Mi, emberek, a nyugodt környezetet, kiegyensúlyozott hőmérsékleti viszonyokat és egyenletes páratartalmat szeretjük, ahol van mit enni, és nem zaklatnak. A baj csak az, hogy a moly is pont így szeret élni, legyen az ételmoly vagy ruhapusztító rokona. Az állandó bosszúságot okozó gusztustalan betolakodók szinte minden otthonban okoznak károkat, nem csoda, ha kíváncsiak vagyunk rá, hogyan szabadulhatunk meg tőlük.
Amikor a 2-3 éves, még alig beszélni tudó, raccsoló és selypítő kisfiaim molyirtó golyókra bukkantak a szekrényben, egymás után szaladtak hozzám érdeklődni: ez mi? El is meséltem nekik, hogy van ugyebár az a kis állat, a neve moly, befészkeli magát a szekrénybe, és ott megrágja a ruhákat. Utálatos, kártékony kis dög, ezért betesszük ezeket a golyócskákat, amit nem bír elviselni. Ettől aztán elmegy a moly kedve attól, hogy mindenünket felfalja.
Mindkét gyerek halálra sápadt. Mintha szörnyű horrorfilmjeleneteket mutattam volna nekik, majd a nagyobbik dermedten nézve rám, öccsére, Mórra (neki akkor még csak Mój) mutatott, és remegő hangon, megdöbbenve kérdezte: „Ő az?”
Miután a cikk megírásához kellően tájékozódtam az ételmoly, vagyis lisztmoly életpályájáról, lakhatási körülményeiről, ízlésvilágáról és szaporodási szokásairól, hirtelen konyhatakarítási láz fogott el, ezért a cikk megírását késleltetnem kellett. Amivel találkoztam, az ugyanis annyira szomorú, hogy kis híján azt is elhatároztam, miután megírtam a cikket, újra kezdem az egész takarítást.
Az ellenség
Az ellenség álruhában érkezik. Az ételmoly leggyakrabban már a boltból. A molypete, mint a trójai falóba bújt görög katonák, úgy bújnak meg a boltban vásárolt szárazáru leginkább sérült csomagolású darabjaiban, s otthon aztán nekilátnak a komolyabb hadviselésnek.
A liszt, a hüvelyesek, a rizs, a tea, a diófélék, de még a csokoládék, a szárított gyümölcsök és az állateledelek is szolgálhatnak trójai falóként az otthonunkba beférkőzni kívánó lisztmolyoknak, ahogyan a ruhamolyoknak a természetes szövésű textíliák. Ruha esetében ugyan más molyról beszélünk, de hiába csak távoli rokonaik egymásnak ezek a szárnyas ellenségeink, legszívesebben az egész nagy családot távol tartanánk otthonunktól.
A vesztett csaták
Ha a barnás, fekete foltokkal bíró apró ételmolyt, a szárnyas ellenséget alábecsüljük, nemcsak apróbb csatákat, de az egész háborút is el fogjuk veszíteni. Az ételmoly ellen biztosan hiába védekezünk, ha
- a boltból hazaérve nem vizsgáljuk át a frissen vásárolt, gyanúba fogható élelmiszereket,
- ha átválogatás után nem tesszük azokat át jól zárható fém- vagy üvegedényekbe,
- ha nem dobjuk ki a gyanús, pókhálószerűen összecsomósodott, vélhetően érintett alapanyagokat, az összeset, maradéktalanul, nem sajnálva, amit kiöntünk,
- ha nem takarítjuk ki precízen és igényesen a kamraszekrényt, a spájz polcait, a lisztesfiókot és egyéb tárolófelületeket, miután zárt konténerbe hajítottuk jó messze otthonunktól a molyos élelmiszereket.
A hadviselésük lényege és jellemző stratégiájuk
A legnagyobb molyellenes hadvezérek, vagyis a téma szakértői elhúzódó harcokra figyelmeztetnek, következetes és kitartó helytállásra, hosszas állóháborúra hívják fel a figyelmet, és nem nagyon ígérhetnek mást, mint könnyeket. A rövidebb távú repülésre is képes nőstény molyok ugyanis belepetéznek a puha lisztágyba vagy rizses zacskóba, a hernyók pedig jó étvággyal falni kezdenek. Egy év alatt akár 2-3 molygeneráció is cserélődhet a meghódított területen, vagyis élelmiszereink belsejében. Mivel a nőstény képes akár 5-700 petét is lerakni, elképzelni is borzasztó, micsoda túlerőben vannak a molyok egy sokgyerekes család létszámához képest.
A megelőzés ereje, a rajtaütés hatása
A fent említett óvintézkedések és kétségbeesett próbálkozások mellett még a következőket érdemes megtenni:
- a frissen megvásárolt élelmiszert kiszedés és áthelyezés előtt egy éjszakára fagyasztóba tenni, ezt a hőmérsékletet ugyanis azért már a molyok sem bírják,
- jól zárható edénybe átadagolni mindent, nem papír- és nem műanyag tartóba,
- rendszeresen takarítani a konyhaszekrényeket,
- az egyszer érintett területeken, különös körültekintéssel a fiókok rejtett sarkait, a szekrény hátoldalát és belső falait is akkurátusan, ecetes vagy teafaolajos ronggyal alaposan áttörölni,
- mindezek után hajszárítóval nekimenni a szóban forgó területeknek, így a hőháborút már biztosan elveszítik hívatlan kihívóink,
- s ha bírjuk, éljünk 13 Celsius-fok alatt, de mivel erre csak kevesen lesznek közülünk képesek, elég, ha az élelmiszert törekszünk ilyesmi hőmérsékleten, mondjuk, egy hűvös kamrában tárolni.
Természetes kihívóik
A ruhamolyok a levendula szagától készülnek ki, de a szegfűszeg illata is túlságosan intenzív számukra szerencsénkre, emellett persze a ritkán használatos ruhákat érdemes jól zárható molyzsákban tárolni és rendszeresen szellőztetni, valamint olykor a napra is kitenni napfürdőzni kedvenc természetes szövetű ruháinkat.
Az ételmolyok ellen felvehetjük a kesztyűt a fenti hadviselési módszerek mellett babérlevéllel, levendulával, citromhéjjal és komlóval is, no meg jó sok türelemmel és takarításra szánt idővel.
