Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Számos vitás helyzet megelőzhető, ha a szabadságolás jogi hátterével tisztában vagyunk munkavállalóként. Nem mindegy például, hány nappal előre jelezzük a szabadság iránti igényünket.
A heol.hu szakértővel összegezte, mit érdemes tudnunk a szabadságkérelmeinkről, mielőtt igényelnénk. A pihenőnapok kapcsán dr. Csetneki Attila ügyvéd, a Csetneki Ügyvédi Társulás vezetője segített tisztázni a jogszabályokban foglaltakat a lapnak.
A Munka törvénykönyve egyértelműen rendelkezik a szabadságolással kapcsolatos lehetőségekről, azonban még mindig sok a félreértés, ugyanis sokan úgy gondolják, a munkavállalók szabadon dönthetnek arról, mikor maradnak otthon, és vannak, akik úgy vélik, minden pihenőnap csak a munkáltatótól függően vehető ki.
A szabadsággal kapcsolatos lehetőségeket tisztázták
A főszabály szerint a szabadság kiadásának joga a munkáltatót illeti meg, viszont a munkavállalónak is van beleszólási lehetősége a szabadnapjai felhasználásába. A törvény ugyanakkor abból indul ki, hogy a pihenés a munkaszervezésre is hatással lévő jogintézmény, ezért van az, hogy
annak kiadása alapvetően munkáltatói döntés.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a munkavállaló a szabadnapjai egy részéről dönthet, míg másik felüket a munka megszervezéséhez igazítva a munkaadó szabályozhatja. A jogszabály kifejezetten biztosítja a szakember összegzése szerint a munkavállaló rendelkezési jogát
évi hét munkanapot tekintve.
„A munkáltató évente hét munkanap szabadságot, a munkaviszony első három hónapját kivéve, a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni, feltéve, hogy a munkavállaló ezt az igényét legalább tizenöt nappal korábban bejelenti. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkavállaló nem a teljes szabadsága felett rendelkezik, de egy korlátozott keret erejéig maga dönthet annak időpontjáról” – magyarázta Csetneki Attila a lapnak.
A pihenés érdekében a törvény értelmében hangsúlyozandó garanciális szabály az ügyvéd szerint, hogy a szabadságot eltérő megállapodás hiányában úgy kell kiadni, hogy a dolgozó
naptári évenként legalább egy alkalommal legalább két hétre, azaz 14 egybefüggő napra
mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Ebbe az időtartamba azonban nemcsak a szabadság napjai, hanem a munkaszüneti napok, hétvégék vagy ünnepnapok is beleszámítanak.
