Még a Nordsee-ebédtől puffadtan mentem egy barátőmmel a Lehel úton elbújtatott cipődiszkontba. A sikertelen nézelődés után mondta, mutat valamit, bírni fogom. Kicsit gyanús volt az ügy, ahogy elhaladtunk egy éjjel-nappali előtt, ahol koszos overállok tolták a kőbányaikat, egyikük krákogott, aztán köpött. Nem baj, az ilyen finom környékeken meglepetésszerű és nagy gasztroélmények teremnek, lásd a kőbánya-kispesti metrómegálló giroszbüféje. És tényleg, befordulunk egy fehér csempével és puritán dizájnnal kibélelt kis helységbe, és elájulok. Kedélyes úr teszi otthonossá a rétesest. Márton Mátyás amúgy jogász, de apósa után ő vette át a Varga család 1926 évek óta ugyanitt, ugyanígy működő üzletét, az eredeti, forint-filléres árjegyzék ott lóg a falon. Most, hogy az egy és kétforintost is kivonták a forgalomból, nem is tudjam, sírjak vagy nevessek.
A rétesek mennyeiek, semmi tömegtermékekre jellemző óvatoskodás, bátor, karakteres, de harmonikus ízek. A káposztás jó borsos, csíp, mint valaha a nagymamámé. A túrósban ott az üde citromhéj, szintén mint a mama túrós rétesében. Tökös-mákos, a kedvencem most pont nincs, de van helyette meggyes és sima mákos, rengeteg, profin lucskossá varázsolt mákkal. Azt hogy utálom amikor a mákos rétes száraz, itt nem az. Vannak saját tervezésű típusok is, kicsit félve kérek belőle, de barátnőm, Nati, teli szájjal bíztat, itt biztos kézzel kísérleteznek, nem lesz gejl. Döbbenet, de az ananászos rétes, ami első hallásra nem túl bizalomgerjesztő, az egyik legjobb. Az ananász savanyú karaktere került előtérbe, így sós-édes-savanykás-fűszeres, szenzációs. Barackos szintén, és azt is megtudjuk, ezeket a kompozíciókat a fiuknak köszönhetjük, mert ő akart banános, ananászos, mindenféle réteseket és meg is kapta. Ahogy mi is.
Rétes Bolt Lehel út 38. rétesek 200 ft/db, van pogácsa is, nem próbáltuk.
