Voltak idők, amikor igazi csodaszernek tartották, ami gyógyír lehet mindenféle nyavalyára, és hatását még Kossuth Lajos is meggyőzőnek találta. A Diana ugyan csak a 20. század elején került gyártásba, ám elődje, a sósborszesz már évtizedekkel korábban nagy népszerűségre tett szert a népi gyógyászatban.
Honnan ered a sósborszesz?
A sósborszesz meghonosítása Brázay Kálmán nagykereskedő nevéhez fűződik, aki európai tanulmányútjai során ismerkedett meg az alapanyaggal, amelyre a francia parasztok az 1700-es évek óta valóságos csodaszerként tekintettek. Ez adta az ötletet továbbfejlesztéséhez, amire a következő megoldást találta ki:
a finomszeszbe növényi olajokat, aromákat kevert, amit sós vízzel hígított, és az elegyet elnevezte sósborszesznek.
Brázay 1865-ben, a pesti Országút (ma Múzeum körút) 23. cím alatt működő fűszeráru-nagykereskedésében kezdte meg a sósborszesz árusítását, amelyről gyorsan elterjedt a hír, hogy a bőrbe dörzsölve állítólag frissítő hatású, enyhíti a fájdalmat és a reumatikus panaszokat, sőt akár fejfájás ellen és fertőtlenítésre is használható – emlékeztetett a hvg.hu. A siker nem maradt el, a termék hamarosan a legkisebb falusi szatócsboltok kínálatában is megjelent.
A kiegyezés után kötelezővé vált cégbejegyzések között Brázay az elsők között szerepelt, és neve országosan is ismertté vált – főleg azután, hogy az emigrációban élő Kossuth Lajos kipróbálta portékáját, és egy köszönőlevelet tett közzé a helyi lapokban.
„Ha érzem, hogy szemeim fáradni kezdenek, jól megmosom a sósborszeszszel, különösen ügyelve arra, hogy a szeszpára jól a szembe jusson, és minden rendben van. Ez csakugyan megbecsülhetetlen eredmény” – fogalmazott az akkor 75 éves Kossuth.
Brázay – aki a század végén vegyi üzemében különféle szappanokat, fogkrémeket, kölniket, krémeket, púdereket is előállított, érdemeiért pedig megkapta a Ferenc József-rendet, illetve nemesi előnévvel is kitüntették –, 1900-ban vonult vissza az üzlettől. Közben a sósborszesz sikerén felbuzdulva mások is hasonló készítmények gyártásába fogtak. Köztük volt Erényi Béla gyógyszerész is, aki egy mentolos verziót készített, amelyet Diana márkanéven hozott forgalomba.
A Diana népszerűsítésére Erényi egy amerikai stílusú reklámkampányt indított, ami telitalálatnak bizonyult. Olyannyira, hogy végül kiszorította a piacról az eredeti Brázay-féle változatot. 1910-ben aztán a Diana Ipari és Kereskedelmi Rt. a gyártási jogokkal együtt megvásárolta a gyógyszerész boltját. Innentől kezdve a Diana sósborszesz egy sor vegyészeti, gyógyszerészeti, kozmetikai cikkel és cukorkával együtt egy zuglói üzemben készült.
Valószínűleg onnan került ki először a szemenként külön csomagolt „Dianás cukorka” is.
Hogyan készül a Dianás cukorka?
Traszkovics Zsolt élelmiszermérnök, a DIATRA Mérnöki Iroda Kft. ügyvezetője a Dívány kérdésére elmondta, maga a sósborszesz – melynek fájdalomcsillapító hatása máig kétséges – víz, finomszesz, cukor, etil-acetát és mentol felhasználásával készül, vagyis lényegében nem más, mint egy alkoholos oldat.
A Dianás cukorkába ez a sósborszesz van becsomagolva.
„A termék egyik technológiai érdekessége éppen „csomagolásában” rejlik. A gyártáskor a sósborszeszhez cukrot adnak, ami feloldódik. A cukros oldatot ezután formákba töltik, majd lehűtik, így a széleknél lévő cukor kikristályosodik, ezáltal létrehozva a cukorburkolatot. Az így készült termék csokiba vagy bevonómasszába is mártható” – magyarázta a szakember.
Bár nem nagy mennyiségben, de a Dianás cukor alkoholt tartalmaz, illetve a többi retró édességhez hasonlóan igen magas a cukortartalma. Traszkovics Zsolt ezért azt javasolja, hogy fogyasztásnál érdemes a mértékletességre törekedni.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
