A nyakamon maradt egy lábos Gundelpalacsinta-töltelék, de már egyáltalán nem kívánjuk a Gundel-palacsintát. Egyet készítettem karácsony előtt a habzsidőzsi menü bemutatására, és egy nagy adagot vittem haza karácsonyra. Abból maradt meg ennyi, azzal kéne kezdeni valamit.
A legegyszerűbb megoldás, a diós édesség alapból elvetve. A töltelék tejben főtt, ezért mire újra megkívánjuk a diós bejglit (március), megromlik, fagyasztani meg nem szeretek. Hm, és ha sós-csipős-édesbe forgatom? Bizony, csináltam belőle egy rizottót, és egy csatnit.
A rizottóhoz feltettem a rizst két gerezd szétütött fokhagymával, sóval és sok curryvel. Amikor megfőtt, belekevertem egy apróra vágott ecetes chipotle-t és úgy harmadannyi diós tölteléket, mint a rizs. Szegfűborssal, borssal fűszereztem. Meglepően jó lett, elkészítem máskor is, annyi változtatással, hogy a diós cuccot kevesebb és nádcukorral készítem és kókusztejben főzöm meg. Nem a legkifinomultabb kompozíció, de ütős. Magában ettük, de erősebb ízű hal mellé is el tudom képzelni. A chipotle ecetes cseresznyepaprikával helyettesíthető.
A csatnihoz hagymát és fokhagymát pirítottam és összefőztem az azonos menniségű diós töltelékkel. Az is csipős-fűszeresre sikerült, borssal és ecetes chipotléval főztem készre.
További maradékhasznosítási ötleteket várunk a kommentekbe. Kuka, kutya megoldások kíméljenek.
