Gasztroharc című sorozatunkban az emberiséget megosztó nagy kérdéseket tesszük fel önnek. A hamburgerezők harca után, már választhatott a ketchup és a majonéz, valamint a vaj és a margarin között. Most itt az idő, hogy megmondja, milyen a jó pizza.
Tudjuk, ahány régió, annyi szokás. De hiába, a sztereotípia nagy úr, így mi az olasz pizza alatt a ropogós, vékony, míg amerikai alatt az olajos, vastag tésztát értjük. Pedig a görög és az olasz bevándorlóknak köszönhetően Amerikában számos helyi pizzasütési szokás alakult ki. Ezeknek jelentős része persze köszönőviszonyban sincs olasz ősével. Először is, az amerikaiak az olaszoknál jóval több olajat használnak a tésztához, ráadásul a vastagabb változatok sokszor magas gluténtartalmú lisztet tartalmaznak, így a tészta nyúlós, fánkszerű lesz. Egyébként New York-ban a vékony, Chicagóban a serpenyős, a Pizza Hutokban pedig gazdagon megrakott pizzák a jellemzőek.
Melyik a jobb?
A pizza eredete egyébként nehezen megfejthető, hiszen alig akad olyan nép, aki ne gyúrta volna össze a lisztet a vízzel és ne sütött volna lepényt belőle. Az biztos, hogy jelenlegi formáját, azaz a paradicsomos feltétes megoldást csak Kolumbusz után találták ki az olaszok. Szerintük a modern pizza megszületése Raffaele Espositónak, egy nápolyi pasinak köszönhető, aki 1871-ben Margherita di Savioa hercegnőnek kívánt kedveskedni bazsalikomos, bivaly mozzarellás, paradicsomos lepényével. Érti: zöld, fehér, piros. De vajon a pizza vékonyan vagy vastagon jó?
