Régimódi présházból lett modern nyaraló

Egy régi présház sokak álma, bár kicsit kicsi és szűkös nyaralónak, Anikó mégis úgy döntött, hogy vesz egy iciri-piciri házat Tihanyban. A 28 négyzetméteres nappali mellett egy két négyzetméteres vécé és egy 1,5 négyzetméteres szerszámos kamra pincével áll még a telken.

 "Már az első pillanatban beleszerettem az akkor már kicsit megkopott fényű házikóba, és bár sejtettem, hogy sok munka és költség lesz vele, természetesen ezek mértékét durván alábecsültem Nem beszélve a fővárosi lány idealisztikus elképzeléseiről, hogy milyen romantikus is egy erdő és tó mellett tengetni a nyári napokat, majd a valóságban kis híján összepisilni magadat az ijedségtől, amikor összetalálkozol a konyhában a kockás siklóval; a pincébe beköltözik és lefial egy nagy pele; éjszaka - amikor az egyébként külső bejáratú vécét próbálod megközelíteni - beleszaladsz a teraszon egy vaddisznóba; a reggeli kávézást pedig a bokrok közül kiugró, órási méretű vadnyúl zavarja meg"  - mesélte Anikó, aki ráébredt, milyen is az igazi vidéki élet. 
 
 

Költségek

- Bútorok: 900.000.-
- Alapanyagok, gépészet: 800.000.-
- Textilek, konyhaberendezés: 500.000.-
- Szakmunka: 150.000.-
- Utazás, szállás: 200.000.-
 Összesen: cca. 2.550.000.-

Az átalakítás célja a korábban csak főzésre és étkezésre használt közösségi helyiség kvázi miniapartmanná történő átalakítása volt, ahová egyszerre kellett bepréselni a nappali, hálószoba, konyha és étkező funkciókat.

A koncepciót, bútorozást, színvilágot a tulajdonos találta ki, ennek megtervezésében nagy segítségére voltak a különböző lakberendezési magazinok, a Pinterest, illetve sok inspirációt és jó ötletet merített a Hobbi Bútorfestők nevű Facebook-csoportból is. 
 
Az már korán egyértelmű lett, hogy egy letisztult, de meleg hangulatú; rusztikus, de nem sötét és nehéz parasztbútorokkal telezsúfolt teret szeretne kialakítani maga körül, ami teljesen más irányt képvisel, mint az egyébként modern stílusú fővárosi lakása. 
 
"Tihanyt gyakran emlegetik úgy, mint a magyar Provence-t, amiben van is némi igazság, de én ezt inkább a könnyed vonalú, fehér-szürke kisbútorokban, egy-egy szárított levendulacsokorban, vagy éppen a ház egyik belső falát borító tihanyi kőfalban szerettem volna csak megjeleníteni." -vázolta, hogyan alakult ki a végső stílus.
 
A legfontosabb, mielőtt belevág valaki a munkába, hogy alaposan gondolja át, nagyjából mi az a hangulat és stílus, amit szeretne elérni a felújítás során. "Én tanácsként mondanám, hogy a tartós beruházások, mint a falszínek, burkolatok, illetve a nagyobb bútorok, mint a konyha vagy a nappali bútorai, visszafogottabb, semlegesebb színeket képviseljenek, mert lehet, hogy most tetszik a narancssárga fal a pink kanapéval, de 5  év múlva nagy valószínűséggel már nem fogja majd tudni elviselni. Inkább  a kiegészítőkkel, textilekkel és dekorációkkal érdemes 1-2 élénkebb színt bevinni az enteriőrbe" - tanácsolja ki Anikó. 
 
A ház végül a fehér, a szürke és a tölgy árnyalatait kapta meg alapszínként, ehhez jött a meleg 
zöldeskék árnyalat, valamint néhol a levendulaszín, ami egyébként is Tihany egyik legismertebb szimbóluma. 

Az átalakítás

A festéshez dekor- illetve krétafestéket használt Anikó, mert ennek a színvilága és textúrája 
tökéletesen illik a vidékies stílushoz. A régi bútorok egy részét átfestették, mint a konyhabútort, amelyet át is szabtak. Az összekötő boltív eltávolításával szellősebb és nyitottabb lett a helyiség. Egy Ikeás alsószekrény-sorra be kellett végül ruházni, mert a korábbinál nagyobb méretű és strapabíróbb konyhára volt szükség, de abból is találtak olyat, amit illett a kitalált irányvonalhoz. 
 
A régi konyhabútort darabokra szedték, majd a csiszolást követően fehérre festették, és a kék dekorfestékkel, ill. stencillel mintát készítettek rá. "Ilyenkor az ember könnyen belelendül a festegetésbe, és nagyon kell figyelni, hogy ne tolja túl a díszítéseket, mert könnyen úgy néz majd ki a bútor, mint a kislány, aki magára aggatta anyu és nagyi ékszereit is" - javasolja Anikó. 
 
A konyhabútor mellett fehér lett végül a lambéria, az ajtók és az ablakkeretek is. És bár voltak fenntartásai vele a tulajdonosnak a sterilsége miatt, megfelelő kiegészítőkkel – mint a fa, juta, vízijácint –, megnyugtató hatása lesz, és tisztaságérzetet lop a térbe. 
 
A felújítás nagy részét, a beszerzéseket, a kisebb munkákat mind Anikó végezte, a felújításban kivette részét az öccse is, aki született ezermester. Az elektrotechnikusnak tanuló öcs végezte a 
villanyszerelési- és gépészeti munkákat. A felújításba bekapcsolódott Anikó anyukája is, aki férjével pikk-pakk nekiállt a csempézésnek, és még a függönyvarrást is magára vállalta. A szerszámos kamrát is bevonták a felújítás-átakításba: festéssel és polcokkal egy kis gardrób lett belőle, ahová mindent el lehet pakolni, amire nincs szükség. 
 
Egyetlen dologgal bíztak meg külső szakembert, ez pedig a falak glettelése és festése, valamint a mennyezeti lambéria lefestése volt. Ezt saját bevallásuk szerint nem bánták  meg, sem időben sem munkában nem volt kicsi a feladat. Anikó így foglalta össze a tanulságot: "Bizonyos folyamatokat azért hívnak szakmunkának, mert szakember kell hozzá..."
 
Megítélése szerint nem mindig a legjobb döntés valamelyik áruház saját márkás, jóárasított termékét, vagy esetleg egy ismertebb gyártó termékének (pl. festéknek) a  házilag elkészített változatát használni, mert lehet, hogy elsőre olcsónak tűnnek, de sokszor nehezebben fednek, több kell belőlük, és gyakran a minőségük is hagy maga után kívánnivalót. A végén sokkal többe kerül, mint ha már eleve a drágább terméket választotta volna az ember, és még egy csomó ideje is rámegy.  Anikó szerint a speciális dolgok beszerzésénél érdemes a kicsi de szakboltokat keresni, mert ott az eladók jobban értenek az áruhoz."Lehet, hogy egy szakbolt pár forinttal drágább, de nagy valószínűséggel sokkal hozzáértőbb eladóik vannak, akiknek van ideje több figyelmet fordítani a vevőre, és nem fog az ember hülyeségeket vásárolni. "
 
Az egész munkára csak a péntekek, szombatok és vasárnapok jutottak, így június közepétől augusztus elejéig tartott a munka, a tényleges idő 21-23 nap volt. "Mindezek ellenére ma, ha lehet, még nagyobb a szerelem a házikóval, és nem bántam meg egy percre sem, hogy belevágtam!" - mondta Anikó, akit most tényleg nagyon irigylünk a házikójáért. 
Oszd meg másokkal is!
Mustra