Citromos, rozmaringos sült sárgarépa
Sárgarépa. Kelbimbó. Zeller. Cékla. Néhány halmozottan hátrányos helyzetű zöldség, amelynek nagy valószínűség szerint több ellensége van, mint barátja.
Zöldség-fronton különösen nehéz időszak a tél, (bár, ha így folytatódik az időjárás, hamarosan friss zöldborsót fejtegethetünk...), hiszen egy idő után annyira egyhangúvá válhat a piaci standok látványa, és annyira vágyunk már a tavaszra, hogy szinte idegesen nézünk ezekre a nyomorult gumókra. Szeretnék lobbizni ezekért a zöldségekért (és nem, nem az Országos Zöldség Terméktanács beépített embere vagyok). Az igazság az, hogy ha elkezdünk velük kísérletezgetni, és a szokásostól némileg eltérően készítjük őket, akkor a téli hónapok kedvenc ételévé avanzsálhatnak.
Konkrétan: szinte minden téli zöldség totálisan átlényegül, ha nem pároljuk/főzzük, hanem megsütjük.
A sütés olyan elementáris, mély ízeket hoz elő belőlük, hogy a jellegtelen, unalmas párolt önmagukkal köszönőviszonyban sincsenek. Ha mindemellett összepárosítjuk valamilyen passzoló fűszerrel (pl. gyömbér, chili, narancshéj, friss zöldfűszerek), akkor határozottan ínyenc élményben lesz részünk.
Vegyük például ezt a sárgarépát. A sütőben édesre sül, picit karamellizálódik, a végén frissen hozzáadott rozmaringtól és citromhéjtól pedig olyan isteni pikáns lesz, hogy gyakorlatilag magunk sem hisszük el, hogy sárgarépát ilyen lelkesedéssel falatozunk. Pasiknak grillcsirkével, csajoknak akár magában.
Így készül:
Ha vékonyabb sárgarépát találunk, azt egészben hagyjuk, ha csak vastagabbat, azt hosszában félbe, vagy negyedekre vágjuk. A sütőt előmelegítjük 200C-ra. Egy tepsit kibélelünk alufóliával, a sárgarépákat ráhelyezzük. Meglocsoljuk bőven olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, és egy pici (teáskanálnyi) barna cukorral meghintjük. Kb. 40 percig sütjük, amíg megpuhul, de még roppanós. Kivesszük a sütőből, és összeforgatjuk sok frissen reszelt citromhéjjal és egész apróra vágott rozmaringgal.
