Pár évvel ezelőttig meglehetős olajozottsággal működött Magyarországon a borravaló-rendszer.
Pár évvel ezelőttig meglehetős olajozottsággal működött Magyarországon a borravaló-rendszer. Aztán ahogy az orvosi hálapénz körül is gyülekezni kezdtek a felhők, egyes vendéglátóipari egységek egyúttal a magyar borravalóadást is kezdik kikezdeni-átformálni. Két kellemetlen meglepetés, egy a Menza, egy a Mezcal étteremből. Avagy: hogyan ne?
1. Nemrégiben indult egy budapesti, de angol nyelvű, jó recepteket remek fotókkal bemutató gasztroblog, a The Scarlet Tines, azaz a Piros Villa. Ők egy szép napon egy (addig) szokatlan kiegészítéssel kapták meg egy vacsora után a számlát a Menza étteremben. Eszerint a borravaló hivatalos neve TIP (vagy ezt csak a külföldi vendégek kedvéért írták így?), összege 10%, amit a fizetéskor kérdezés nélkül hozzácsaptak a számlához, majd egy mozdulattal levonták az illető bankkártyájáról.
2. Még rosszabbul járt a Tejben-vajban egy másik beépített embere a Mezcal étteremben. Vegetáriánus lévén a mexikói specialitások közül sajtos quesedilla-t rendelt, de csirkéset hoztak ki neki, egy pohár sima csapvíz felszolgálását pedig kerek perec megtagadták. Mindezért ők nem 10, hanem 15%-os kötelező borravalót számítottak fel.
Kérdéseink: Valóban megérett-e a reformra a becsületkassza alapon működő, de általában elvárt borravaló intézménye? Jogos-e a "kötelező borravaló"? Jogos-e a kötelező borravaló ("szervízdíj") akkor, ha annak mértéke és kötelező volta vagy belépéskor, vagy az étlapról kiderül? Jobb-e a százalékszámításnál a fix összegű szervízdíj, azaz az olasz rendszer, ahol azért, hogy elfoglaltunk egy helyet az asztalnál, néhány eurót ki kell fizetnünk ("coperto"), de ezen felül borravaló nincs? Ha már kötelező a borravaló, nem lenne-e több értelme itthon azt a kötelező 10%-ot rögtön az étlapon hozzáadni az árakhoz? Hogy lehetne elérni, hogy mindenhol ugyanazt a rendszert használják?
