Napról-napra érlelődik a fesztivál hangulat a Pécsi Országos Színházi Találkozón. A tavaly még Európa Kulturális Fővárosa címet magán viselő megyeszékhely építészeti átalakulása mostanra sem fejeződött be teljesen: a lefüggönyözött Nemzeti Színház és az átadásra és renoválásra váró fesztivál helyszínek közé inkognitóban érkeznek a színpadok sztárjai.
Indokolatlanul megnőtt az egy főre jutó napszemüveg használat száma az elmúlt napokban a mediterrán (poszt)kulturális fővárosban. A foncsorozott üveg mögött lépten-nyomon zavarba ejtően sok hírességbe ütközök. A város cégérét már a harmadik nap után is lecserélhetnék, kitéve a táblát: Művészellátó. Díszletbe illő a belvárosi Király utca, a fesztiválhoz stílusában és trendiségében passzoló romkocsmák előállításához nem is kell sok, pár kirojtosodott karosszék, billegő lábú asztal és egy fröccsmérés. Mérhetetlen boldogság két előadás között.
A lépcsőn mindig akad hely
A nagyszínház, kamara, Blöff terasz háromszögére korlátozódott mozgáskultúrám állóképesség fejlesztésére kiválóan alkalmas, minden nap csak tovább edződöm az előadásokra való bejutásra várva. Technikai sport tíz napon át, alapos átgondoltságot és kidolgozott stratégiát igényel a párhozamosan futó darabok összeválogatása, mit, hol, mikor és legfőképpen hogyan?
A POSzT-on különszám a GPS-em, állást foglalok a sorban állók között és felmérem a terepet. Az időben megvásárolt belépőjegy nagy kiváltság, de rutinos fesztiválozóként kivárásra játszom, mindenhol akad egy kihasználatlan lépcső, ahova majd még ülni lehet. Kiélvezem a hazai pálya előnyét és első nekifutásra belepillantok a pécsiek Parasztoperájába (Mohácsi János rendezés), csak hogy felvegyem a fonalat. Másnap erős másnap, de hozom a kötelezőt. Bárka Színház és Mucsi Zoltán így valóban egy kicsit Nehéz (Bérczes László rendezés).
Törőcsik Mari minden időben divatos
Pihenésképp versenyprogramot űzök a találgatással - sportfogadás helyett -, kit rejtegetnek a napszemüvegben fürdő teraszok? Két Audrey Hepburn keret, Ónodi Eszter és Schell Judit, kifejezetten jól áll nekik. Tőlük pár asztalnyira Törőcsik Mari áttetsző fényben, minden időben divatos. A színház előtt két pécsi házaspáros fazon, sötét kerettel Zajzon Zsolt és Marcz Fruzsi. Lázár Katié piros keretes, Mohácsi János rendezői inkognitóját nyakba akasztva oldja meg. Újabb terasz, modern forma, Huszár Zsolt fejtetőre tolt darabja felkelti az érdeklődésemet. Kár, hogy mennem kell tovább, vár Három nővér (Andrei Serban rendezés) és Moszkva oly messze van, a következő előadásra pedig már csengetnek...
