákos hab olyan magasra tette a Zazziban a lécet, amit a többi süteményük már levert.
Ha már 25 kilométert kell vezetnem egy cukiért, inkább Vácnak indulok, de ha éppen Solymár felé járok, mindig lelkesen be fogok megint ugrani a Zazzi-ba, és inkább a különlegességeikre fogok hajtani. És egy Eszterházyra.
