Hazánk leghíresebb kertésze, dr. Bálint György idén ünnepelte volna 103. születésnapját. Az ország Bálint gazda néven ismerte meg. Nemcsak szaktudását, hanem saját történeteit is szívesen megosztotta a nyilvánossággal. Ennek ellenére mégis voltak az életében olyan mozzanatok, melyeket csak a legszűkebb környezete tudott róla.
Aki ismerte, tudja, hogy mindig tele volt élményekkel és mondanivalóval. Nem csak a növényeket, az embereket és a lovakat is nagyon szerette. Élete során számos csapás érte, több katasztrófát is megélt, ennek ellenére életkedvét és az emberekbe vetett hitét soha nem vesztette el.
Kekszgyár a szülőház helyén
Dr. Bálint György zsidó család gyermekeként született a Heves megyei Halmajugrán. Zsidó származása miatt munkaszolgálatra hurcolták, ahonnan csodával határos módon szökött meg. Először a mauthauseni, majd a gunskircheni koncentrációs táborba került, ahol az embertelen körülmények miatt a tífusszal is meg kellett küzdenie. Miután hazatért, megtudta, hogy nemcsak a házuk veszett oda, de a családjából egyedül Bözsi nevű testvére élte túl a borzalmakat.
Bálint gazdát többször vendégül látták a Halmajugrán működő Detki Keksz gyárában, ahová mindig úgy érkezett, mintha hazamenne. Nem véletlenül, ugyanis a híres kertész egykori szülőházának helyén épült fel az ország egyetlen magyar tulajdonban lévő kekszgyára.
A berkenyefa volt a kedvence
Bálint gazdánál jobban talán senki nem szerette a növényeket. Nem tett kivételt egyikkel sem, de mégis volt egyetlen, amely mindegyiknél közelebb állt a szívéhez. Ez volt a házi berkenye.
Gyöngyösön, melyet szülővárosaként tisztelt és szeretett, és ahol díszpolgárrá választották, a kertész századik születésnapja alkalmából egy házi berkenyét ültetett a város. A facsemete az Orczy-kertben kapott helyet, melynek elültetésében maga az ünnepelt is részt vett.
És miért volt számára olyan különleges ez a fa?
Azért, mert mint mondta: a berkenye az egész család fája, hiszen amellett, hogy szép látványt nyújt, kellemes árnyékot ad, és ízletes termést hoz.
Gyöngyösön már nem csak egy saját kezűleg ültetett berkenye őrzi Bálint gazda emlékét. A város egy emlékszobával, valamint egy emlékkővel is megemlékezik híres szülöttéről.
Ő honosította meg a cukkinit
Bálint gazda épp egy olaszországi termelőszövetkezeti gyűlésen vett rész, miközben ellopták az utcán parkoló autóját. Miután nem maradt mása, mint a zsebében lévő útlevele, nyakába vette a várost, és elsétált egy kertészetbe, ahol épp cukkinit szüreteltek. Addig számára teljesen ismeretlen volt ez a növény.
Rövid habozás után vett egy kiló cukkinimagot, mert úgy gondolta, ez a növény Magyarországon is megteremne.
Hazaérve a magokat szétosztotta húsz barátja között, és arra kérte őket, hogy vessék el, majd számoljanak be neki a termesztés eredményéről. Ennek már ötven éve, és azóta a cukkini az egész országban elterjedt zöldségféle lett.
Nem csak a növényeket, a lovakat is szerette
Bevallása szerint már gyermekkorától kezdve a lovak szerelmese volt. Hatéves korában édesapjától kapott egy fogatot két shetlandi pónival, amihez volt egy kis kocsi és szerszámok is. Apja, aki mindig is szigorúan nevelte, ráparancsolt, hogy a lovakról neki kell gondoskodnia, de ez nem okozott neki problémát, hiszen már gyerekként is meg tudta fogni a vasvillát.
A lovak iránti rajongása egyszer majdnem tragédiába fulladt, amikor egy óvatlan pillanatban felugrott egy fogathúzó muraközi hátára, amely éppen a vályúnál ivott.
A ló ezt rossz néven vette, és féktelen vágtába kezdett, egyenesen az istállóba rohant, ami igen alacsony volt. Csak a szerencsén múlt, hogy a fiatal kertésznek sikerült úgy fordulnia, hogy ne essen baja.
Egy gróf volt a legjobb barátja
Bálint gazdának mindig is sok barátja volt, mert az egyik legnagyobb értéknek a barátokat tartotta egy ember életében. Az egyik leghosszabb és legérdekesebb barátság a svéd királyi család egyik sarjához, gróf Lennart Bernadotte-hoz fűzte. Vele Magyarországon, egy díjátadó ünnepségen ismerkedett meg, és megállapodtak abban, hogy a trónörökösi tisztségről lemondott fiatalember visszatér még hazánkba.
Bálint gazda azt gondolta, csupán udvariasságból fogadta el újdonsült ismerőse a meghívást. Ám barátja néhány hét múlva jelezte, elfogadja az invitálást.
Elmondása szerint az első meglepetés után kétségbeesett, hiszen megtudta, hogy a grófot a diplomáciai szabályok betartása mellett hívhatta volna meg, és a biztonságáról, utaztatásáról is gondoskodnia kellett volna.
Az már csak hab a tortán, hogy amikor a gróf és felesége Bálint gazdáéknál vendégeskedett, gyakran zsíros kenyeret és lila hagymát kért vacsorára, mert az volt a kedvencük.
