Sorozatunkban végigpróbáljuk a drága, divatos és elismert éttermek ebédmenüjét. Voltunk már a Standban és a Dióban, most a Vörösmarty téren található Onyx felé igyekszünk.
Anna az Onyxszal régóta szemez, imádja a rokokó tapétamintát. A belső teret ez a motívum uralja, de fémes szürkéből, ezüstből és drappból kirakva. Talán így nézne ki egy olyan pár hálószobája, ahol a nő burjánzó rokokót, a férfi hideg színeket akar. Dannyt rettegéssel tölti el a méretes kristálycsillár, mert gyerekkora óta fél attól, hogy egyszer egy ilyen a fejére esik. A helyet puccosnak tartja, feszeng tőle, de elismeri, hogy harmonikus a dizájn, azt a két LCD tévét kivéve, amit érthetetlen módon a rokokó közepére biggyesztettek és amelyeken giccses Budapest fotók futnak. Értelmet keresve kérdezünk rá a tévékre a pincértől, aki elmondja, a modern vonalat képviselik az étteremnek helyet adó 150 éves ház és a modern stílus eklektikájában. Bólintunk, sejtettük, de erőltetettnek tartjuk.
Az ebédmenüt már a weboldalról megvizsgáltuk, a tartalma és az árak is pontosak, a valósággal megegyeznek. Két, vagy három fogást lehet rendelni a két előételt, három főételt és két édességet felvonultató ebédmenü-étlapról. A két fogás 2450, a három 2950 forint, szervízdijjal, kis üveg ásványvízzel és kávéval együtt. Danny cappuccinót kért, az is belefért a kávéba.
Érkezésünkkor rögtön kapunk pár kis szelet várakozó kenyeret és vajat. Az egyik kenyér szenzációs, rozmaringos-sajtos, jó kezdés, danny nem is tud betelni vele, majdnem egy egész kosárral elfogyaszt. (A kenyeret, vajat nem számolják fel külön, pedig máshol ez előfordul, például a Stand bisztró ebédmenüjéhez külön tétel a kis kosár kenyér.)
Előételnek grillezett kecskesajtot választottunk salátával és almapürével. A sajt erőteljes és jól megy az almapüréhez, a saláta is ropogós, friss, de kilóg a képből, az almapüréhez nagyon nem illik, a kesernyés ruccola az émelyítően édes pürével ég és föld.
Az egyik főfogásunk a nap hala, ami aznap fogas, fűszeres bundában, töltött cukkinikkel, a másik pedig borjúragu petrezselymes rizottóval.
A rizottó állaga nagyon jó ragacsos, és a rizs nem főtt szét, a zöldfűszer erőteljesen él benne, el is nyomja a borjút. A borjú és a zöldségkockák állaga nagyon tetszik, íze is finom, de hiányzik belőle egy kis löket, amitől igazán szeretném. Hiába várjuk, a helyszín gátlástalan burjánzása az adag méretét, és az ízét tekintve sem jelenik meg a fogásokban.
A hal jobb választás volt. A fogas morzsás bundában kiadós, a cukkinik egészen aprók, de a paradicsomos, parmezános szósszal jól vizsgáznak. A fogás és a köret is kifogástalan alapanyagokból, tutira megy, egészen széles közönségnek lő, véletlenül sem pikáns, de még a só-bors vonal is háttérbe szorítva. A Dióval ellentétben most nem maradtunk éhesek, igaz, danny az illendőnél jóval többet eszik a csodálatos kenyérből.
Édességnek kapros-túrós császármorzsát kérünk vaniliafagyival. A császármorzsa összebútorozása a kapros túróval és a szokásos morzsa fazon helyett egyben sütés és szeletelés jó ötlet. Van benne a túró nagy barátjából, a citromhéjból is, Annának nagyon ízlik, dannynek is, bár ő ezt a fogást is kicsit íztelennek találja, még a fagylalt is a semleges vanília/tejszín.
Anna összegez: "hosszabb ideje figyelem, keresem az alapanyagok valódi ízét, sokszor szándékosan kevésbé fűszerezek, alig sózok, úgy érzem, sokkal többet megtudhatok az ízekről. De még így, nem túl fűszeresen étkezve is hiányoltam valami feltűnőbb trükköt, viccet, szemtelenséget a fogásokból, amik persze finomak és rendesen elkészítettek voltak."
Onyx restaurant, 1051 Budapest - Vörösmarty tér. 7-8.
