Budapestiek szeretnek azon nyafogni, hogy Budán nincsenek helyek.
Budapestiek szeretnek azon nyafogni, hogy Budán nincsenek helyek. Pestiek különösen, de ez még a budaiak körében is elterjedt nézet. Azért lássuk be, van benne némi igazság. Bár helyek azért vannak Budán, egy biztos: mindenképpen célirányosan érdemes elindulni otthonról, mert ha nincs konkrét úticél, előfordulhat, hogy a vártnál hosszabb időbe telik rátalálni a megfelelő helyre, addigra viszont már kopog a szemünk az éhségtől. Tapasztalt (és főleg éhes) budai gasztroturistákként ezért nem is hagyatkoztunk a véletlenre nemrég, amikor eleve a Bem rakparton lévő Belga Söröző-be szerveztük a délutáni gasztrorandit. A szemerkélő eső után megváltás volt a hely békés, meleg hangulata, és mivel korán érkeztünk (vacsorához, ebédhez viszont későn), így szerencsére viszonylag füstmentesen ettük magunkat Belgiumba.
Külföldi gasztro- és étteremkultúrán kicsit is edződött budapestiek második számú imádott nyafogótémája: ha vannak is itthon helyek, azok nyomába sem érnek kinti társaiknak. Mi is ezzel a már szinte kötelező beszélgetés témával nyitottuk a délutánt, közben pedig megérkeztek a flamand búzasöreink és szép lassan az ételek is. Én személy szerint három dolgot utálok a magyar éttermekben. 1. Amikor a pincérek úgy viselkednek egy vendéggel, mintha mi tennénk szívességet nekik. 2. Amikor fölöslegesen körbenyüzsögnek és túlzásba viszik a kedveskedést. 3. Amikor valami számomra kifürkészhetetlen oknál fogva, ahelyett, hogy a vendéggel foglalkoznának, aktív társasági életet élnek a pult mögött, jópofáskodó megjegyzésekkel szórakoztatják egymást és valamiért azt képzelik, hogy a vendég nem azért jött ide, hogy egy-két-három kellemes órát eltöltsön a barátaival és finom ételekkel, hanem hogy bepillantást nyerjen az étterem személyzetének belső életébe. Szerencsére a háromból egyikkel sem találkoztunk a Belga sörözőben, így nálam már ezzel szerzett egy pirospontot. Én azt szeretem, ha flott kiszolgálást kapok a pénzemért, azt viszont majdhogynem láthatatlanul. A pincérek nem zaklattak minket ottlétünkkor, de készséggel álltak rendelkezésünkre mind a sörök, mind az ételek kiválasztásakor.
A Belga Söröző egyértelműen a sörökben erős, nem is érdemes itt borral komolytalankodni. Külön sörlapból válogathatunk a hetven féle üveges és nyolc féle csapolt sörből, vannak itt búzasörök, barna sörök, ale, gyümölcs ízesítésű sörök, trappista sörök, apátsági sörök, nálam a sörkoktél volt a lélektani határ: oda már nem merészkednék. Az ételeknek is egy része sörrel készül, van például sült kacsacomb almás sörben pácolt káposztával, borjúszelet flamand sörös raguval vagy búzasörben párolt körte vanília fagylalttal.
Szintén belga finomság a fűszeres, fehérboros alaplében főtt hatalmas adag kagyló, amit én korábban egy manhattani belga étteremben próbáltam és akkor csaknem elaléltam tőle, azóta is gyakran emlegetem. Ilyet viszont olyan helyeken érdemes enni, ahol van friss kagyló.
Több fronton igyekeztünk feltérképezni az étterem kínálatát. A verdikt pedig: a sörök isteniek, a kaja... jó. A Belga Sörözőben finom ételeket ehetünk, de azért maradandó élményről nem beszélhetünk (olyanról mint például az említett kagylóvacsora Tribeca-ban). Így a tárkonyos raguleves sem volt különösebben izgalmas, a pici csészéből pedig kimondottan nehézkes volt enni. A grillezett kecsekesajt friss házikenyéren ugyanez a kategória: egynek jó, bár csöppet azért száraz volt a kompozíció. A tonhal steak camembert-rel és ardenneki sonkával besütve ellenben egyik szakértőnk szerint nagyon finom volt, bár icipicit száraz, 5-ös skálán 4-t érdemelne, másik gourmandunk szerint viszont túl volt sütve. Én a vegetáriánus vonalat igyekeztem képviselni sült almával és camembert-rel, amihez pirított mandulával, dióval megszórt és krumplihabként aposztrofált krumplipüré járt: én ennek 5-t adnék. A túrótortát nagy bánatunkra forrón és feltehetően mikrózás után szolgálták fel. Érdekesnek találtuk a szedett-vedett tányérfelhozatalt: nem volt két egyforma darab, ami azért akárhogy is nézzük, elvárható lenne. A főételek ára 1400 és 2200 forint között mozgott, egy korsó fehér búzasör 800-tól indul, a leves 700, a desszertek pedig 800 forintba kerülnek.
Mindent egybevetve: 5-ből 4-t érdemel a Belga Söröző. Jó az alapötlet, kellenek ilyen helyek, szeretik is az emberek már hosszú évek óta. A söröknek nagyon örülünk, az ételek pedig nem rosszak, bár nem is egetrengetően jók. Ilyen helyből kéne még jó sok, meg az olyanokból, ahol az ételek is felejthetetlenek.
Belgian Brasserie: 1011, Bem rakpart 10-12. T: 201-5082
Önnek van kedvenc budai étterme?
