Az a hír járja, hogy Newton találta fel a macskaajtót, azonban bizonyíthatóan előbbre datálható ez a kedves kis találmány.
A macskák kíváncsi, öntörvényű lények, akik a történelem során számtalan műalkotást megihlettek rakoncátlankodásukkal. Van bennük valami misztikus, zabolázatlan elegancia, ami olyan emlékezetes szerepekhez juttatta őket, mint például az Alice Csodaországban rejtélyes Vigyor kandúrja, vagy Bulgakov néha két lábon járó, néha emberré változó Behemótja a kötelező olvasmányok gyöngyszemében, A Mester és Margaritában. Olyan híres személyeket ejtettek rabul a doromboló négylábúak, mint Mark Twain, Hemingway és Abraham Lincoln, így nem csoda, hogy a közszáj az ember-macska kapcsolatok nagyszerű összekötő találmányát, a macskaajtót is egy nevezetes alakhoz köti, Isaac Newtonhoz. Azonban nem minden igaz, ami hírlik.
Hogyan jön Newton a macskaajtóhoz?
Kedves kis anekdota kering Newtonról és a macskáiról, amelyet egy valós tény ihletett. A városi legenda szerint a tudós zseni kénytelen volt lyukat vágni az ajtajára, amelyet egy anyagdarabbal takart le, mivel a macskája folyton bejárkált dolgozószobájába és több fotoszenzitív, tehát fényre érzékeny kísérletet is tönkretett a rossz pillanatra időzített „benyitásával”. Egy másik történet szerint Newton két lyukat vágott az ajtajába a macskáinak: egyet a kifejlettnek, egyet pedig a kiscicának, elfelejtve, hogy az apróbb állat majd a nagyobb bejáratát is képes lesz használni.
Bármennyire is szívet melengető és mulatságos kis mese, mégsem állja ki a realitás próbáját. Már csak azért sem, mivel Newton halála után körülbelül 70 évvel keletkezett. És bár hihetően hangzik az alaphelyzet, hogy a cicák szociális igényükkel bezárt ajtókra fittyet hányva „zaklassák” a gazdájukat munka közben is, ez az apró tény mégis beleköp a fantázia levesébe. Azonban a Newton után egy évszázaddal későbbi kor matematikusa, John M. F. Wright megerősítette, hogy a pletyka mégis a valóság talajáról rugaszkodhatott el, ugyanis valóban fellelhető volt két, macska és kiscica méretű betömött lyuk a híres zseni ajtaján, bár vélhetően más célt szolgálhattak.
Mikorra vezethető vissza az első macskaajtó?
A macskák feltehetően már nagyjából 9000 éve társai az embereknek, tehát elég ideje élnek közöttünk, hogy valakinek már Newton előtt is az eszébe juthatott, mennyivel egyszerűbb lenne az állandóan ki-be járkáló négylábúak számára (és a folytonos ajtónyitogatást unó emberek számára), ha egy kis nyíláson keresztül szabadon mozoghatnának a külvilág és az otthon között. És így is történt.
i dunno if anyone else needs to know this, but Oriel College has a Grade I listed cat flap pic.twitter.com/y3FXL5Tm42
— 👻madeline boOoOoOoOodent 👻 (@oldenoughtosay) November 18, 2021
Az egyik legrégebbre visszavezethető macskaajtó írásos említése elképesztően régre nyúlik vissza. A gyakran pajzán elemeket is tartalmazó, szórakoztatni vágyó és tanító jellegű történeteket tartalmazó Canterbury mesékben Geoffrey Chauceur már a 14. században beleszőtte egyik történetébe, A molnár meséjébe, a macskaajtót: az egyik szolgáló ezen keresztül próbál bekémlelni egy szobába, hogy kilesse, mi történt odabent. Illetve több 14. századi épületen is találtak hasonló rendeltetésű lyukat az ajtón a Twitter lelkes kutatói, például az Oxfordi Egyetem Oriel Kollégiumának egyik épületén.
Newton és a macskaajtó feltalálásának anekdotája tehát hamis, még ha szórakoztató is. Az életünket megédesítő cicák bejárata már jó pár évszázaddal korábban bizonyíthatóan megjelent.
