Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nem vagyunk nagyon lekvárosok, viszont szerencsére sok helyről kapunk minden évben isteni házi lekvárt.
Nem vagyunk nagyon lekvárosok, viszont szerencsére sok helyről kapunk minden évben isteni házi lekvárt. Legtöbbször palacsintába töltjük a finom gyümölcsízt, bár az egyik kedvenc lekvárom, a szilva nem annyira kívánja a palacsintát. Inkább a nagyon friss fehér kenyeret, vagy egy kis sütit, mint például ezt itt.
Biztosan mindenki emlékszik gyerekkorából a Régi és új ízek című szakácskönyve, minden anyukának ott figyelt a polcon. Én magamnak is megtartottam belőle egy példányt, és néha nézegetem is. Eredetileg innen származik ez a süti recept is, de a könyvben leírt tészta nekem nem ízlett, ezért továbbfejlesztettem egy kicsit.
Ugyan két tésztát kell készíteni, de a süti hamar megvan, csinos és finom. Az első tésztához mérjünk ki 25 dkg lisztet, 10 dkg vajat, 1 tojást, egy zacskó sütőport és keverjük össze. Ha nem áll össze egy pici hideg vizet vagy tejet tegyünk hozzá. Reszeljük bele egy citrom héját, és mehet egy kevés a levéből is, majd öntsünk bele két csomag vaníliás cukrot. Figyelem, ez a tészta így nem lesz édes, aki kifejezetten az édes tésztát szereti a sütikhez, az tegyen hozzá még 5 dkg porcukrot. Nyújtsuk ki, és tömködjük a képen látható porcelán tortaformába, de tulajdonképpen bármilyen kisebb tepsi megteszi. Kenjük meg jól szilvalekvárral, aztán gyorsan készítsük el a második tésztát. 10 dkg liszt, 10 dkg vaj, és nagyjából 5-5 dkg porcukor és darált dió. Gyúrjuk össze (ebbe is mehet pici víz), majd formázzunk belőle hurkákat és fedjük le vele a lekvár tetejét. Nekem nem volt türelmem, de a hurkák megfelelő egymásrahelyezésével csinos kis sütit kapunk. 180 fokos sütőben nagyjából negyven percig süssük.
