Meglepően komplexebb a féltékenységet kiváltó ok, mint azt korábban gondolhattuk volna. A pszichológia új kifejezéssel gyarapítja tudásunkat a féltékenykedés mibenvoltáról.
Van az internetnek olyan bugyra, ahova az emberek szorgosan összegyűjtötték történeteiket arról, amikor párjuk alaptalanul azzal gyanúsította meg őket, hogy csalfák voltak. Igen, a Reddit az a mélységes bugyor, ahol nevetséges konklúziókról olvashatunk: Mosolyogva érsz haza a munkából? Te csalfa! Férfi/női rokonaid nevét tárolod a telefonkönyvedben? Te csalfa! Két perccel érsz haza később, mint amennyi időbe telhetne a legrosszabb közlekedési körülmények között? Te csalfa! Vajon honnan eredhet ez az alaptalan féltékenység és birtoklási vágy? Erre ad választ Margaret Paul párkapcsolat-szakértő és bestsellerkönyvíró cikke.
Ez bújik meg a féltékenység és birtoklási vágy mögött
Eszünkbe juthat a fenti bizarr gyanúsítgatások alapján, hogyhogy nem veszik észre ezek az emberek, mennyire nevetségesen hatnak féltékenykedéseik, és hogy mennyire alaptalanok feltételezéseik. Paul szerint egy fő belső bizonytalanság sarkallja az embereket ilyen típusú viselkedésre, ez pedig nem más, mint az „önelhagyás”.
Az önelhagyás azt jelenti, amikor valaki nem vállalja a felelősséget saját biztonságérzetéért, és saját önértékeléséért, hanem partnerére hárítja ezeket, és a partnere dolgává teszi, hogy biztonságban, szeretve és szerethetőnek érezze magát.
Az önelhagyás olyan viselkedésbeli és gondolkodásbeli mintákban nyilvánul meg, amelyek során valaki elítéli, kritizálja saját magát, figyelmen kívül hagyja saját érzéseit, és a párjától teszi függővé önértékelését. Amíg egy külső személyhez köti valaki saját értékességének megélését, és nem tudja saját magából kinyerni ezt az érzést, addig partnere hiába igyekszik megnyugtatni őt, több időt tölteni vele és kevesebb időt tölteni a „gyanús” ismerőseivel, a féltékenység mardosó lángját nem fogja tudni kioltani.
Minden esetben rossz dolog a féltékenykedés?
Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, a féltékenység nem eredendően és egyértelműen rossz dolog, hanem egy a természetes érzéseink közül. Bizonyos értelemben evolúciós eredetű: a férfiak attól félnek, szexuálisan csalja meg őket párjuk, mivel ösztöni szinten azt tartják fontosnak, hogy saját génállományuk továbbadását biztosítani tudják, a nők pedig attól szoronganak, hogy párjuk beleszeret valaki másba, mivel az ő ösztöneik arra törekszenek, hogy maguk mellett tartsák párjukat, hogy majd legyen, aki gondoskodni fog róluk és születendő gyermekeikről (még ha éppen nem is terveznek gyereket).
Azonban ennek is vannak fokozatai, és érdemes odafigyelni arra, hogy ne csapjon át a természetes félelem a hűtlenségtől betegessé. A Femina cikke megmutatja, milyen folyamat vezet a „Kikkel voltál eddig? Meddig és miért szakítottatok?” a beteges „Gyűlöllek! Elhagylak! Megölöm! Megöllek!” szintjére. A féltékenységből elkövetett gyilkosságok számítanak a leggyakoribbnak világszerte.
Hogyan lehet kikecmeregni a folytonos féltékenységérzetből?
Paul szerint igazán csak úgy lehet kigyógyulni a birtoklási vágyból és féltékenységből, ha valaki képes megtanulni szeretni magát, képessé válik érzelmei kezelésére, saját értékeinek felfedezésére, illetve, ha képessé válik megteremteni saját belső békéjét és boldogságát, önmagától, önmagának, önmagában. Így könnyen maga mögött hagyhatja a „nem vagyok elég jó” érzéseket és gondolatokat, és még partnerének is szebb szerelmet tud majd adni ezek után.
Kézzelfoghatóbb részekre bontja ezt az utat korábbi cikkünk, melyben Berit Brogaard filozófus módszeréről írtunk:
- Ne add át magad az érzéseidnek!
- Nyerd vissza az önbizalmadat!
- Dolgozz a narcisztikus vonásaidon!
Ne hagyjuk el magunkat!
Végső soron, Paul önelhagyás kifejezése mélyebbre hatol, mint ha pusztán önbizalomhiánynak neveznénk a féltékenység kiváltó okát. Megpendíti szívünk húrját, és az elme síkjáról az érzelmi megértésünkhöz közelíti ezt a jelenséget. Hiszen életünk során bárki elhagyhat bennünket, legyen az szándékos vagy sem, azonban mi magunk egész végig ott leszünk életünk minden egyes pillanatában. Milyen lélektépázóan szomorú lenne, ha még saját magunknak is hagynánk, hogy elhagyjon minket, ha saját magunkra sem számíthatnánk. Emellett az önelhagyás kifejezés arra is rámutat, hogy nem önbizalomhiánnyal születünk, hanem egy folyamat juttat el minket ide, amely aztán a féltékenység táptalajává válhat.
