Szakításra: mángold

2000-ben ettem először mángoldot. Soha nem fogom elfelejteni. Horvátország, tengerparti kis étterem, naplemente, viszi a sót a szél, a tányéron roston sült friss tintahal és fokhagymás mángold. Én meg hülyére bőgtem magam egy ezígyúgysemfogműködnilássukbe típusú szakítás miatt. Azért a mángold csak bevésődött, pedig rohadtul nem tudott érdekelni semmi. Dráma volt ezerrel. Drámát azóta maradéktalanul kinőttem, de a mángold maradt.

A mángold a legegyszerűbben körülírva: Spenót De Luxe. Pénteken a Nagycsarnokban bóklásztunk Macaroonnal, hülyére udvaroltattuk magunkat közös henteseinkkel és aztán kiderült, az egyik zöldségesünk is közös. Volt mángoldja, Macaroon rábeszélt, itt van a hűtőben. Őrület, azóta nem ettem mángoldot. Pedig volt minden az elmúlt kilenc évben.

Mindennél jobb tintahallal. Legjobb barátja a fokhagyma. Isteni tengeri halakkal. És sós sonkával, füstölt tarjával, száraz kecskesajttal, grillezett camemberttel, szereti a tejszínt, mascarponét, szerecsendiót és a borsot.

Köretnek elkészíteni pofonegyszerű, első próbálkozásnak ezt ajánlanám: levelekre bontom a növényt, forró olívaolajon fedő alatt megpárolom, sózom, fokhagymázom, esetleg egy kis sajtot morzsolok rá és örülök az életnek. Még egy esetleges ezígyúgysemfogműködnilássukbe eset után is. Najó, arra nem vigasz.

Oszd meg másokkal is!
Mustra